Nyerő vétel: egy meccs, fél gól

És bár a kapus maximálisan teljesített az augusztusi fellépéseken, akadt egy másik labdarúgó, aki még jobb volt nála – Tököli Attila ugyanis megszokott dunaújvárosi formájában rugdosta a gólokat. Első négy pályára lépésén éppen négyet. Elég csak a statisztikára pillantani: a csatár eddig kétszáz bajnokin játszott (mondjuk az újpesti jubileum nem volt túl kellemes…), és ez alatt százkét alkalommal köszönt be. Azért ez nem rossz arány. Augusztusi teljesítménye láttán a szurkolók aligha döbbenhetnek meg különösebben, hogy a Magyar Labdarúgó Liga szokásos szavazásán a szakemberek voksai alapján ő lett a hónap futballistája.

Csatárok előnyös helyzetben

Bezzeg Tököli Attila megdöbbent.
"Most alaposan meglepett, mert így edzés után, fáradtan, estefelé már nem számítottam erre a nem túl rossz hírre… – mondta a csatár, jelezve, hogy ő bizony még nem tudott az újabb elismeréséről. – Hadd pörgessem csak vissza az augusztusi meccseket… Hát, ha értékelni kellene magamat, azt mondanám, hogy jól ment a játék, de nemcsak nekem, hanem az egész csapatnak is. Így pedig nem számíthattam arra, hogy éppen engem választanak a legjobbnak.”
Pedig ez az érzés nem lehet kifejezetten új a számára, hiszen korábban egy alkalommal már megkapta a díjat. Rajta kívül pedig főként olyanokat választottak a hónap legjobbjának, akik a góllövéssel keresték a kakaóra valót, így azonmód meg is kérdeztük a játékostól: nem érzi esetleg úgy, hogy támadóként könnyebb a dolga, mint egy egész meccset végigloholó, de legfeljebb néhány jó ütemű szerelést bemutató bekknek?
"Dehogynem érzem, egy csatár sokkal könnyen helyzetben van az ilyen díjazások alkalmából, mint egy védő. Természetesen ez igazságtalannak tűnhet, de szerintem mindig úgy lesz a futballban, hogy azt szeretik a legjobban, aki a gólokat lövi.”
Márpedig a Fradiban nagyon szerethetik Tökölit, hiszen a fentebb citált tizennégy találatból ugyebár alaposan kivette a részét. Ami nem is olyan rossz az után, hogy az első ferencvárosi edzésén nem a leginkább várt módon, mondjuk két oxival, három esernyővel és néhány pipás góllal mutatkozott be: hanem kapásból megsérült…
"Való igaz, nem úgy indult az alapozás, ahogy reméltem, két hétig kénytelen voltam külön edzeni – utal a tizenháromszoros válogatott arra, hogy nem ez a legmegfelelőbb helyzet egy új játékos többiekhez szoktatásához. – A Fradiban szerkezetileg teljesen más futballt játszunk, mint korábban a Dunaferrnél, bár a vége felé már Dunaújvárosban is kipróbáltuk az egyékes focit. De itt teljesen más a légkör, hiszen jóval több a Fradi-szurkoló, és jóval hangosabb a reakciójuk is.”
Tegyük hozzá: ez nem mindig erény.

Újpesten sem volt az, és ha már a fanatikusok szóba kerültek, megkérdeztük Tökölitől, ő miként éli meg, hogy azért kénytelen plusz negyedórát a játékoskijáróban várakozni, mert hódolói némelyike egy lila színű székben látja a közellenséget, a másik oldal pedig hanggránáttal viszi földre kapusát. A csatár szerint a vereséget a kis közjátékra fogni badarság, a szurkolók viselkedésével pedig inkább nem foglalkozna.
Nem is kötekszünk, de ha már a kellemetlen témáknál járunk, kötelező rákérdezni a dunaújvárosi fejleményekre is. Hiszen éppen a múlt héten jött a hír, hogy Balaskó Iván feljelentette a klubját kóros alulfizetés miatt, így akár olyan gyanúnk is lehetne, hogy Tökölit sem fizették még ki a nyár óta. "Na, ezt is hagyjuk” – jelzi a futballista, hogy a gyanú akár megalapozottnak is tekinthető… De erről se többet, maradjunk szigorúan a szakmai résznél: mi van veled, Dunaferr?

