FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
Észak-Írország–Magyarország 0–1 (0–0)
Belfast, Windsor Park, 18 000 néző. Vezette: Harvey (ír)
ÉSZAK-ÍRORSZÁG: Peacock-Farrell – Ballard (Hume, 82.), Cathcart, Brown – McNair, Davis (Saville, 60.),McCann,Lane (Dallas, 60.) – Whyte (Thompson, 68.), Magennis (Charles, a szünetben), McGinn (Lavery, 68.)
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Orbán, Lang (Kecskés, 82.), Fiola – Nego (Bolla, 82.), Schäfer, Styles (Vécsei, 82.), Nagy Zs. – Sallai (Gazdag, 72.), Szoboszlai (Nagy Á., 65.) – Szalai Á. (Ádám, 72.)
Gólszerző:Sallai (56.)
PERCRŐL PERCRE ÍRÓDOTT EREDMÉNYKÖVETŐ TUDÓSÍTÁSUNK ITT!
Hiába játszott tesztmeccset a magyar válogatott Belfastban, a csapatra fontos találkozó várt, ez volt ugyanis az utolsó lehetősége arra, hogy (fel)készüljön a júniusban kezdődő Nemzetek Ligája A-divíziójára, amelyben az európai labdarúgás legjobbjaival, Olaszországgal, Angliával és Németországgal csap össze. Ennek megfelelően a küldöttség úgy készült a kedd esti kilencven percre, mint egy-egy tétmeccsre. Az együttes délelőtt könnyedebb átmozgató edzésen vett részt, ezután a társaságot két csoportra osztotta a szakmai stáb, és taktikai elemzés, videózás következett, majd az ebédet és a csendes pihenőt követően a játékosok megkapták az utolsó eligazítást, hogy aztán buszra szálljanak, s begördüljenek a Windsor Park parkolójába.
MEGLEPETÉS A MIEINK KEZDŐCSAPATÁBAN
Ha már Észak-Írország nemzeti stadionját említjük, a teljesen átalakított arénában sokáig nem utalt semmi arra, hogy a szervezők várakozásának megfelelően telt ház, vagyis tizennyolcezer szurkoló fogadja a csapatokat: a kezdő sípszó előtt háromnegyed órával néhány tucat drukker lézengett csupán a tribünök mögötti folyosókon, mintegy száz néző foglalt helyet a lelátókon. Nemcsak a hazai, a vendégdrukkerek sem kapkodták el a bejutást, talán úgy voltak vele, érdemesebb egy helyi pubban elütni az időt a kezdő sípszóig, mintsem a borongós időben ücsörögni vagy álldogálni a stadionban – jellemző, hogy napok óta nem esett az északír fővárosban, ám a meccs előtt két órával elkezdett szemerkélni, és a levegő is lehűlt. Érdekesség, hogy a szervezők nem bonyolították túl a beengedést, a magyar szurkolók ugyanazon a bejáraton közelíthették meg szektorukat, mint az északírek. A rendezők között ráadásul egy középkorú magyar férfi is volt, aki készséggel segített honfitársainak abban, milyen dokumentumokat készítsenek elő a kapuknál.
Marco Rossi szövetségi kapitány három helyen változtatott a kezdőcsapat összetételén a Szerbia elleni csütörtöki tesztmeccshez képest: amint az várható volt, a sérült Gulácsi Péter helyett Dibusz Dénes védett, míg Botka Endre helyén a kerethez bölcsességfog-operációja után csatlakozó Willi Orbán játszott, ám arra kevesen számíthattak, hogy a csatát megelőző sajtótájékoztatón részt vevő és a szerbek ellen az 59. percben lecserélt Nagy Ádám helyett Callum Styles kap lehetőséget a középpálya tengelyében – először kezdett a magyar válogatottban. A Barnsleyt erősítő 21 éves labdarúgót néhány napja bal oldali szárnyvédőként láthattuk futballozni, ezúttal pedig belső középpályásként játszott. Az ellenfélnél Ian Baraclough szövetségi kapitány – ígéretéhez tartva magát – igyekezett kevergetni lapjait, kilenc helyen változtatott a Luxemburg elleni kezdő tizenegyen, s mint arra számítani lehetett, a legutóbbi hat mérkőzéséhez hasonlóan háromvédős rendszerben lépett pályára a gárda.
PARÁDÉS VÉDÉS DIBUSZ DÉNESTŐL
A magyar válogatott komótosan kezdte a meccset, a játékosok lassan járatták a labdát, amely nem jutott el a védelem mögé kerüléssel próbálkozó Sallai Rolandhoz, Szalai Ádámhoz és Nagy Zsolthoz sem, a masszív hazai védők résen voltak. Az északírek technikai hiányosságai ugyanakkor hamar kiütköztek, sűrűn szórták el a labdát, letámadásuk azonban megnehezítette a magyar támadásépítést. A tizedik percben egy kihagyásra majdnem ráfázott a vendégcsapat: Nagy Zsolt adta el hátul felelőtlenül a labdát, amelyet a csapatkapitány, Steven Davis gyönyörű mozdulattal, jobb külsővel lőtt kapura, szerencsére a kapufát találta el. Marco Rossi dühös volt a megingás után, a meccs előtti sajtóeseményen nem véletlenül hangsúlyozta, az elsőtől az utolsó percig összpontosítani kell a jó eredmény eléréséhez.
