Egy fővárosi plázában találkozunk, neki ismerős a terep, amikor építkezett, reggelente itt egyezkedett munkásai főnökével. Korábban érkezik, tömött reklámszatyorral a kezében üdvözöl, úgy pattan fel a műanyag székből, mintha rég nem látott rokont köszöntene. Disztl Péter hatalmas lépteivel megcélozza a liftet, néhány kósza pillantásból érzékelni, hogy a közönség pontosan be tudja azonosítani, ki az a megőszült ember. Amíg felérünk, kiderül, mit rejt a szatyor: fényképeket és mezeket. És Petya nem viccel, kiteríti a lapjait: fotók, meccsbelépők és persze dresszek kerülnek elő. Például a Bernabéuban játszott UEFA-kupa-döntő visszavágójának belépője, és rengeteg kép a mufurc kapusról, akivel, akinek a méretes szakállú fotójával állítólag ijesztgették a gyerekeket.
Petya kacag az egészen, már a 0–6-tal is megbékélt, legfeljebb arra haragszik, aki kitalálta, hogy 30 éves kor alatt magyar labdarúgó nem szerződhet külföldre. Ahogy belemelegszik a sztorizásba, kiderül a nagy titok. Ki gondolta volna, hogy volt egy másik 0–6 is a szakállas kapus életében? Annak legalább lett valami hozadéka: összehaverkodott Jürgen Klopp-pal. Alejnyikovval talán nem ilyen baráti a nexus...
Disztl Péter teljesen feloldódott, még a tetkóit is megmutatta az FFT-nek, a végén csocsózott egyet, és a korszellemnek megfelelve abszolváltunk egy közös szelfit Petya Szőrrel.
Ízelítő a nagyinterjúból:
– Lothar Matthäus stábjában dolgozott kapusedzőként a magyar válogatott mellett. Hogy jött ki vele? (Imre, sms)
– A Vasasnál voltam, amikor egyáltalán felvetődött a nevem a válogatottnál. Nyilván sokat nyomott a latban, hogy perfekt német voltam. Vancsa Miki és Jámbor János nagyon pozitívan álltak a történethez, megengedték, hogy az összetartások alatt a válogatottnál legyek. Fantasztikus élmény volt Matthäus mellett dolgozni. Király Gabival a mai napig nagyon jó a kapcsolatom, ahogy Babos Gáborral és Szűcs Lajossal is. Matthäusszal kicsit lazább, nem nagyon beszélünk mostanában. Lehet, hogy fel kellene újítani. (FFT: Kedvenc meccs?) Mindegyik az volt, de talán a kaiserslauterni győztes mérkőzés a németek ellen kiemelkedett a többi közül.
– Miért nincs szüksége önre a magyar focinak? Ez az ön hibája vagy a közegé? (Albatros10, e-mail)
– Nincs rám szüksége a magyar futballnak? Ezt nem tudom. Talán a klubvezetőket kellene megkérdezni. Húsz évet védtem, már több mint húsz éve vagyok kapusedző. Úgy érzem, nekem nem kell bizonyítanom. Bárhol dolgoztam, száz százalékot nyújtottam, és nagyon jól tudom, hogyan kell felkészíteni egy kapust egy egész idényre vagy akár egy-egy meccsre. Én sem tudom, hogy alakulhatott így a sorsom, de nem adtam rá okot, hogy kitegyenek Felcsútról vagy Siófokról. Nem tudom, hogy ez miért történhetett velem. Sehol nem tudták megmagyarázni, hogy miért nincs rám szükség. Szakmai és emberi indokot sem tudtak felhozni ellenem.
– Ki ma a kedvenc kapusa? (najerka, sms)
– Neuer, pedig sokan „belekaptak” mostanában, hogy már nem a régi. Ebben biztos van valami. Oblakot is kedvelem. A magyarok közül? Ha én volnék a kapitány vagy a válogatott kapusedzője, akkor nálam is Gulácsi védene.
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!