Páncsics Miklós 1944. február 4-én a Bács-Kiskun vármegyei Garán született. A Ferencvárosi TC labdarúgójaként 19 évesen, 1963. augusztus 19-én mutatkozott be az NB I-ben a Komlói Bányász ellen 4–0-ra megnyert idegenbeli mérkőzésen. Páncsics az FTC-t 1974-ig szolgálta, ezen időszak alatt 11 bajnoki éremmel gazdagodott, ebből három az aranyérem. Az 1964-es bajnoki címnél még csak öt mérkőzésen játszott, viszont 1967-ben (29 bajnoki) és 1968-ban (22 bajnoki) már alapembernek számított. A magyar kupában 1972-ben örülhetett a végső sikernek – említi meg cikkében a Puskás Intézet.
1974-ben került a Budapesti Honvédhoz, amellyel az első idényében második lett a bajnokságban. Kispesten három évet töltött, majd az alacsonyabb osztályú Építők SC-hez igazolt, 1981-ben pedig itt fejezte be pályafutását.
A magyar labdarúgó-válogatottban 1967 és 1973 között 37 mérkőzésen futballozott, gólt nem szerzett. 1972-ben a nemzeti csapattal negyedik helyen zárt a belgiumi Európa-bajnokságon. Az olimpiai válogatottal 1968-ban megnyerte Mexikóban az ötkarikás játékokat, négy évvel később ezüstérmes lett a müncheni olimpián.
Páncsics a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) főtitkáraként dolgozott 1982-től 1987-ig , majd 1988-ban a magyar teremlabdarúgó-válogatott menedzsere lett. 1995-től a Sopron csapatának szakmai vezetője volt. Ezután 1997-től 2000-ig az FTC labdarúgó-szakosztályának a menedzser-igazgatói posztját töltötte be. Páncsics Miklós 63 évesen, 2007. augusztus 7-én hunyt el Budapesten.
Született: 1944. február 4., Gara |
Elhunyt: 2007. augusztus 7., Budapest |
Posztja: hátvéd |
Válogatottság/gól: 37/– (1967–1973) |
Csapatai: Ferencvárosi TC (1960–1974), Bp. Honvéd (1974–1977), Építők SC (1977–1981) |
Kiemelkedő eredményei: olimpia bajnok (1968), olimpiai ezüstérmes (1972, Európa-bajnoki 4. (1972), 3-szoros magyar bajnok (1964, 1967, 1968), 7-szeres magyar bajnoki ezüstérmes (1965, 1966, 1970 tavasz, 1970–1971, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975), 2-szeres magyar bajnoki bronzérmes (1963 ősz, 1969), magyar kupa-győztes (1972), magyar kupa-döntős (1967), VVK-döntős (1967–1968), UEFA-kupa-elődöntős (1971–1972) |