Népsport: Bordeaux-ban tüzet raktak a nézők a pálya szélén

Még két hét volt az indulásig, de Fodor Henrik, a profi szövetség (PLASZ) főtitkára már nekiszegezte a kérdést a csapatot irányító Máriássy Lajosnak: „De hogyan képzeled ezt, kedves Lajos?”Történt mindez 1933 első munkanapján, amikor „kedves Lajos” még várt a profiválogatott túrájára induló keret kijelölésével. A főtitkár sürgetése indokolt volt, hiszen be kellett szerezni a vízumokat, „amit csak úgy tudunk jutányosan elintézni, ha együttesen kérjük azokat”.

Máriássy ezzel együtt nem kapkodta el. Egy héttel később, szanatóriumi vizsgálatok után Kreiss doktor kimondta: Kalmár Jenő (Hungária) és Avar István „Ricsi” (Újpest) nem mehet, mert sérült. Borsányi Ferencnek (Újpest) és Toldi Gézának (Ferencváros) pedig nem adott szabadságot a munkahelye, s nem utazhatott Lázár Gyula (Ferencváros) sem „tekintetbe vették Lázár gyengébb testi erejét, kondícióját, amit nem akar újabb, nagy megpróbáltatásnak kitenni”. Ne feledjük, klubjaink ekkor már túl voltak többhetes túrájukon.

Közzétették azt is, mennyit kereshetnek a játékosok az út során. A zsebpénz napi 3 pengő (ma: 3879 forint), a prémium változó, ám ha minden meccsét megnyeri a csapat, összesen 288 pengőt (372 384 forint) vághat zsebre egy-egy futballista. Plusz-mínusz, hogy kezdett-e vagy tartalék volt.

A Sporthírlap vezércikkben fogalmazta meg a lényeget: „Miért kötötték le ezt a hat mérkőzést január végére és február elejére? Mikor az őszi bajnoki forduló után már a klubtúrákat is végigrobotolták ezek a játékosok? Mert pénzt kell keresni, hogy a klubok fenntarthassák magukat.”

Miközben a mérkőzések nem lesznek könnyűek – folytatódik az érvelés – szemben áll a csapattal „a németek szörnyű ereje, mindent elsöprő lendülete, agyonnyomó súlya, a franciák tisztátalan gázolása, a portugálok hevessége”. És még ott az időjárás is, „a kemény német tél, az influenzás francia nedvesség”után jön csak a portugál napsütés. Ezért aztán nem csoda, hogy rengeteg orvosságot vitt magával a küldöttség – szükség is volt rá.

Az indulás sem volt zökkenőmentes. Turay József (Ferencváros) a Keleti pályaudvarra bumlizott ki a Nyugati helyett, mert előző este oda érkezett meg a klubtúráról. Lekéste a vonatot, csak később, állítólag a saját költségén eredt a csapat nyomába, amelynek tagjai „szerény keretek között mindent, amire szükségük van, megkapnak, nyugodtan jöttek a 13 órás úton a fapadokon, mert tudják, hogy szegények vagyunk” – tudjuk meg.

Az első meccsen Drezdában jó játékkal nyert Közép-Németország ellen a profiválogatott (3:0), a mérkőzés különlegessége volt, hogy Szabó Antal kapus (Hungária) a második félidőben levette a cipőjét és harisnyában védett tovább. Tette ezt azért, mert a stoplik miatt rendre elcsúszott a jeges, fagyos talajon.

Érdekesség volt még, hogy a Lázár helyett utazó Magyar Ferenc (III. Kerület) volt a csapatkapitány, mert kiválóan beszélt németül. Valóban, de csak nehezen derült ki. A beszámoló szerint: „Ferivel alig lehetett bírni. A szereplés szorongása, a kapitányi tisztség öröme ott ült az arcán, S annyira erőt vett rajta a »pillanat nagyszerűsége«, mikor Frankenstein bíróval kezelt, hogy így szólította meg: »Signor arbitro! Il capitano della squadra ungherese.« A bécsi Frankenstein körülnézett, hogy jó helyre tévedt-e? Magyar ekkor vette észre, hogy elhibázta s hamar németre fordította a szót. És még mondja valaki, hogy a magyar futballista nem elég művelt!”

De a szakmai siker vitathatatlan volt, „Doch nur ein Lehrspiel!” (Még­iscsak oktatójáték!) írta tudósításában a Kampf című sporthetilap.

Ezek után nem volt csoda, hogy tízezren várták a csapatot Lipcsében, ahol közös edzés szerepelt a programban a város válogatottjával. Igen ám, de a lapok meccset harangoztak be, így amikor a nézők látták, hogy csak gyakorolgatnak, a tömeg beözönlött a pályára, „félni lehetett, hogy végül is tettleges tumultus törhet ki”, ezért lett némi játék. A mieink kímélték magukat, a lipcseiek durváskodtak, de végül nagyobb baj nélkül véget ért az edzés. De nem a vitatkozás, amelynek végén a lipcseiek levélben kértek elnézést a közönség félretájékoztatásáért.

