Csalódott a profikban is

Amire számítani lehetett, azt a kispesti vezetők meglépték: közös megegyezéssel szerződést bontottak Fitos Józseffel (aki eddig ugyebár hivatalosan pályaedzőként dolgozott, azaz statisztikus legyen a talpán, aki eldönti, hogy ez edzőváltás vagy sem…), de a jövőben szintén a Honvédnál, az utánpótlás szakmai igazgatójaként dolgozik. Ezentúl pedig a Gujdár Sándor, Ioan Patrascu kettős irányítja a bentmaradásért küzdő alakulatot, ám információink szerint felvetődött Dajka László, Mihalecz István és Gálhidi György neve is.
– Elkeseredett a történtek miatt, vagy éppen boldog, hogy ezentúl jóval nyugalmasabb élete lesz?
– Leginkább csalódott vagyok, mert néhány játékostól egészen más hozzáállást vártam – mondta Fitos József. – Azt hittem, itt mindenki profi, és ebben tévedtem.
– Gyanítom, azokra gondol, akikkel az elmúlt hetekben összeveszett.
– Pontosítsunk, senkivel nem vesztem össze. Csak valamit akartam tőlük, és ezt nem kaptam meg. A tartozik és követel oldal nem volt egyensúlyban, és én ezt nem éreztem korrektnek. Azért ebben a magyar futballban hatalmas pénzek mozognak, és cserébe szerintem el is lehet várni valamit. Azt sajnálom, hogy nem voltam elég kemény, mert nem a csabai meccs után kellett volna elküldenem néhány embert, hanem már két hete. De nem tettem meg, és ez számomra a legszomorúbb. Mert én azt ígértem a szezon előtt, hogy itt csak azok játszanak majd, akik megérdemlik. Nem ez történt, meghajolt a derekam, egy gerinctelen féreg lettem. Ez a legnagyobb tragédia.
– Egy hónap alatt akkor is akadt elég gondja. Nem volt kicsit túlzott a játékosok számonkérése?
– Én ilyen stílussal lettem edző egy év alatt. Nem bírom elviselni a totyogást, nem szeretem, ha egy edzés arra megy ki, nehogy valamelyik játékos megsérüljön. Lehet, hogy sokan nem kedvelnek, de azért kapok elég elismerést is. Egy másodosztályú csapat például máris állást kínált, de visszautasítottam, mert szeretnék Pesten maradni. Természetesen szívesen dolgoztam volna tovább kispesti szakvezetőként is, de elfogadom a tulajdonosok döntését, akiket továbbra is korrekt embereknek tartok. Harag egy percig sem volt, sőt megkértek, hogy velük, a díszpáholyból nézzem a hét végi bajnokit. A tulajdonosok előtt úgyis csak két lehetőség állt: vagy hagynak engem és jön a terror, akár az ifivel is kiállunk, vagy pedig hoznak egy olyan embert, aki másként tud hatni a csapatra. Ezért is nagyon jó volt Patrascu beválasztása a stábba, mert ő tud beszélni a román játékosokkal.
– Komolyan azt hiszi, hogy valaki még tud segíteni ezen a teljesen szétesett, az ellenfelek által eleve lesajnált Kispesten?
– Hogyne hinném azt. A Honvéd nem szűnik meg, nem költözik el. Lehet, hogy kiesik, de akkor is visszajut, és lesz jövője. De ki sem eshet, ha a játékosok végre összeszedik magukat.
– Csak az ő hibájuk, hogy idáig süllyedt a klub?
– A felelős én vagyok, hiszen én vállaltam el ezt a csapatot, és én buktam meg vele. De remélem, hogy ez a sikertelenség az utódomnak jót tesz, és neki már jobb eredményei lesznek. Én mindenesetre tanultam a történtekből: korai volt nekem ez a munka olyan szempontból, hogy élesben, egy első osztályú klubnál szembesültem ezekkel a fegyelmi kihágásokkal, amelyekre bizony nem számítottam. Pedig ez a csapat többre hivatott, most is azt mondom. A keret nem rossz, csak a játékos kevés. Nem volt bennük munka egyáltalán, és többen visszaéltek vele, hogy csak tizenketten voltak.
– Úgy érzi, szakmailag és emberileg is megfelelt erre a feladatra?
– Sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy megfelelőek az edzéseim. Kedd délelőtt pedig Dorel Balintot hajtottam meg úgy istenigazából, és a román srác csak anynyit mondott: végre egy edző! Tette mindezt azok után, hogy előző nap kivágtam a barátait a csapatból… Ennek az esetnek azóta is a hatása alatt vagyok, és nem tagadom, nagyon jólesett. És azt hiszem, emberileg sem lehetett velem probléma, mindenkivel korrekt voltam. Lehet, hogy a stílusomat eleinte furcsállották a játékosok, de csak így lehetett velük megértetni, hogy mitől lehetnek jó futballisták. Mert előbb dolgozni kell, és csak utána felvenni a pénzt. Ez meg ugyebár nálunk sokszor fordítva működik.
– A magyar futball azonban sosem szerette a hangoskodókat. Nem fél attól, hogy beskatulyázzák a balhés edzőnek tartott Varga Zoltán és Kiss László mellé?
– Ha a futballvezetőknek továbbra is az a szándékuk, hogy ilyen legyen a magyar labdarúgás, akkor Fitos Józsefre nincs szükség, felejtsenek el. Ha viszont javítani akarunk a focin, akkor itt vagyok, várom a lehetőségeket.