Kállai Ákos telitalálata

Régen a "gyorsan fordulós íjazással” leptük meg rendre a világot, manapság a légpisztoly a nyerő. Világbajnokunk, Kállai Ákos 194 körrel nyitott, ami világcsúcs lenne, ha az öttusában jegyeznék a rekordokat, ugyanis a légpisztoly 1994-es bevezetése óta ilyen szenzációs eredményt a világon senki sem ért el. Említést érdemel még a három ukrán mesterlövész, akik a hatodik helytől lefelé végeztek. Hiába, tudnak ők lőni…
Meg vívni is! Jefremenko péládul – a szlovák Fiser és a francia Chardonneaux társaságában – megnyerte a vívást. A legjobb magyar Kovács Gergely volt (5. hely), Kállai a nyolcadik, Sárfalvi pedig a 15. helyen végzett a páston, összetettben azonban Kállai őrizte első helyét.
Az úszás öttusában csak a nőknél magyar szám, a férfiaknál nem az – így nem várhattunk csodát versenyzőinktől, és ők nem is szolgáltak vele. A brit McLean volt a leggyorsabb, a mi vigaszunk a két fiatal szereplése, Marosi Ádám harmadik és Lipták Róbert ötödik helye lehetett.
Az általában sok mindent eldöntő lovaglás előtt Kállai szűken vezetett Jefremenko és Lipták előtt. Bizalommal telve haladhattunk tehát a lovarda felé, ahol egy helyi árus a plüsslótól kezdve a magazinokon át a lószerszámokig mindent árult – eladnia viszont nem nagyon sikerült… Optimizmusunkat az összetett állásán kívül a történelem is táplálta, hiszen lovasnemzet vagyunk. Kiderült, mások is biztosan ülnek a nyeregben, és veszik az akadályokat: az olasz Liso rögtön tökéletes kört futott, méghozzá időn belül. Hasonlóképpen tett az ukrán Kravcsenko, a francia Sappa és Dechavanne (utóbbi Tenkes kapitánya volt cirka másfél percre). Ja és persze Kállai, aki így biztosan őrizte vezető helyét.
Hogy a negatívumokról is szóljunk: Sárfalvi Waterloo-ja tovább folytatódott. Bolygó nevű lova ugyanis elébb csak ugrálni kezdett, majd beledobta Sárfalvit az egyik akadályba, és amíg a versenyző tologatta le magáról a rudakat, addig az állat cinikusan falatozni kezdett a pályát díszítő művirágokból… Hozzávetőleg ugyanilyen kedvében volt a Pierre nevű ló is, ő a lengyel Boguckival és a francia D'enfert-rel a hátán is átrendezte a terepet: két-két akadályt döntött ki állványostul. Az etalont viszont a Woden névre hallgató négylábú jelentette. Szegény veterán Christophe Ruernek gyűlt meg vele a baja olyannyira, hogy a francia a földről szemlélte, amint a sörényes a kijárat felé üget…

Az utolsó szám előtt igazán csak Sárfalvi lehetett elkenődve: ő a harmincadik helyen árválkodott, így csak a leggyengébbek között, az elsőként rajtolt tízes csoportban futhatott – nem nagy élmény egy világbajnoknak… A középső társulatban rohant Fülep és Lipták. Fülep itt a második helyen végzett, aztán az összesítéskor kiderült, hogy remek teljesítményével a tizennegyedikről a hetedik helyre ért fel.
Ami minket a legjobban érdekelt, az viszont még hátra volt: az összetettben élen álló tíz versenyző futása. A szokásos pár körös "együttlihegés” után Horváth Viktor, Kállai és Kovács Gergely – egy-két "vendéggel” együtt – ellépett, és fokozatosan növelte az iramot. Reménykedtünk, hogy hátha sikerül Horváthnak "felfutnia” a dobogóra. Bár ez nem sikerült, így is kettős magyar siker született: első Kállai Ákos, második Kovács Gergely
A rajt–cél győzelmet arató Kállai Ákos így értékelte teljesítményét: "Szenzációsan sikerült a lövészet, és innentől kezdve mindig magabiztos az ember. Velem is ez történt, így a végén lényegében kocoghattam.”