Szorít a Dunaújvárosért is

"Hát ha én ezt tudnám… Váratlan volt ez a gyenge kezdés, de remélhetőleg lesz majd megoldás. Az a bosszantó, hogy az első forduló Újpest elleni győzelme óta igazából egy jó meccse volt régi csapatomnak – éppen a Fradi ellen. Jó, szorítok én nagyon a srácokért, de nem ellenünk kellett volna az utolsó percben egyenlíteni…”
Márpedig az az Éger László lőtte tizenegyes egy rossz széria kezdetét jelentette, mert azóta bizony igencsak megtorpant a Ferencváros. Egyfelől a két bajnoki és egy kupameccsen mindannyiszor az ellenfél vigadhatott, másrészt pedig Tököli Attila az elmúlt három hétben egyetlen alkalommal sem rúgott gólt. Márpedig nem ezt szokhattuk meg tőle.

"Azért én nem három rossz meccsről beszélnék, mert a ciprusi kupavisszavágó igazából senkit sem érdekelt. A továbbjutás már régen eldőlt, ez ott volt a fejünkben, és talán emiatt nem játszottunk jól. Meg ugye készültünk az MTK elleni meccsre, ami mégiscsak örökrangadó. Csak hát akkor jött Dragóner Attila kiállítása, és bár emberhátrányban is jobbak voltunk, több helyzetünk volt, nem sikerült kiegyenlítenünk. Megjegyzem, egy jogos tizenegyes is elmaradt. A Megyeri úton pedig egy percig nem hittük, hogy kikapunk, mert az első félidőben nem játszottunk rosszul még három alapemberünk nélkül sem. Az első gólig így minden rendben volt, játszottuk, amit kellett, és nagyobb lehetőségeink is nekünk voltak. Ám sajnos az Újpest szerezte meg a vezetést, és amikor megpróbáltunk egyenlíteni, lekontrázott bennünket az ellenfél – mesélt a közelmúlt kellemetlenségeiről a támadó.
Ennyi rossz után persze már dukál valami jó is, így jöhet újfent egy kis UEFA-kupa. Merthogy csütörtökön megint pályán lesz a Fradi, ezúttal a csak hosszas küzdelem után megjegyezhető nevű Kocaelispor lesz a zöldek ellenfele. Azt ugyan tudjuk, hogy a török alakulat a hazai kupa döntőjében egy ötöst gurított a Besiktasnak, majd legutóbb sima kétgólos vereséget szenvedett bajnokin a Galatától – azt viszont nem tudjuk, mégis mekkora játékerőt képvisel.
"Azt egyelőre még én sem. De nem hiszem, hogy legyőzhetetlen ellenfelet kaptunk volna, ezért természetesen kötelező nyernünk. Hogy mennyire, az már nehezebb kérdés, én például az egy–nullával is rögtön kiegyeznék. A lényeg, hogy ne kapjunk gólt.”

Nem ígér gólparádét

Igen ám, de a mostanság kicsit morózusabb hangulatban lévő ferencvárosi szurkolók a múltkori Limassol-verés után hasonlóan gólerős játékot várnak.
"Négy–nullát azért hadd ne ígérjek megint… A török foci ugyebár sokkal jobb a ciprusinál, így a Kocaeli is erősebbnek tűnik az AEL-nél. A múltkor nekünk minden bejött a hazai meccsen, remélem, most sem lesz okunk panaszra, hiszen a visszavágó a várható negyvenezer néző előtt nem lenne könnyű. Ezért most az a célunk, hogy csütörtökön este elérjük: Törökországban ne negyvenezren, hanem mondjuk ötezren várják a Fradit…”
A közelmúlt eredményei viszont azt tükrözik, nekünk többnyire nem jó, ha felhevült déliek szurkolnak a húszméteres kerítés tetején egyensúlyozva az aktuális magyar csapat ellen, viszont az sem az igazi, amikor vikingsapkás északiak tapsikolnak fatábláikkal. Márpedig október közepén Európa-bajnoki selejtező Stockholmban, amire vélhetően elvárja Gellei Imre Tököli Attilát is.
"Na, ezzel még ne szaladjunk oly nagyon előre, hiszen a kapitány több jelöltből válogathat. Ott van rajtam kívül Fehér Miklós, Gera Zoltán, Kenesei Krisztián is, így alighanem az aktuális forma dönt. Ha abból indulok ki, hogy a világranglistán előttünk lévő Izlandon nyerni tudtunk, azt mondom, hogy Svédországban sem vagyunk esélytelenek, főleg, hogy idegenben ugye csak egy pontot vettek el a svédek a lettektől, úgyhogy ők sem lehetnek annyira jók. Nyerni akarunk – hangzik a kötelezően derűlátó nyilatkozat (nem is lenne szép valami olyasmivel előhozakodni, hogy szeretnénk öt alatt megúszni…), de azért megkérdezzük: kincstári optimizmus nélkül hány százalék esélyt ad a csoport első két helye egyikének megszerzésére? "Reálisan nézve ötvenet. Vagy sikerül, vagy nem.”