A válogatottban szenved

"Ötször is Roy Makaayt venném meg, mielőtt ráfanyalodnék David Beckhamre”
ULI HOENESS,
2003. augusztus 12.

Megkockáztatható, ha csak a klubcsapatokban nyújtott teljesítményt vennék figyelembe az Aranylabda-szavazáson, Roy Makaay még előrébb végezne, mint ahol végez csaknem két hét múlva. A csatár és a holland nemzeti tizenegy egyelőre nem akar egymásra találni, holott már huszonhatszor megpróbáltak "közös nevezőt” lelni.
Makaay 1996. október 5-én, a Wales–Hollandia (1–3) találkozón játszott először az oranjéban, és a mindig kritikus holland lapok biztatónak minősítették a bemutatkozását. Akkor még senki sem gondolta, hogy az első válogatottbeli gólra 2002 májusáig, az Egyesült Államok elleni meccsig kell várni… Egy csatár a legritkább esetben vár hat évet a nemzeti tizenegybeli első treffelésére! Az csak újabb adalék, hogy az amerikaiak elleni találatát mindössze kettő követte (az osztrákoknak és a belgáknak vágta), ami édeskevésnek tűnik egy ilyen kvalitású futballistától. Balszerencséje, hogy a mindenkori szövetségi kapitánynál (Frank Rijkaard, Louis van Gaal, Dick Advocaat) Patrick Kluivert és Ruud van Nistelrooy nagyobb elismertségnek örvendett. Az utóbbi esetében ez még érthető is lenne, no de a Barcelonában jobbára csak vergődő Kluiverttel kapcsolatban sokkal kevésbé.

>Pláne akkor, ha megnézzük, melyikük mit ért el a közelmúltban. Kluivert a 2002–2003-as idényben 36 bajnokin 16 gólt szerzett, az ősszel pedig 11/3 a mutatója. Ezzel szemben áll Makaay 38/29, illetve 14/7-es mérlege. Talán még összehasonlítani sem érdemes a két sort, annyira egyértelmű a különbség. Makaay ráadásul tavasszal a legeredményesebb Európában játszó csatárnak járó Aranycipőt is kiérdemelte, igaz, ebben közrejátszott, hogy a kettes szorzójú Primera Divisiónban játszott, míg például a nála több gólt (35) szerző Mateja Kezsman csak a másfeles szorzójú holland Eredivisie-ben. (Holland csatár – Marco van Basten – ezt megelőzően az 1985–86-os évadban volt aranycipős.)
Holott karrierje "hajnalán” semmi sem ígérte, hogy az új évezred elején mint a világ egyik legjobb csatáráról beszélünk majd róla. A Vitesse-ben mutatkozott be az élvonalban, mindössze 18 évesen, de úgy tűnt, nem váltja meg a világot. Első profiszezonjában egy gólig jutott, igaz, azt követő három idényben rendre tíz fölé került, de akkoriban ez nem volt feltűnő, hiszen Hollandia bővelkedett minőségi támadókban. A fiatal tehetségekkel kapcsolatban jó "orral” rendelkező Ajax azonban így is vitte volna 1997-ben, csak sokallta az árát, így aztán Amszterdam helyett Tenerife lett Makaay következő állomáshelye.
A spanyol szigeten sem termelte ipari mennyiségben a gólokat (72 bajnoki, 21 gól), annyira azonban futott a szekere, hogy felhívja magára a Deportivo La Coruna elöljárói figyelmét. A SuperDepornál aztán már a ma is ismert, a spanyol lapok szerint a kapu előtt könyörtelen, vérbeli gólvadászt láthattuk. Megszerezte első csapattrófeáját (bajnoki cím, 2000), átlagban minden második meccsén gólt ért el (a Primera Divisiónban ez nem kis szó!), és a nemzetközi porondon is egyre magasabb színvonalú produkciókkal rukkolt ki. Talán a legemlékezetesebb alakítását 2002 őszén a müncheni Olimpiai stadionban nyújtotta, amikor a Depor az ő három góljának köszönhetően verte meg a Bayern Münchent.
Ennek a triplának a későbbiekben ő vadonatúj szerződést, az európai szurkolók pedig egy szinte követhetetlen szappanoperát köszönhettek. 2003 nyarán ugyanis a Bayern támadásba lendült, mindenáron meg akarta szerezni a holland csatárt. Makaay hajlott a váltásra, a Depor is engedte volna (jelentős adósságállomány mellett nem kell ezen csodálkozni!), csakhogy óriási összeget kért érte. Végül bejött a papírforma, a támadó klubot cserélt, 18.75 millió euróért, ami még a harmada sincs a spanyolok által először óhajtott 60 milliónak.
Makaay most már megvalósíthatja két nagy álmát: végre olyan együttesben szerepel, amely a nemzetközi porondon is képes lehet nagyot alkotni, és a Bayernből sokkal könnyebben bekerülhet az oranje kezdőcsapatába. Az indulás mindenesetre sokat ígérő volt, hiszen Makaay Gerd Müllerhez és Giovane Elberhez hasonlóan a harmadik Bundesliga-meccsén szerezte meg első gólját a bajor egyesületben.