Az első magyar kapura lövésre a 28. percig kellett várni, de sok örömünk nem lehetett benne, Szoboszlai Dominik ígéretes helyről elvégzett szabadrúgás nyomán a sorfalba bombázta a labdát. A szurkolók hiányolták is az élményt, felcsendült a „Mindent bele!”, remélve, hogy a játékosok jobban odateszik magukat. Az első félidőben látott visszafogott produkció csalódást keltő lehetett, mert bár az ellenfél kellemetlen stílust képviselt, játékereje nem félelmetes. A 34. percben Sallai Roland próbára tette Bailey Peacock-Farrell képességeit, de a kapus hárította lapos lövését – több átlövési kísérletre lett volna szükség. A félidő hajrájában ismét megingott a védelem, Niall McGinn senkitől sem zavartatva lőhetett tizenegy méterről, Dibusz Dénes parádésan védte a kapu jobb oldalába tartó labdát. A második játékrész is könnyelmű hibával kezdődött, ám Schäfer András labdavesztéséért sem kell megfizetni.
EGY MEGINGÁS DÖNTÖTT – A JAVUNKRA
Kellett néhány perc, mire a válogatott kijött a szorításból, a jobb oldal mutatkozott aktívabbnak Loic Nego elfutásai révén. Valamelyest gördülékenyebbé vált a magyarok játéka, ám nem egy szép akció, hanem egyéni hiba kellett ahhoz, hogy vezetésnek örüljünk: McGinn szűken adta haza a labdát, Sallai Roland elcsípte, eltolta a kapus mellett, és az üres kapuba passzolt. Ha azt vesszük, a magyar válogatott nagy tettet hajtott végre, mert az északírek legutóbbi négy hazai meccsükön, 2021. március 28. óta nem kaptak gólt a Windsor Parkban. Innentől fogva már „csak” arra volt szükség, hogy Dibusz Dénes kapuja érintetlen maradjon a folytatásban, ami nem bizonyult magától értetődőnek, tekintve, hogy a csapat legutóbbi tizenegy mérkőzéséből csak egyen, a San Marino elleni vb-selejtezőn őrizte meg kapuját a góltól...
A félidő közepén beállt Nagy Ádám, akinek alighanem különleges meccs volt a keddi, hiszen 2015. szeptember 7-én éppen ebben a stadionban mutatkozott be a válogatottban. Érdekesség, hogy csupán hárman maradtak hírmondónak arról az összecsapásról: Fiola Attila és Szalai Ádám akkor is és most is kezdett, míg Nagy Ádám mindkét meccsen csereként szállt be. A második félidőben egyértelműen a mieink játszottak jobban, igaz, sok kockázatot nem vállaltak. Rossi ezúttal is becserélte Ádám Martint, hogy megnézze élesben, mire megy a Paks támadója a középcsatár posztján. Noha sok labda nem jutott el hozzá, jól szállt be, s immár elmondhatja magáról, hogy nemzeti színekben győztes csapat tagja volt, mert a válogatott tartotta magát a folytatásban, s megnyerte a meccset. Ehhez azonban az utolsó öt percben három óriási Dibusz-bravúr is kellett. A Ferencváros ma 20. alkalommal válogatott kapusa előbb George Saville, majd az újonc Trai Hume közeli fejesénél védett nagy bravúrral. A 92. percre is jutott még egy nagy esély a hazaiak előtt, de Dion Charles hat méterről eleresztett, jobb alsóba tartó lövésébe is bele tudta dobni magát a Gulácsi Pétert helyettesítő kapus, óriási érdemeket jegyezve a győzelemben.
Magyarország jó sorozata tovább tart Észak-Írországban, a szigetországi válogatott otthonában mindmáig veretlen – a végeredmény miatt jó szájízzel térhet haza a csapat. 0–1
A mérkőzésről tudósított: BORSOS LÁSZLÓ (összefoglaló, Belfast), KOCSMÁR-TÓTH ISTVÁN (percről percre), NAGY-PÁL TAMÁS (videó, Belfast), SZABÓ MIKLÓS (fotó, Belfast)
DIBUSZ ÖRÜLT A VÉDÉSEINEK, DE TALÁLT HIBÁKAT A JÁTÉKÁBAN
BELFASTBAN IS ELÉNEKELTÉK A HIMNUSZT A SZURKOLÓK A JÁTÉKOSOKKAL