Nemzet Sportolója: lehet-e ismét futballista a tagok között?

 

Mint lapunkban már írtunk erről, a legendás párbajtőrvívó, Kulcsár Győző halála után dönteni kell arról, hogy ki lép a négyszeres olimpiai bajnok helyére a feledhetetlen eredményeket produkáló magyar sportolók közül. Jónyer István, Hegedüs Csaba, Török Ferenc, Szívós István, Varga János, Faragó Tamás, Regőczy Krisztina, Wichmann Tamás is kiérdemelheti a megtiszteltetést, ugyanakkor a magyar futball gazdag múltja és sikerei révén szintén állíthat jelöltet. Annál is inkább, mert Buzánszky Jenő halála után a labdarúgás képviselői közül nem került be olyan sportember, akinek a pályája szintén aranyfényű volt. Két olyan egykori sztárt is kiemelhetünk, aki fantasztikus tudása és sikerekkel kikövezett útja miatt ott lehetne a nemzet sportolóinak sorában.

Az idén 75 éves Dunai Antal a legendás Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó újpesti csatársor tagja volt. Az 1968-as mexikói játékok mind a hat mérkőzésén ott volt a pályán az olimpiai aranyérmes magyar csapatban – mi az, hogy ott volt, hat gólt szerzett! Négy évvel később a Münchenben ezüstérmes együttesnek is tagja volt. Tizenegy évet húzott le minden idők egyik legjobb Újpestjében, VVK-döntős, hétszeres magyar bajnok és háromszoros MNK-győztes. Itthon háromszor volt gólkirály, 1967-ben az európai mezőnyben ezüst-, egy évvel később bronzcipős lett. Négy évig játszott a válogatottban (1969–1973), 31 meccsen kilenc gólt szerzett az 1972-ben Eb-negyedik csapat tagja.

Edzőként is kiválóan teljesített: az Újpesti Dózsa trénereként kezdett, majd Kubala László közvetítésével a spanyol első osztályú Betis szakvezetőjeként dolgozott. Tapasztalatát öt évig a magyar olimpiai válogatottnál kamatoztatta, huszonnégy évnyi böjt után vele jutott ki az együttes az atlantai olimpiára 1996-ban. Ezután, 1998-tól az Ifjúsági és Sportminisztériumban miniszteri biztosként és tanácsadóként dolgozott, ahonnan 2001-ben vonult nyugdíjba, 2006-ban a Magyar Labdarúgó-szövetség szakmai ügyekért felelős alelnökévé választották. Az Újpest örökös bajnoka a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, 2013-tól a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetés birtokosa.

A 77 esztendős Mészöly Kálmán a klubhűség mintaképe: tizenhárom évig volt a Vasas játékosa, a védő a piros-kékekkel négyszeres bajnok és háromszoros Közép-európai Kupa-győztes lett. Tíz évig volt a válogatott oszlopos tagja (1961–1971), hatvanegy mérkőzésen hat gólt szerzett, két világbajnokságon vett részt (1962, 1966), válogatottunk mindkétszer a negyeddöntőben vérzett el, végül Chilében ötödik, Angliában hatodik lett az együttes. A Vasasban és a nemzeti tizenegyben is a középhátvéd poszton nyújtotta a legjobb teljesítményt. Egyik legemlékezetesebb mérkőzését az angliai vb-n játszotta Brazília ellen, a 3:1-re megnyert mérkőzés harmadik gólját szerezte 11-esből, majd sérülése miatt felkötött karral fejezte be a találkozót. Az 1964-es spanyolországi Eb-n bronzérmes együttes tagja.

Mészöly Kálmán ugyanannyiszor ült szövetségi kapitányként a kispadon, mint ahányszor pályára lépett a legjobbak között. A kapitányi posztot megelőzően bajnoki bronzérmet nyert a Vasassal, s három ciklusban dolgozott a válogatottnál szövetségi kapitányként (1980–1983, 1990–1991, 1994–1995), azaz mindig jött, ha hívták. Első kapitánysága idején legjobbjaink kijutottak a spanyolországi világbajnokságra. Ezt követően ült a Fenerbahce és a török válogatott kispadján, tudásával nagyban hozzájárult a sportág törökországi fellendüléséhez. A szakembert 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, a mesteredző ebben az évben a MSÚSZ Év Sportolója Gálán az MLSZ Életműdíjasa lett.