Még életben a király – Török Ferenc publicisztikája

A magyar labdarúgás legnagyobb kudarcát Andorrában élte meg. Hamis illúziók kergetése, az önámítás és a belterjes szakmaiasság, látványos külsőségek, újabb és újabb forradalmi edzésmódszerek, idejövő, majd elmenekülő vagy kirúgott harmadosztályú külföldi edzők, tragikus klubfutball, a tv-közvetítések hangvétele, a szakértői gárda kritikátlan ajnározása vezetett a szégyenhez.

Nemrégiben Bernd Storck (B. S.) számolt be az MLSZ elnöksége előtt a történtekről. Mit tudott mondani? Mit tudtak tőle kérdezni? Nagyon elszomorító kép rajzolódik ki, és ez túlmutat Andorrán. Erről viszont az MLSZ vezetőinek kell – önvizsgálat után – beszámolni. Hogy kiknek? A kluboknak, a szurkolóknak, netán a miniszterelnöknek, aki úgy jellemezte a helyzetet, hogy Andorra a magyar foci Mohácsa. Csak annyi a különbség, hogy a király nem fulladt meg. Figyelni kell rá!

Bernd Storck maradt, úgy is mint szövetségi kapitány és mint sportigazgató. Kapott még egy esélyt! Nem tudni milyen esélyt és vajon mire? Azt mondta, tudja, hogyan kell kivezetni a magyar focit ebből a helyzetből. „A jövőt kell építeni!" Ezért jött! (Jaj, ne!) Szerinte jó játékosaink vannak. Korábban azt kifogásolta, hogy a futballisták milyen képzettséggel és erőnléttel érkeznek a válogatotthoz, nincs hátország, nem bírják a tempót, mentális problémákkal küszködnek (2016. április 8., Nemzeti Sport). Majd hónapokkal később – az Eb után – megállapította, hogy a 23 tesztelt válogatott játékosból csak háromnak az értékei ütik meg a nemzetközi mércét (2016. november 24., NS). A válogatottaknak futógyorsaságban és állóképességben szembetűnő a lemaradásuk a külföldi társaktól – erősítette meg (2017. május 23., NS).

Nyilatkozata szánalmas volt, de az elnökség benyelte, és vele együtt ők is maradtak. Megjegyzem, jellemző az elnökségi ülésre, hogy a szakmai bizottságot meg sem hívták, véleményt sem kértek tőle. Így igazi a döntésük. Ha mindez igaz, akkor ki felel mindenért? Akik a helyzetet teremtették, azoknak nincs felelősségük? Kineveztek egy külföldi edzőt teljhatalommal, aki mint szövetségi kapitány és mint sportigazgató saját magával vitatkozhat és saját magának számolhat be, majd utána a szakmai ismeretek birtokában nem lévő elnökségnek.

Az MLSZ elnöke néhány éve javasolta: a fiatal magyar játékosok fejlődését adminisztratív eszközökkel kell ösztönözni. A grémium felvette a fonalat, és döntött a fiatalszabály bevezetéséről. Senki nem gondolt arra, hogy harmadosztályú, külföldieknél gyengébb fiatalokkal még alacsonyabb lesz a színvonal, és ez akadályozza a fejlődést. Cristiano Ronaldo fél év alatt beleszürkülne a kényelmes tempójú magyar fociba.

Ezzel szemben Storck szerint ez csak akkor jó, ha a fiatalok kikövetelik helyüket a tucatlégiósokkal szemben. (Egyetértek!) „A sebességet és az állóképességet újra pályára kell állítani" – mondta. (Egyetértek!) Ha így gondolta, akkor minek ez az új szabály? „Újítani kell, és olyan dolgokat kell bevezetni, amelyek előreviszik a futballunkat" (B. S., 2016.szeptember 20., NS). (Egyetértek!) Igen ám, de hogyan? (Én tudom!) Az elnökség pedig a mindenért felelős szövetségi kapitány és sportigazgató véleménye ellenére miért ragaszkodott ennek a rossz szabálynak a bevezetéséhez?

Marco Rossi Honvéd-edző szerint is csak olyan szabályozást lehet bevezetni, amelyben a teljesítmény és nem az életkor a szempont (2016. július 14., NS). A kluboknak persze jó, mert aki mindezt betartja, pénzhez jut. Köztudomású, a belga Double Pass cég átvilágította a magyar utánpótlás-nevelés rendszerét. Szerintük a legnagyobb gond az alacsony intenzitású, de a futballistáknak fáradságot okozó edzésekkel van. A szakvéleményben szerepel, mit kellene csinálni , de a hogyan, a konkrét ellenőrizhető és következményekkel járó számonkérés és cselekvési program hiányzik.

