Népsport: a kapufa is ellenünk volt

A 76-szoros válogatott futballista, Bálint László a 75. születésnapja alkalmából a Nemzeti Sportnak adott interjúban elmondta, hogy az 1974-es vb-re kijutás nem feltétlenül az 1973-as magyar–svéden (3–3) úszott el, hanem az 1972. októberi bécsi osztrák–magyaron is, amely úgy lett 2–2, hogy húsz perc elteltével kettő nullára vezettünk Dunai Antal és Kocsis Lajos pazar góljával. Bálint szerint: „Azt a meccset is elszerencsétlenkedtük. Közük se volt a mérkőzéshez a hazaiaknak, de az NDK-beli bíró, Rudi Glöckner ítélt nekik egy tizenegyest – most is állítom, nem volt az –, belőtték, végül egyenlítettek.”

Az osztrák–magyaron és a magyar–svéden kívül volt még szerencsétlenül alakuló találkozó abban a sorozatban, az 1973. áprilisi magyar–osztrák: az ugyancsak 2–2-re végződő mérkőzésen játékosaink háromszor találták el a kapufát...

A mérkőzés hónapjában legjobbjaink két edzőmeccsen is pályára léptek: a Vojvodinával 3–3-at játszottak, a Levszki-Szpartak Szófiát 4–0-ra legyőzték. Illovszky Rudolf a második találkozó után annak örülhetett, hogy a védelem feljavult.

Válogatottunk az Illovszky-időkben szokás szerint Esztergomban készült, a szövetségi kapitány fejében megvolt már a csapat zöme, csak a csatársor összetételén törte a fejét, ám borítékolható volt, hogy a Győr ellen négygólos Fazekas László kezd. A szomszédot két dolog érdekelte igazán a meccsel kapcsolatban: az előzetes hírek szerint 25 ezer (!) osztrák szurkoló készült a Népstadionba, akik sorban álltak a bécsi magyar nagykövetségen a vízumért, másrészt Leopold Stastny szövetségi kapitány az Ajax–Bayern München BEK-negyeddöntő után „felfedezte” a holland bajnoknál futballozó osztrák védőt, Heinz Schilchert. Ám az amszterdamiak nem engedték el a válogatottba, s ugyan Stastnyék sokáig azt hitték, ez csak a szokásos akadékoskodás, ám amikor a hollandok a bekket nevezték a Real Madrid elleni BEK-elődöntőre, biztossá vált, hogy ellenünk nem játszhat. Ezért a szövetségi kapitány Gerhard Horvathot hívta meg a keretbe – aki aztán Pesten nem lépett pályára. A lajtaújfalui születésű Géza Gallos, a Rapid csatára sem játszhatott ellenünk, ugyanis klubja kikérte a Wiener-Neustadt elleni elmaradt mérkőzésre, amelyről hordágyon kellett lehozni – talán mondani sem kell, a közvélemény Stastnynak esett, miért engedte el.

A március 28-án a hollandokat 1–0-ra legyőző Ausztria felkészülését a Neunkirchen elleni edzőmérkőzéssel zárta, 16–0-ra győzött. A Sport Funk megszólaltatott néhány korábbi szövetségi kapitányt, Karl Decker így vélte: „A magyar labdarúgás válságban van, soha ilyen gyenge nem volt, mint most. Éppen ezért idegenben sem szabad védekeznünk, hanem támadnunk kell teljes erővel.”Josef Argauer szerint: „Jó taktikára, kötélidegekre és feltétlen támadásra van szükségünk Budapesten. A magyaroknak győzniük kell, és ezért nyilván siettetni akarják a döntést. Ekkor kell résen lennünk, váratlan ellentámadásokból gólokat kell lőnünk. Döntetlennél rosszabb eredményt ezúttal nem érhetünk el Budapesten.”Hans Pesser: „Ausztria válogatottjának játékosai nemcsak tudásban, hanem ezúttal erőnlétben is a magyarok fölött állnak. Biztos vagyok benne, hogy több gólt lövünk és győzünk. Hiába, a magyaroknak ma nincsenek olyan játékosai, mint Sturmberger, Hasil, Schmidradner, Parits és Jara.”

Ha már Jara, a Wacker Innsbruck középpályása sem volt kevésbé optimista: „Nem nézőként, hanem játékosként leszünk ott 1974-ben a világbajnokságon!”A Kickers Offenbach középpályása, Josef Hickersberger 1–0-s osztrák sikerre szavazott, az ugyanott bekkelő Hans Schmidradner legalább döntetlenben bízott. A jugoszláv (horvát) Josip Skoblar viszont a mieinkre voksolt: „3–1-re győz a magyar válogatott, mert az osztrák csapat támadósorában nincs kellő lendület.”A világbajnok angol Bobby Moore velünk volt: „Budapesten Ausztria aligha győzhet, a magyarok otthonukban mindig jól játszanak.”      Válogatottbeli csapattársa, Bobby Charlton azért figyelmeztetett: „A Népstadion nagy előny a magyaroknak, de azért legyenek óvatosak, mert az osztrák válogatott jelentősen megerősödött a külföldön szereplő játékosokkal.”

