Egyszerre irigyli és sajnálja a fél ország a Hollandia ellen pályára lépő magyar válogatott tagjait: irigyli a címeres mezért, és sajnálja, mert gyorsvonati tempóval közlekedő szélsőkkel kell(ene) tartaniuk a lépést. Szerencsénkre minden idők legsietősebb holland „szellője”, Marc Overmars már nem húzza meg ellenünk a szélt.

A villámléptű holland szélsőről két, visszavonulókat taglaló cikkünkben is megemlékeztünk, hiszen az 1973-as születésű klasszis, miután meglepően fiatalon, 2004-ben visszavonult a Barcelonától, 2008 nyarán aktiválta magát, és a Go Ahead Eagles színeiben folytatta. Egészen 2009 tavaszáig: a 86-szoros válogatott játékos, aki fénykorában a katalán gigász mellett az Ajaxban és az Arsenalban kergette őrületbe a szélsőhátvédeket, újfent búcsúzott a profi futballtól.

Overmars az Ajaxszal feljutott a futballvilág csúcsaira, nyert bajnokságokat, Bajnokok Ligáját és Világkupát is. Az érte 1997-ben 7.5 millió eurót áldozó Arsenallal duplázott, mégis garantáltan a Barca exvezetői felejtik el legkésőbb, hiszen 2000-ben (akkori klub- és holland) rekordösszeget, 40 millió eurót fizettek a szélső 99 bajnoki mérkőzésen elért 15 találatáért és egynéhány gólpasszáért. Ettől és üvegtérdétől eltekintve a „Gyalogkakukk" korának meghatározó szélsője volt. A holland válogatottal (ahol senki sem érte el olyan fiatalon 50. szereplését, mint ő) két-két világ-, illetve Európa-bajnokságon szerepelt. Pályára lépett a számunkra rossz emlékű 1994-es, 7–1-re végződő holland-magyaron is.

Szerencsénkre akkor gólt nem szerzett, nem úgy, mint 1993. februári, törökök elleni debütálásán, ahol már az 5. percben a kapuba talált.

Utolsó professzionális bajnoki mérkőzésén a bekkek méltóképpen búcsúztatták: az ellenfél egyik védője eltörte Overmars lábát... Később mégis visszatért, immáron másodszor akasztotta le azt a bizonyos cipőt arról a bizonyos szögről, és nevelőegyesülete, a sokadosztályú SV Epe (ahol testvére, Edwin az elnök) színeiben, amatőr szinten lép pályára vasárnaponként. Ha ideje engedi, ugyanis a Go Ahead után 2012-től immáron az Ajaxnál sportigazgató.

Egyébként nincs rászorulva a havi fixre, lévén karrierje során szerény 50 millió eurót száguldozott össze...

Mostanában nem takarékoskodik ellenünk a találatokkal a holland nemzeti tizenegy, az Oranje, amelynek támadói közül éppen a címeres mezben legtöbb gólt szerző futballista nem köszönt be soha a magyar válogatottnak.

Patrick Kluivert a kilencvenes évek második felének egyik legjobb csatára volt: 1995 és 2002 között az Ajaxban, a Milanban és a Barcelonában jó átlagban minden második mérkőzésén betalált, a válogatottban pedig még ennél is jobb volt eredményességi mutatója! Ám a támadó a sikereket nem tudta kellőképpen feldolgozni, emellett motivációs problémái is akadtak, így pályafutásának utolsó évei felejthetőre sikeredtek.

„Patje” még 18 éves sem volt, amikor a holland válogatottban is bemutatkozhatott a csehek elleni mérkőzésen, majd az 1996-os Európa-bajnokság pótselejtezőin sorsdöntő gólt lőtt az íreknek – s mindeközben zajlott le ugyebár a Milan elleni, világhírnevet hozó hálózörgetés, aminek és mindössze 18 évének, 327 napjának köszönhetően csúcstartó lett, hiszen nála fiatalabban senki nem lőtt gólt a legrangosabb európai kupa döntőjében. Akár csak társait, őt sem tarthatta meg az Ajax, hősünket a Milan vásárolta meg, mindössze kétmillió mai euróért. Ám odahaza egy kölcsönautóval halálos balesetet okozott (az ügyvédek végül kimosták), a Serie A-ban pedig gyengécskén játszott. Van Gaal így is a Barcelonához vitte, mégpedig húszmillió euróért.

Itt 2003-ig nem volt különösebb probléma a támadóval, hiszen sorrendben 15, 15, 18, 18, 16 bajnoki gólt termelt, de utolsó két szezonjában szinte mindenkivel összerúgta a port a blaugránáknál, a szurkolók is kikezdték gyengébb formája, a vezetők 5.8 millió eurós évi fizetése miatt. 2004 nyarán nem is hosszabbítottak vele (pedig példaképével, Rijkaarddal dolgozott együtt), így ingyen került a Newcastle Unitedbe. A támadó Angliában heti 80 ezer fontos fizetésért sem váltotta meg a világot, le is mondtak róla a Valencia javára. „Mindenki megnyugodhat, jól viselem majd magam éjszakánként!" – vezette fel valenciai szereplését az ék, majd sérülései miatt csak elvétve lépett pályára. A PSV dobott számára mentőövet (16 bajnokin háromszor volt eredményes), majd a Lille-hez írt alá (itt 13/4-es átlagot hozott).

