Visszatérés a klinikai halálból

Abban – legalábbis Győrött – mindenki egyetért, hogy az 1904-ben alakult Egyetértés Torna Osztály (ETO) labdarúgócsapata a közel évszázados fennállása során még soha sem élt át olyan kritikus időszakot, mint az elmúlt év során. A bajok forrása ott fakad, hogy a klub létrehozója, kilencvenhét éven át volt egyetlen támogatója, főszponzora, a Rába Rt. az idők múlásával az addigi minden támogatását megszüntetve kivonult a sportból. Ezzel a tekintélyes múltú klub a klinikai halál állapotába sodródott, és úgy festett, hogy nem is éli meg a küszöbön álló századik születésnapját.
Aztán az ETO visszatért az életbe a klinikai halálból…
Történt ugyanis, hogy hosszas tárgyalások után a Quaestor Rt. megvásárolta nemcsak a klubot, de a stadiont is, átvállalva egyben a felhalmozhódott tekintélyes és egyre csak dagadó adósságállományt. Ebben az időben az új tulajdonos szinte minden erejét felemésztette a tekintélyes adósság okozta krízishelyzet rendezése. A több mint három éven át sikeres szakmai munkát végző Garami József távozása után nem bizonyult sikeres húzásnak annak a Varga Zoltánnak a szerződtetése, aki korábbi magyarországi működése során több klubtól a szerződése lejárta előtt kényszerült távozni. Ilyen előzmények után bizony a csapat hívei Győrött is fenntartásokkal fogadták az öntörvényű szakembert, s bár hároméves szerződést kötött, mindössze három hónapot kapott a kisalföldi megyeszékhelyen. Ez idő alatt zajlott le az új rendszerű bajnokság alapszakaszának tizenegy mérkőzését jelentő első felvonása, amely során az ETO-nak mindössze hét pontot sikerült szereznie. Aztán amikor az első szakasz zárófordulójában Győrött 3–2-es vereséget szenvedtek a sereghajtó, és addig idegenben még pontot szerezni sem tudó Vasastól, akkor a szakvezető mellett markáns határozottsággal kiálló tulajdonos is lépni kényszerült. Az új szakvezető az utánpótlásnál sikerrel dolgozó, ambiciózus és fiatal Tamási Zsolt lett, aki aztán óriási akarattal, bizonyítási vágytól fűtve látott munkához.
"Az utánpótlás-, majd a juniorcsapat szakvezetőjeként, később pedig Garami József mellett dolgozó pályaedzőként tökéletesen tisztában voltam a meglévő helyzettel, a csapat állapotával, a játékosok képességeivel – emlékezett a kezdetekreTamási Zsolt. – Nekem kedvezett, hogy az edzőváltás után a bajnokság két hétig szünetelt, és ezt az időt használhattam fel a sorok rendezésére, a csapat felrázására, no és arra, hogy lehetőleg minden játékos a képességének megfelelő szerepkörbe kerüljön.”
És láss csodát, idővel jöttek az eredmények is.
A bajnokság második szakaszában a győriek már tizennégy pontot gyűjtöttek, s ezzel tekintélyes lemaradásukat ledolgozva a tizedik, tehát nem a kiesést jelentő helyen zártak a bajnoki fél évben.
A téli szünetben aztán újabb változások történtek. Az egyébként sem acélos keretből szinte a komplett bal oldal távozott (Vayer Gábor, Vasas Zoltán és Rósa Dénes), míg sérülés miatt hosszú időre kiesett Mracskó Mihály és Baumgartner Attila. Az ETO igazolt több játékost, így Robert Semeníket, Marek Krejcit, Székely Mihályt, Gőgh Árpádot, Filó Attilát és a brazil Andre de Carvalhót, de e kényszerű vérátömlesztés ellenére a csapat játéka nem javult látványosan, és ezt igazolja az is, hogy osztályzataink alapján a csapat tavaszi tizenhat mérkőzése közül csak egyet tudtunk négyes osztályzattal minősíteni, még a további hatot hármasra, kilencet pedig kettes osztályzattal elismerni. Ami meglepetés, hogy ennek ellenére az eredményesség javult, és a győriek az alapszakasz harmadik szakaszában már tizenhét pontot szerezve nyolcadik helyről várhatták a rájátszást. Sajnálatos viszont, hogy a rájátszás utolsó mérkőzésén – amikor már matematikailag biztos volt a bentmaradásuk –súlyos, 4–0-s vereséget szenvedtek Debrecenben, s ezzel visszacsúsztak a tizedik helyre.
Tamási Zsolt huszonhét bajnoki mérkőzésen ült az ETO kispadján – nézzük, hogy ő vajon mit tart nagy sikernek…
"Elsősorban azt, hogy az alapszakasz első részében a jelentős lemaradásunkat sikerült lefaragnunk – felelt az edző. – Ezt igazolja az, hogy csupán csak a tavaszi eredményeink alapján a harmadik helyre kerültünk. Azt is jó eredménynek tartom, hogy morálisan sokat javult a társaság, nem egy mérkőzésen a példás küzdeni tudás eredményezett értékes pontokat. A legnagyobb bravúr azonban az – és ez a vélemény visszaköszön a szakmán belül –, hogy a nem túl acélos játékosállománnyal sikerült megőriznünk az első osztályú tagságunkat.”
Értelemszerű, hogy egy, a kiesés ellen küzdő csapatnál több a gond, mint az öröm, nézzük tehát, hogy Tamási Zsoltnak milyen problémákkal kellett megküzdenie a tavaszszal. Az edző ennek kapcsán megemlítette, hogy nagyon kevés volt a gyors, robbanékony játékos, ráaádásul az élvonalbali mezőnyben az átlagmagasságot tekintve az ETO futballistái az alacsonyabbak közé tartoznak, így a meccsek zömén nem a győriek nyerték a fejesversenyeket… A megfelelő bal oldali labdarúgók hiányában nem volt igazi szárnyjáték, és ez a gond Baumgartner Attila kiesésével csak tovább nőtt. A mecscsek során a zöld-fehérek kevés párharcot nyertek meg, ráadásul kevés labdabiztos futballista volt a keretbenE emígyen gondot okozott az is, hogy Szanyó Károly kivételével nem rendelkezett a gárda úgymond igazi vezéregyéniséggel.
Nem véletlen tehát, hogy Tamás Zsolt maradéktalanul csak Szanyó Károly és Böjte Attila teljesítményével volt elégedett. Sokat segített Mracskó Mihály és Lakos Pál rutinja, valamint a télen szerződtetettek közül Robert Semeník is igazolta tehetségét, bár erőállapota nem volt megfelelő, és ugyancsak biztató volt a hajrába bevetett fiatal Weitner Ádám teljesítménye.
"Andrétől és Marek Krejcitől, valamint Székely Mihálytól többet vártam – zárta az értékelését a Győr szakvezetője. – A fiatal Károlyi Sándornál pedig nagy kár, hogy magánéletbeli problémái miatt nem mindig tudta azt nyújtani, amire tehetsége alapján képes lehetett volna.”
Mindent összevetve, az ETO helyzetéből nézve tragikusan kezdődött a bajnoki év, de az új tulajdonos gondoskodásának, áldozatvállalásának köszönhetően az év végére valamit javult a helyzet, azonban még mindig rengeteg a tennivaló annak érdekében, hogy a háromszoros bajnok és négyszeres kupagyőztes újra a régi dicsősége felé közelítsen…