A meccs előtti napon Illovszky Rudolf nem tűnt idegesnek, a szokványos kérdésre – mi újság? – így reagált: „Semmi különös”. Hozzátette, a vizsgái miatt délelőtt hiányzó Páncsics Miklósnak délután külön megtartja az edzést. A makacs érdeklődésre kifejtette: „Ha száz évig élnék, se tudnék valami olyat kitalálni, amit ne mondtam volna már el. Azért egy dolgot szívesen megismételnék: sokat várok a fiúktól, de legalább annyit a közönségtől.”

A felvetésre, hogy van-e már összeállítás, azt felelte, nincs, majd tőle némiképpen szokatlanul felsorolta a kezdőket. Az osztrák válogatott erősségeit az Osztrák Kommunista Párt lapja, a Volksstimme munkatársa, Kurt Castka mutatta be, kiemelve, hogy August Starek a Ba­yern Münchenben Franz Beckenbauerrel nyert bajnoki címet, továbbá Kurt Jarához hasonló szélső Fenyvesi Máté és Sándor Károly visszavonulása óta már a magyar pályákon sincsen.

A meccs napján a Népsport címlapján közölte a két hadvezér szavait. Illovszky: „Győzünk. Nincs más megoldás!”Stastny: „Legalább egy pontért jöttünk!”Az osztrák kapitány hozzátette: „Persze, hogy nagyon doppingol bennünket a tizenhatos döntőbe jutás lehetősége!”      Erről magyar kollégájának is hasonló volt a véleménye: „Ha sikerülne a labdarúgó-világbajnokság legjobb tizenhat csapata közé jutnunk, az nagyon jó hatással lenne az egész magyar labdarúgásra...”

A 2–2-re végződő találkozó után Stastny többek között a következőt mondta: „A döntetlennel még tulajdonképpen semmi sem dőlt el!”Illovszkyban maradt hiányérzet: „A helyzetek alapján egygólos győzelmet érdemeltünk volna.”Tegyük hozzá, Bene Ferenc a 19. percben a jobb kapufát, Fazekas László a 28.-ban a balt találta el, a 65. percben Bálint 23 méteres lövése csattant a lécen.

Illovszky számításai a védelemben nem jöttek be, hiszen Páncsicsot azért kellett a félidőben lecserélni, mert idegenül mozgott a védelem jobb oldalán. Ugyanakkor Szűcs „a magyar együttes legjobb embere volt”, Bálint „a magyar együttes másik kiemelkedő játékosa”, Fazekas „a csatársor legveszélyesebb embere”. Szűcs Lajos nehezményezte: „A játékvezető számomra érthetetlenül nem adott meg a javunkra egy jogos 11-est.”Bálint a jövőbe látott: „Balszerencsénk volt – most már csak a svédekben bízhatunk. Remélem, hogy döntetlennél nem játszanak rosszabbat az osztrákokkal, mert akkor a népstadionbeli magyar–svéd dönt.”Feleki László a Képes Sportban írva jól látta: „1–0 után kellett volna úgy erősíteni, hogy az osztrákok magukhoz se térhessenek elkeseredésükből.”

Az ellenfélnél Sturmberger „szinte hiba nélkül söprögetett, nagyszerű érzékkel hárított kapujának előterében. Sara a hátvédjáték magasiskoláját mutatta be.”Schmidradner és Eigenstiller „Dunai II, illetve Bene tökéletes semlegesítéséért érdemel elismerést”. Jara „nemcsak gólt szerzett, hanem – különösen az első félidőben – többször is megzavarta a magyar védelmet”.

A másik oldalon Starek elismerte: „Az első gólnál bizony nagy szerencsém volt, pontosan elém pattant a labda a nagy kavarodásban. Azt hiszem, a döntetlent megérdemeltük, bár az első félidőbeli vezetés után azt hittem, sikerül megnyernünk a mérkőzést.”Friedrich Koncilia így értékelt: „Az elsőnél nem számítottam Zámbó lövésére, a balszélső alaposan becsapott. A másodiknál pedig a sok láb között csak az utolsó pillanatban, már későn láttam meg a labdát. S azt hiszem, a szerencsével sem álltam hadilábon, hiszen háromszor a kapufa hárította a magyarok lövését.”Franz Hasil ezt mondta Bálintról:      „Nemcsak, hogy nem boldogultam vele, de még az egyenlítést is ő szerezte meg. A legkorszerűbben és talán a legjobban is ő játszott a magyar csapatban...”

Igaza volt, mint ahogyan a Népsport újságírójának is: „A szerencsével nem lehet szerződést kötni!”