A labdarúgás fizikai sport, nemcsak sokat, hanem gyorsan és hasznosan is kell futni. Lehet betonvédelem, tiki-taka, kontrajáték, erőfoci, a jövőben mégiscsak az lehet eredményes, aki szétfutja az ellenfelét. Ha semmi másból, csak abból a mondásból indulok ki, hogy „olyan fáradt vagyok, hogy alig látok", akkor törvényszerű, hogy a játékos térlátása romlik, technikailag nem tudja megoldani feladatát, rajtsebessége és reakcióideje lelassul. A párharcokat rendre elveszti. Az erőnlét pedig megszerezhető, ez azonban edzői kérdés, de ezt senki nem szokta Magyarországon – még az akadémiai rendszerben sem – számonkérni. (Telkiben például futópálya sincs.)

A futballista csak akkor képes tiszta fejjel gondolkodni, ha tökéletes az erőnléte.

Elsődleges a gyorsaság és állóképesség. „Fizikai erőnlét nélkül nincs eredményes labdarúgás, a párharcokat meg kell nyerni" (Dárdai Pál, 2015. április 18., NS). „Kidobott pénz az infrastruktúrára és az utánpótlásra költeni addig, amíg az egyesületek nem megfelelően működnek együtt az iskolákkal" (Dárdai., 2017., április 18., Világgazdaság).

Ebben az ügyben felvettem a kapcsolatot az oktatási államtitkársággal, és eszmecserét folytattam egy egységes labdarúgást segítő teszt bevezetésével kapcsolatban, amely az akadémiai rendszerben is felhasználható, ezzel is segítve a kiválasztást. Közölték, hogy egy kormányhatározat nem teszi lehetővé, hogy foglalkozzanak a javaslataimmal, pedig már 2011-ben, a Wesselényi Közalapítvány elnökeként 286 iskolában 94 ezer 15 és 16 éves lány és fiú tanulónak a gyorsaságát és állóképességét teszteltettem. Ugyanakkor 2013 szeptemberében Gellei Imre, az MLSZ szakmai bizottságának elnöke, valamint Szabó Tamás, a NSK Sporttudományi és Diagnosztikai Központjának igazgatója egyaránt szükségesnek tartotta egy könnyen végrehajtható, életkori sajátosságoknak megfelelő egységes felmérési rendszer bevezetését. Javasolták, hogy jöjjön létre megfelelő szakértői csapat, és modellezze a rendszer működését. Az MLSZ-t mindez nem érdekelte.

A legügyesebb üzletember sem tudja hosszú távon eladni a bóvlit. Az állam mozgatja a gazdaságot és a labdarúgást is. A futball nem tudja magát eltartani. A játékoseladásból az országba bejövő pénz elenyésző. A mérkőzések jegybevétele filléres tétel. A jelenlegi vezetőség 2011-ben elfogadott stratégiája megbukott, a színvonal nem javult, és a mérkőzésenkénti nézőszám alig haladja meg a 2700-at.

A miniszterelnök jóvoltából hatalmas pénzek folynak be a labdarúgásba az éves állami költségvetésből. Persze ezért a segítségért engedelmeskedni kell, és tudomásul kell venni, hogy olyan elnökség irányítja a magyar futballt, amelynek szakmaisága erősen kétségbe vonható. Ki a felelős ezért a helyzetért? Csak Bernd Storck, aki jövőt jött építeni? Aki sportigazgatóként az erőnlét fejlesztése, és az alkalmasság kritériumszinten történő vizsgálata és számonkérése helyett a válogatottnál végez erőállapot-felméréseket. Óriási különbség van az állapotfelmérés (a válogatottnál van értelme) és az alkalmassági felmérés (kiválasztás) között. Persze ezeket nem mindenki érti, gondolom még az elnökség sem.

Jelentős változtatásra van szükség, de ha a labdarúgás továbbra is belterjes marad, a döntések szakmai kontroll nélkül születnek, akkor minden marad a régiben: itthon a csapatok – beleértve az utánpótlást is – egymással továbbra is nagyon jól ellesznek, de nemzetközi szinten marad az egy helyben topogás.

Csányi Sándor 2015 szeptemberében azt nyilatkozta, hogy az elnökségnek is személyes felelősséget kell vállalnia az eredményekért, hiszen ők hozzák a döntéseket. Szükségesek a személycserék, nem új stratégiára van szükség, hanem a belterjességet megszüntető intézkedésekre. Jó volna tudni, ki az elnök tanácsadója, kiknek a véleményére hallgatnak az elnökség tagjai. Ki kontrollálja döntés előtt a szakmai anyagokat? Az elnökségnek ugyanis nem az feladata, hogy szállítsa az elnöknek a döntéshez szükséges szavazatokat! Az önvizsgálatra ugyancsak nagy szükség van! Erről szívesen megosztom a véleményemet az illetékesekkel.

A sportban csak az eredmény ad védettséget. Persze, ha valaki pénzt hoz, az más.