Feyenoord: Az UEFA-kupa-siker kötelez

Hazai porondon semmit sem nyert a 2001–2-es évadban a Feyenoord, mégis eredményesnek minősítették az elmúlt szezont Rotterdamban. Az ok: az együttes hazai pályán, a De Kuipban elhódította az UEFA-kupát, és ezzel a nemzetközi porondon 28 év elteltével jutott ismét jelentős trófea birtokába. A kikötővárosban most mindenki abban bízik, hogy a kupagyőzelem adta lökéssel a gárda a bajnokságban is rátalál a sikerhez vezető ösvényre, és 1999 után visszafoglalja a holland bajnoki trónt.
A keretben mindenesetre ott van a lehetőség a nagy kiugrásra. Az előző évadban látott társaság szinte változatlanul együtt maradt, ami különösen azért nagy szó, mert néhány tehetősebb klub remek ajánlattal bombázott meg egy-két kulcsembert. A legfontosabb maradó természetesen Pierre van Hooijdonk volt. A csatár a góljaival elévülhetetlen érdemeket szerzett az UEFA-kupa-menetelésben, a negyeddöntőtől a fináléig vezető úton például csak az Internazionale elleni elődöntő első felvonásán nem volt eredményes – megtette ezt helyette az öngólt vétő Iván Córdoba –, ami a maga nemében páratlan teljesítmény volt ebben a sorozatban.
"Pi-Airnek” óriási szerencséje volt, mert a kiszolgáló személyzet tökéletesen "aládolgozott”. A két szélső – többnyire Kalou és a nyáron a Milanhoz igazoló Tomasson – remekül hozta őt helyzetbe, a középpályások igyekeztek hosszú labdákkal tömni őt, illetve átvállalták a védőfeladatait.

Bármilyen furcsa, de a rotterda-miaknak a védelmük is nagyon erős volt az előző évadban. Az Edwin Zoetebier parancsnokolta hátsó alakzat mindössze 29-szer kapitulált (ennél kevesebbszer csak a Heerenveen védelmét mattolták), ami ilyen szinten roppant jó eredmény.
És hogy min múlott a Feyenoord aranya? Elsősorban azon, hogy a csapat képtelen volt egyenletes teljesítményt nyújtani. Bravúros győzelmekre váratlan vereségek következtek, az évad végén pedig már egyértelműen az UEFA-kupára került a hangsúly. Legalább azt sikerült megnyernie a csapatnak…