Következett Párizs és Párizs válogatottja, amelyben (fő)szerepet kapott a Racing Paris-ban futballozó Berkessy Elemér, aki egy évvel korábban még Fradi-játékos volt. A L'Intransigeant feltette a kérdést:  „Ha Berkessy úgy játszik, mint ahogy mi hozzá vagyunk szokva, akkor a magyar közvéleménynek ismét durva lesz. Viszont, ha játékából engedni fog, akkor magára haragítja az ittenieket, akikhez most tartozik. Kíváncsiak vagyunk tehát a megoldásra!”

Nos, a válasz mindenkit megnyugtatott. A magyar csapat egy félidő alatt szerezve valamennyi gólját 4:0-ra nyert, Berkessy pedig a legjobb játékosa volt a francia csapatnak. Nagyrészt neki köszönhető, hogy a második félidőt gól nélkül úszták meg. Máriássy mondta is: „Ez a mi sorsunk. Nagy értékeink idegen érdekek szolgálatában. Magyar végzet!”Nem mellesleg a kapus Háda József is hozzátett valamit a sikerhez, a 84. percben tizenegyest védett.

A Nemzeti Sport áradozott, sőt fennkölt volt: „Ez a győzelem hatalmas és sokatmondó. A magyar futballistában játékoslélek él. Játékoslélek, amely a művészi játék felé viszi, amely nemcsak az eredmény szárazkenyerén rágódik, hanem a játék formáját is élvezi.”Szép gondolat, némi visszafogottságra ad okot, hogy a kispadon ülő Máriássy tudósította mindvégig a lapot.

A mérkőzés után a Racing Paris látta vendégül a küldöttséget, a fogadáson egymás nyomába értek az előkelőségek. „Vajon mikor érjük meg mi azt odahaza, hogy egy városközi mérkőzés utáni vacsorán a sportminiszternek, a külügyminiszternek és Budapest városának képviselői megjelennek?”– kérdezi Máriássy, és panaszkodik, hogy csak ő, az újpesti Déri Károly és Turay egészséges. Influenza.

Következett Bordeaux. Az érkezéskor a pályaudvaron helyi szokás szerint ürmössel fogadták a küldöttséget, más pozitívum aligha volt. A győzelem ugyan nem maradt el (5:0), ám mindössze 500 (!) néző volt kíváncsi a fiainkra. A talaj rettenetes volt, a hideg csípett, jellemző, hogy „a közönség a pálya szélén tüzet rakott és amellett melegedett”. Félidőben azonnal fordultak a csapatok, mert a játékosok irtóztak attól, hogy bemenjenek a hideg öltözőbe.

„A fiúk könnyedén, megerőltetés nélkül játszottak. Az ellenfél nem szorította meg őket. Jó volt ez így, mert a könnyű mérkőzésre szükség volt a portugál napok előtt. Másfelől pedig kellemetlen lett volna most egy erős mérkőzés, ezzel a beteg társasággal.”A csapatot ugyanis – ahogy azt itthon megjósolták – alaposan megtámadta az influenza. „A fiúk jó része már megkapta az egész Európát veszélyeztető kórt. Többen már szerencsésen átestek rajta, mások pedig most küzdenek ellene, hogy lábon állják a nátharohamot addig, amíg elérkezünk a Pireneusokig, ahol már melegen süt a nap.”

Elérkeztek, de ez már a következő történet.

EMLÉKEZTETŐ
Közép-Németország–Magyar profiválogatott 0:3 (0:2)
1933. január 15., Drezda
Dresdner Kampfbahn, 16 ezer néző, vezette: Frankenstein (Bécs)
Közép-Németország: Riemke – Dobermann, Schrepper – Stössel, Köhler, Hennig – Bodenbach, Helmchen, Grosse, R. Hoffmann, Müller
Magyar profiválogatott: Szabó – Korányi, Bíró – Barátky, Sárosi, Magyar – Markos, Cseh, Teleki, Déri (Turay, 46.), Titkos
Gólok: Titkos (7., 71.), Markos (43.)

Párizs–Magyar profiválogatott 0:4 (0:4)
1933. január 22., Párizs
Parc des Princes, 15 ezer néző, vezette: Jones (angol)
Párizs: Diagne (Gonzales, 24.) – Scharwath, Capello – Rigolet, Berkessy, Delfour – Montsallier, Laurent, Mercier, Vernante, Gallay
Magyar profiválogatott: Háda – Korányi, Biró – Barátky, Sárosi, Magyar – Markos, Cseh, Teleki, Turay, Titkos (Déri, 14.)
Gólok: Titkos (14.), Déri (15.), Markos (24.), Cseh (34.)

Bordeaux–Magyar profiválogatott 0:5 (0:3)*
1933. január 25., Bordeaux
Parc des Sports, 500 néző
Magyar profiválogatott: Háda (Szabó, 60.) – Szemere, Korányi (Bíró, 74.) – Barátky, Móré, Magyar – Markos, Cseh, Teleki, Turay, Déri
Gólok: Markos (20., 43.), Teleki (26., 85.), Turay (71.)

*A mérkőzésről a beszámolók hiányosak.