Hetvenötszörös válogatott lehetett volna – Thury Gábor nekrológja

Tavaly augusztus elején ültünk le beszélgetni 75. születésnapja alkalmából, felidéztük a múltat.

Abban az időben, amikor Juhász Péter még gyerek volt, úgy lett valakiből hátvéd, hogy a kevésbé ügyeseket hátraküldték a védelem jobb vagy bal oldalára… Juhász éppen nem tartozott ebbe a kategóriába, tudott futballozni, ő a csatársorból került a védők közé. Ő maga is elmondta, sosem volt bekk, a REAC elődjében a XV. kerületi Vasasban is elöl vették számításba. A szókimondó futballista nem tagadta: „Az Újpesti Dózsa csatársorába csak akkor lehetett volna bekerülni, ha valaki meghal…” Más kérdés, hogy Sándor Csikar nagyon szerette volna, ha az MTK-ba igazol. Juhász a Honvéddal szimpatizált, végül azért került Újpestre, mert közel volt a Megyeri úti stadion…

A 19 éves játékos mégis támadóként mutatkozott be 1968-ban a Bp. Honvéd ellen (2:1), ballábas lévén a bal szélen kapott lehetőséget, Fazekas László, Göröcs János, Bene Ferenc és Dunai Antal társaságában. A Népsport szerint. „Az újonc Juhász nem okozott csalódást.” Egy hét múlva pláne nem, a Megyeri úti stadion világításavatóján a Vasas ellen (3:0) gólt fejelt, gólpasszt adott, a harmadik gól előtt pedig előle szedte fel a labdát kézzel a 16-oson kívül a kapus Kenderesi István, a megítélt szabadrúgást Solymosi Ernő berúgta. A változatosság kedvéért a jobb oldalon futballozott, mert a bal szélen életében először bizonyos Nagy László kapott helyet (Juhász, Göröcs, Kuharszky Béla, Dunai II, Nagy alkotta az ötös fogatot). Mindig szókimondó volt, rágta Baróti Lajos edző fülét, hogy szálkás a feneke a kispadtól. A szakvezető némi töprengés után a hátvédsorban talált neki helyet – bár Sóvári Kálmán és Bánkuti László mellett oda is nehéz volt beférni –, ott is jól ment a játék, Hoffer József szövetségi kapitány beválogatta a legjobbak közé, amolyan Hoffer-bébiként bemutatkozott a válogatottban az osztrákok ellen Bécsben (1971. április 4.) Bene két góljával 2–0-ra megnyert meccsen. Mészöly Kálmán megsérült, a helyére állt be, „fokozatosan belelendült, rutinos válogatotthoz méltóan rombolt”. Pályára lépett a bolgárok ellen 3–0-ra elvesztett Eb-selejtezőn, ám Hoffer távozása után az új szövetségi kapitány, Illovszky Rudolf számított rá a brazilok ellen Rio de Janeiróban (0–0), ahol ő sem vallott szégyent a regnáló világbajnok ellen.

Karrierje 24 válogatottsága során egy gólt szerzett Bulgária ellen az Eb-selejtező visszavágóján (2–0) a Népstadionban. Az NS pontosan fogalmazott a találattal kapcsolatban: „felszabadítóan hatott a magyar együttesre.” Tegyük hozzá, egy generáció emlékszik erre – a mit szépítsük – a lecsúszott beadásból született gólra, amely meglökte válogatottunkat az 1972-es Eb négyes döntő felé. Juhász nemcsak a góljára emlékezett, hanem arra is hogy Illovszky lecserélte. Nem kertelt: „Olyan gyors volt a szélsőm, hogy a villámnak is előnyt adott. Kifulladtam a sok üldözésben.” Pedig gyors volt, technikás.

