Remek sorsolás, s ha mégsem sikerül a csoport első két helyének valamelyikét megszerezni, pótvizsgázhatnak a Nemzetek Ligája-szereplés alapján.
Tévedés ne essék, az egyik szomszéd sportnapilapja, a Szportszki zsurnal írta mindezt a 2024-es Európa-bajnokság selejtezőjének sorsolása (Magyarország, Szerbia, Montenegró, Bulgária, Litvánia) után Szerbiával kapcsolatban, a mondat második fele arra vonatkozik, hogy a londoni Fulhamben játszó Alekszandar Mitrovics és társai az NL B-ligájában megnyerték csoportjukat. Ne tévesszen meg minket a B-ligás besorolás: Norvégia, Szlovénia és Svédország volt az ellenfél. A szereplést ne tulajdonítsuk a véletlennek, a szerbek az idei katari világbajnokságon is ott lesznek, egy évvel ezelőtt az A-csoportban Portugália ellen szerezték meg az elsőséget idegenben úgy, hogy Mitrovics utolsó percben fejelt góljával nyertek 2–1-re.
Bátorkodom leírni, amit a szomszéd: a G-csoportból tovább kell jutni, ha mégsem sikerül, mankónak ott van az NL A-ligájában szerzett csoportmásodik hely az olaszok mögött, ami az esetleges pótvizsga előtt erős pozíció. De elfelejteném ezt a pót szócskát: ki kell jutni a németországi kontinensbajnokságra!
Nem egy széljegyzet feladata részleteiben elemezni az ellenfeleket, rövid summázás erejéig azért tegyük meg. Litvániát nem lehet lebecsülni, ne feltétlenül a 22 évvel ezelőtti, a tragikus sorsú Fehér Miklós három góljával elért 6–1-es sikerből induljunk ki. Bulgária ellen se a 2020-as szófiai Eb-pótselejtezőn aratott 3–1 számszerűsége legyen a kiindulási alap: óriási taktikai csata volt, amely önbizalmat adott az Izland elleni hazai nekifeszülésnek. Montenegróval szembeni mérlegünk negatív, akárhogy is nézzük. Három évvel ezelőtt Podgoricában 2–1-re kikaptunk, s az bizony már a Marco Rossi-féle válogatott volt. Kellemetlen, igazi délszláv mentalitású együttesük van.
Akárcsak a szerbeknek. „Szerbia lehet a legnagyobb ellenlábas, de az sem olyan nagy szám.” Ezt nemzeti együttesünk korábbi szövetségi kapitánya, a jugoszlávok erejét 1997-ben a saját bőrén tapasztaló Csank János mondta. Ne kerülgessük a forró kását, az évek óta fejlődő válogatottunk eljutott oda, hogy esélyes az egyenes ági kijutásra. Lehet, hogy ez teher, de édes teher – még akkor is, ha a Rossi-csapatnak más taktikával kell pályára lépnie, mint az Eb-n vagy az NL-ben a „nagyok” ellen.
Vállaljuk fel a felelősséget: kötelező kijutni!
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!