Leggyakrabban a válogatottban mutogatta oroszlánkörmeit: az Oranjében 1994 és 2010 között 79 fellépésen 40-szer talált hálóba, ezzel rekorder ma is. Láthattuk őt az 1998-as világbajnokságon (két találat és egy kiállítás, hiszen a belga Lorenzo Staelens addig húzta őt viselt dolgai miatt, amíg Kluivert orrba nem vágta) és az 1996-os angliai kontinenstornán (1 gól). 2000-ben és 2004-ben is bronzérmet szerzett ugyanilyen eseményeken. A hazai rendezésű Eb-n ötször volt eredményes, így gólkirály lett (ám az olaszok elleni elődöntőben a rendes játékidőben kihagyott egy tizenegyest), 2004-ben Portugáliában egyetlen másodpercet sem játszott.

A lille-i kaland után nem vonult hivatalosan vissza az akkor még csak 31 esztendős holland (egészen 2010 májusáig halogatta ennek bejelentését), de elvégezte a gyorstalpaló edzőképzőt, és az AZ edzői stábjánál készült a későbbi feladatokra (természetesen Van Gaal kezei alatt „gyakornokoskodott”). Az ausztrál Brisbane Roarnál is edzősködött két hetet, majd 2010 nyarán a NEC egyik segédedzője lett. Van Gaal egyik segédjeként világbajnoki bronzhoz segítette 2014-ben, Brazíliában az Orenjét, majd a Twente és az Ajax fiataljainak gardírozása után 2016-tól egy éven át a PSG milliomosait szolgálta sportigazgatóként. Közte szakított egy kis időt, hogy szövetségi kapitány legyen Curacaón...

Három fia, Quincy, Ruben és Justin közül utóbbi már a nyomdokaiba lépett az Ajaxnál.

A nem túl szép emlékű 7–1-es holland-magyar mérkőzésen pályára lépett Frank és Ronald de Boer is, majd az ikerpár részt vett egymás oldalán két világ- és egy Európa-bajnokságon is. Frank de Boer mostanában az Ajax mestere, de mivel tölti mindennapjait testvére?

Az 1970-es születésű futballista – többnyire testvére oldalán – az Ajax, Twente, Barcelona, Rangers, al-Rajjan, al-Samal útvonalon kereste kenyerét, egészen 2008-ig, amikor is súlyos nyaksérülése miatt fel kellett hagynia a profizmussal.

Nem sok alkalma volt anno hősünknek a fiatalok között csiszolódni, hiszen már 1987 novemberében, 17 évesen bemutatkozott a holland első osztályban és a Bajnokok Ligájában is. Előtte azonban ikertestvérével, Frankkal együtt letették névjegyüket az amszterdami klub második csapatában, hiszen a Holland Kupában emlékezetes menetelést produkáltak. Erre az ifjú társaságra épült a Johan Cruyff utáni Ajax-éra legnagyobb sikereket elérő csapata. A csúcspont természetesen a BL-győzelem, s minden Ajax-szurkoló ma is fejből felidézi azt a csapatot, amely 1995. május 24-én kifutott a bécsi Ernst Happel Stadion gyepére. Van der Sar – Reiziger, Blind, F. de Boer – Rijkaard – Seedorf, Litmanen, Davids – Finidi, R. de Boer, Overmars összeállításban kezdett a holland együttes, amely végül a csereként beálló Patrick Kluivert találatával 1–0-ra legyőzte a Milant.

„Persze, hogy az 1995-ös Bajnokok Ligája-döntő volt pályafutásom legemlékezetesebb mérkőzése – mondta a dicsőséges 90 percről a holland klasszis. – Nem mi voltunk az esélyesek, hiszen a Milan az előző hat idényben háromszor megnyerte a legrangosabb kupasorozatot, így természetesen a bécsi finálé előtt is Fabio Capello csapata volt a favorit. Mi azonban nagyon egységesek voltunk. S hogy nem véletlenül jutottunk fel a csúcsra, azt egy évvel később is bizonyítottuk, hiszen újra elverekedtük magunkat a döntőig, és csak tizenegyesekkel maradtunk alul a Juventusszal szemben. Abban az időszakban valóban a miénk volt az egyik legerősebb csapat Európában.”

A nemzeti csapatban 67 alkalommal szerepelt és 13 gólt vágott a jobb oldali középpályásként, jobbszélsőként vagy középcsatárként foglalkoztatott játékos. Pályára lépett az 1994-es és az 1998-as vb-ken, valamint az 1996-os és 2004-es kontinenstornákon, de az Oranjével nem tudta átlépni a siker küszöbét. A holland, spanyol és skót bajnoki címmel, valamint számtalan kupagyőzelemmel büszkélkedő futballista visszavonulása után Katarban maradt, ahol az al-Dzsazíra TV-társaságnál dolgozott, ezen kívül üzleti befektetéseit is gondozta. A 2010-es világbajnokságon szakértősködött a holland nemzeti televíziónak is. Korábban éppen a holland érdekeltségek ellen tevékenykedett, lévén Gabriel Batistuta kollégájaként a katari vb-rendezés mellett lobbizott, mint különleges futball-nagykövet. El is vitték a 2022-es torna rendezési jogát az ázsiaiak (a közösen pályázó holland-belga páros végül csak a 2018-as tornára pályázott).

A katari olimpiai válogatottnál egy ideig segédedzősködött, ma az Ajax fiataljainak adja át tudását.