Élete legjobb mérkőzésének ugyancsak a sorozatban a franciák párizsi legyőzését (2–0) tartotta, Zámbó Sándorral remek balszárnyat alkottak. A balbekk nemes egyszerűséggel fogalmazott: „Meghülyítettük a védelmüket, különösen a világ- és Európa-bajnok Youri Djorkaeff apját.” Persze, hogy ott volt a belgiumi négyes döntőben, az elődöntőben és bronzmeccsen is szóhoz jutott, kesergett, hogy a szovjetek gólja előtt nem tudta blokkolni Kolotov lövését. Akkoriban szégyenkezni kellett egy En-4. helyért, sovány vigasz, hogy – Kozma Mihállyal együtt – beválogatták a torna csapatába.

Minden szép és jó volt, utazott az olimpiára, az ezüstérem felé vezető úton a csoportmeccsek során 2–2 lett a brazilok elleni találkozó, az ellenfél 2–1-re vezetett, Juhász a 84. percben egyenlített. Bevarrta, ahogyan ő fogalmazott. Az 1974-es vb-selejtezőben a magyar válogatott alapemberének tartották. Ám milyen az élet? Egy edzőtáborozás során Illovszky Rudolf azt hitte, vele tiszteletlen, pedig a védő éppen a játékosok közt zajló ultiparti lapjárását minősítette erős szavakkal. Kimaradt a svédek ellen 3–3-ra végző csapatból, balhátvédként Szűcs Lajos kapott helyet… Pedig előtte annak ellenére bocsánatot kért a kapitánytól, hogy nem állt szándékában megsérteni, mire Rudi bácsi azt mondta, már lezárult a svédek elleni nevezési határidő, s kimaradt a csapatból… „Na, akkor aztán tényleg káromkodtam, amikor megtudtam, hogy nem lehetek ott a Népstadionban – jegyezte meg. Mégsem csupán emiatt a közjáték miatt torpant meg a karrierje: mindössze 27 évesen megsérült a Tűzoltó Dózsa elleni edzőmérkőzésen. A születésnapi beszélgetésen is megemelte a hangját a fél évszázada történtekkel kapcsolatban: „Azt mondtam magamban, bebizonyítom neki, én vagyok a posztomon a legjobb, edzettem keményen, meggyőződésem, ha a tűzoltók elleni edzőmeccsen nem játszom akkora elánnal, nem sérülök meg. És ami a legnagyobb baj, akkoriban a sportorvoslás nem állt azon a szinten, mint manapság, a lényeg, sosem lett a lábam a régi. Nem játszhattam például 1974-ben a Spartak Trnava elleni BEK-negyeddöntőben, hogy a Bayern elleni elődöntőről ne is beszéljek.” A losonci születésű Juhász Péter különösen bizonyítani akart a Trnava ellen, jól ismerte a nagyszombati együttes futballistáit, nem kedvelte őket, mert noha jó néhányan beszéltek magyarul, csak akkor szólaltak meg, amikor italt kértek labdarúgóinktól…

Sérülése majd két évig kínozta, 1976-ban egy hármas csere keretében Tatabányára került. A sors fintora, hogy egy 4–3-ra elveszített mérkőzésen gólt lőtt volt együttesének. Annak a góljának már jobban örült, amelyet Volán-játékosként szerzett a Dózsa ellen 1980 tavaszán, s 1–1 lett a vége.

Mérleget készítve azt mondta, a sérülése miatt sokat ki kellett hagynia, lehetett volna többször is válogatott. A fülemben csengenek a szavai: „Bevallom, anno hetvenöt válogatottságot céloztam meg, ha nem sérülök meg, megvan – azt legalább elmondhatom, a hetvenötöt betöltöttem.”

Még nem telt el egy év, hogy a hetvenöt előtt beszélgettünk, szóba került korábbi súlyos betegsége meg az is, reméli túl van rajta. A leletek szerint minden esélye megvolt. Aztán néhány hónapja telefonon hívott, „mellékesen” megkérdeztem, hogy van, csendesen csak annyit mondott, visszajött…