A szovjetek valóban feltörhetetlen diónak bizonyultak számunkra; 1952-ben még Puskásék sem tudtak győzni ellenük, igaz, hivatalosan az ellenfél „Moszkva válogatottja” néven futott ki a pályára. A sorozatos rossz eredmények miatt a lelátók egyik ismert alakja kijelentette, „nem érdemes kimenni, ha szovjet csapat játszik valahol”, hiszen a közönség kilencven százaléka úgysem a sport miatt látogat ki az összecsapásra, hanem a balhé miatt. Az illető meglátása szerint múltkor is sokan „csak azért mentek ki, hogy a ruszkik ellen tüntessenek”. Hozzátette még: „ő többet ilyenre nem megy ki, mert ha elkapják ott, akkor lecsuknák botrányokozásért, és az nem éri meg, hogy egy csomó hülye miatt ő húzza a rövidebbet”. „nem érdemes kimenni, ha szovjet csapat játszik valahol”, hiszen a közönség kilencven százaléka úgysem a sport miatt látogat ki az összecsapásra, hanem a balhé miatt. Az illető meglátása szerint múltkor is sokan „csak azért mentek ki, hogy a ruszkik ellen tüntessenek”. Hozzátette még: „ő többet ilyenre nem megy ki, mert ha elkapják ott, akkor lecsuknák botrányokozásért, és az nem éri meg, hogy egy csomó hülye miatt ő húzza a rövidebbet”.
Az iratok arról tanúskodnak, hogy balhé vagy valamilyen „szovjetellenes hecckampány” mindig előfordult. A jelentések olyan szurkolói bekiabálásokat őriztek meg az utókornak, mint „ki hívott ide benneteket?”, „menjetek vissza Moszkvába”, „csürhe ruszkik”, „fatuskók”. Persze a belügyi jelentések igyekeztek leszögezni, hogy kisebbségben voltak a szovjetellenes botrányokozók, mert ez a magatartás „nagy felháborodást keltett a sportszerető közvéleményben”.
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!