Edzősors: Egervári szövetségi kapitányi lehetőség előtt áll

„Én még várok egy nagyobb kihívásra, egészen biztos vagyok benne, hogy tudnék még segíteni – mondta a Haladás ajánlatáról Egervári Sándor a Magyar Lelátónak adott interjújában. – Vannak olyan szempontok, amiket nem hagyok figyelmen kívül, például bajnokság közben nem szívesen vennék át csapatot, egy komoly szakember ilyenkor nem vállal munkát, kevés lehetősége van a változtatásokra, begyakorlásokra.”

2009-ben Egervári az U20-as válogatottat az egyiptomi vb-n bronzéremig vezette, a szakember már akkor jelezte, nem halad jó irányba a magyar labdarúgás.

„Azokban az időkben éreztem azt, hogy azok a külföldi edzők, akik megjelentek a magyar labdarúgásban, nem ismerték jól a magyar játékos állományt, a legjobbakat, nem igazán tudták úgy összerakni a válogatottat, ahogy azt én elképzeltem volna. De sohasem utaltam arra, hogy szeretnék szövetségi kapitány lenni, csak éreztem, hogy én talán picivel jobb csapatot tudnék összeállítani, és ehhez kerültem közelebb, mikor a húsz éven aluliak csapatának élére kerültem, ami szintén egy nagyon szép időszaka volt az életemnek.”

„Már akkor ütöttem a dobot, hogy rossz irányba tart a futballunk, hiszen a tehetséges fiataljaink kevés lehetőséget kaptak az NB I-ben, és a másod-, harmadrangú légiósok nem tudnak segíteni a mi futballunkon. Én láttam a perspektívát és lehetőséget, hogy hova lehetne jutni, sőt, azt is láttam, hogy kik azok a fiatal tehetségek, akik bátran ostromolhatják a felnőtt válogatott kapuját. Aztán Csányi Sándor volt az, aki felkért arra a feladatra, hogy irányítsam a felnőtt válogatottat. A tapasztalatom, eredményeim alapján úgy gondoltam, hogy képes lehetek eredményesen megoldani a feladatom, és úgy éreztem, jobbat tudnék nyújtani, mint a külföldről érkező edzők.”

Egervári szerint az U20-asok sikeres keretéből azért nem sikerült egy olyan csapatot alkotni, ami nagy sikereket ért volna el, mert nem volt megfelelő a fiatal labdarúgók menedzselése.

„A korábbi eredmények nem csak az előző szövetségi kapitányok hibájából történtek. Egy bizonyos korosztály versenyeztetése kapcsán kiderült, hogy ők az európai középszintet nem tudják megütni. Ezért mi elég bátran belenyúltunk a keret kialakításába, és az első évben nyolc-kilenc fiatal játékost áthoztunk, akik egyre inkább helyet követeltek maguknak. Ez alapvetően nem volt rossz, csak idő kellett volna. Másrészt azt a nagy hibát elkövette a magyar labdarúgás, hogy a legjobb magyar játékosok egyéni menedzselését nem tudta megoldani.”

„Az, hogy félévről félévre új csapatba mennek pl. Koman Vladimir, Németh Krisztián és a többiek, nem lettek jobb játékosok, inkább csak megrekedtek, leginkább húsz-huszonöt perceket játszottak a külföldi klubjaikban. Igazából azok, akik visszajöttek az NB I-be és folyamatosan játszanak, sokkal jobban tudnak játszani a képességeiknek megfelelő szinten, mintha külföldön fociznának meccsenként öt-tíz percet. Ezt meg kellett volna oldani, és én ezt a problémát jeleztem is annak idején az elnökségnek. Úgy látom, rövid távon még mindig ez lenne a megoldás Dárdai Pali számára is, és bizakodva látom, hogy egyre több játékos jön haza. Ha a magyar labdarúgás képes lesz ezeket a játékosokat hazahozni, akkor hiszem, hogy egy ennél is ütőképesebb válogatott is kialakulhat majd.”

A szakember három évet töltött el a felnőtt válogatott kapitányaként, és ez alatt érte el történelme során a legjobb FIFA-helyezést a nemzeti csapat. A statisztikák alapján az elmúlt 25 évben ő volt a legsikeresebb szövetségi kapitány, de kudarcok is kísérték az útját.

