Csak aranyból volt kevés

Mert nézzük csak: amikor Kirsten a legjobb futballistakorban volt, az NSZK nyert világbajnokságot (1990), vb-ezüstérmet (1986), Európa-bajnoki brnzérmet (1998), miközben hősünk az NDK-val küszködött a selejtezőkben.
Még nagy világeseményre sem sikerült eljutnia, ráadásul hosszú ideig a hazai porondon sem termett neki különösebb babér. Rugdosta becsülettel a gólokat (az Oberligában 154 meccsen 57-ig jutott, azaz minden harmadik mérkőzésén betalált), de az első nagy csapatsikerére 1989-ig kellett várnia. Akkor a Dynamo Dresdennel megnyerte a keletnémet bajnokságot (előtte a cím évekig a Dynamo Berlint illette), a következő évben jött a duplázás, de Kirsten ekkor még messze nem számított kultikus figurának.
Utóbb aztán az lett belőle, köszönhetően a Bayer Leverkusennél eltöltött éveinek. Reiner Calmund, a "gyógyszergyári” gárda menedzsere 1990-ben csábította el őt az Elba partjáról a Rajnáéra, méghozzá ma már nevetségesnek tűnő havi 12 ezer márkáért. "Minden idők legjobb vétele volt. Még az életében emlékművet kellene kapnia” – jelentette ki Calmund. "Óriási szerencsém volt a Leverkusennel. Mehettem volna külföldre, ajánlatom épp elég volt, én azonban a Bayerre voksoltam. Egyáltalán nem bántam meg a döntésemet” – mondta a csatár.

Kirsten ettől kezdve nem mozdult Leverkusenből, és bár a gárdával egy Német Kupán kívül semmit sem nyert (az 1993-as döntőben a Bayer a Hertha BSC amatőrcsapatát verte meg 1–0-ra), itt már megtalálta a számítását. Háromszor lett a Bundesliga gólkirálya (1993-ban 20 góllal – holtversenyben Anthony Yeboah-val –, 1997-ben és 1998-ban pedig 22 találattal), csapata négyszer lett ezüstérmes a pontvadászatban, a nemzetközi porondon rendszeresen szerepelhetett, ráadásul rendszeresen benne volt a "nagy” német válogatottban. Ami igazán elismerésre méltó, a Bundesligában 350 összecsapáson szerzett 181 góljával ötödik az örökrangsorban. Nála többször csak az utolérhetetlen Gerd Müller (365 gól), Klaus Fischer (268), Jupp Heynckes (220) és Manfred Burgsmüller (213) talált be a (nyugat)német első osztályban.
Kirstennek talán a válogatottbeli szereplések miatt lehet némi szívfájdalma. A keletnémet szerepléseire már utaltunk (esélye sem volt a nagy dobásra…), nyugaton pedig túl sok jó támadó volt ahhoz, hogy egy évtizedre helyet béreljen magának a Nationalelf csatársorában. Csak ízelítőül: többek között Oliver Bierhoff-fal, Jürgen Klinsmann-nal és Karlheinz Riedlével kellett megküzdenie a csapatba kerülésért. "Sohasem volt állandó helyem, de csak azért, mert az én időmben rengeteg jó csatár volt. De azért ötvenegyszer így is ott voltam – magyarázta Kirsten. – Az viszont nagyon fáj, hogy 1994-ben és 1998-ban is csak a negyeddöntőig jutottunk el a világbajnokságon. Emiatt még mindig fáj a gyomrom. A 2002-es világbajnokság selejtezői során közel álltam a visszatéréshez, Rudi Völler megpróbált rábeszélni, végül azonban elutasítottam. Harminchat évesen nem lett volna egyszerű lángra lobbantani a parazsat.”