„Ez az időszak alapvetően a sikerről szólt. De igazából nem a mutatók a fontosak, hanem az, hogy egyaránt harmadikok lettünk az Európa- és világbajnoki selejtezőn, és az utolsó pillanatig sanszunk volt a második helyet elérni. Az, hogy a negyedik kalapból először a harmadik, majd a második kalapba tudtuk verekedni magunkat, és most innen tudunk küzdeni az európai porondra való kijutásra, azt gondolom, hogy ez a legfontosabb eredmény, a csapat folyamatosan lépkedett előre. Voltak látványos mérkőzéseink, volt ez a két szörnyű őszi meccs a kevésbé jól felkészült, tíz-húsz perceket játszó játékosokkal.”

A románok elleni 0–3 és a hollandoktól elszenvedett 8–1-es vereség gyakorlatilag véget vetett a szövetségi kapitány karrierjének, akit sok támadás ért.

„Magammal el tudtam számolni. Ha visszanézünk az eredményekre, a statisztikákra, a törökök, csehek, svédek elleni eredményekre, én azt mondom, hogy az európai középmezőnyhöz kezdett felzárkózni a magyar válogatott, még akkor is, ha közben voltak megtorpanások. Ilyen vereségen keresztülment a spanyol válogatott is, vagy épp a brazilok hazai pályán. Ez a futball sajátossága, nem hiszem, hogy van olyan edző, aki ne szaladt volna bele öt, hat vagy akár nyolc gólba. A fontos, hogy látjuk-e a perspektívát a fiatalokban. Én most is azt mondom, hogy van egy középerős magunk, amivel Dárdai Pali egyre jobban dolgozik. Ő is azt az integráló tevékenységet folytatja, ami arra ösztönzi a játékosokat, hogy egyre jobban kisegítsék egymást a pályán, ami eredményességhez vezet. Bízom benne, hogy ki tudunk jutni az európai porondra.”

Egervári véleménye szerint Dárdai Pál vezetésével reális cél lehet a kijutás az Európa-bajnokságra, de nem szeretne túl nagy jóslatokba bocsátkozni.

„Én mindig féltem, hogy túl nagy elvárásokat fogalmazunk meg a magyar labdarúgókkal, a magyar válogatottal szemben. Tudnunk kell, hogy mit adtunk nekik az elmúlt húsz-harminc évben. Milyen testnevelés óráik voltak, milyen családi környezetből jöttek, mindent az edző nem tud megoldani. Ha tudtunk nekik adni, akkor elvárhatunk tőlük. Mivel itt élek már hatvan éve, látom, hogy mi a hollandhoz, franciához, némethez, spanyolhoz képest kevesebbet adtunk, így érthető módon azt a csúcsteljesítményt, amit a közvélemény elvár, nem várhatjuk el tőlük. A realitás talaján kell maradni, de én hiszem, ha ezek a játékosok folyamatosan, hétről hétre kilencven perceket játszanak, akkor jó állapotban képesek kiharcolni a második helyet is. Szerintem nagyon kevés pont fog dönteni, hogy második, harmadik vagy éppen negyedik lesz-e a magyar válogatott. Én nagyon szurkolok Palinak, aki amúgy a BVSC-ben játékosom is volt.”

Egervári nem hagyott fel az edzősködéssel, elképzelhető, hogy hamarosan újra egy csapatot vagy válogatottat irányít majd.

„Most is van egy szövetségi kapitányi lehetőség és az elmúlt évben volt már kettő is, illetve voltak szombathelyi meghívások is. Szeretném méltóképpen befejezni a pályafutásom. Nagy kihívás bármelyik ország szövetségi kapitányának lenni, ilyet természetesen elvállalnék, akár Európán kívül is. De nem vagyok kétségbeesve, mert az elmúlt negyven évemre játékosként és edzőként is nagyon büszke vagyok. Nagyon jó közösségeket ismertem meg, nagyszerű emberekkel volt dolgom, sikerült eredményeket elérni. Tehát nincs rossz érzésem, mikor reggelente a fürdőszobában belenézek a tükörbe. Meg persze ott van a családom, a három csodálatos unokám, a gyerekeim, tehát teljes, boldog életem van, és nem leszek elkeseredve, ha nekem az a megmérettetés a válogatottnál volt az utolsó tevékenységem.”

A teljes interjút ide kattintva olvashatja el!