Isten dönt, Figo végrehajtja

– Afonso de Melo, a Portugál Labdarúgó-szövetség sajtófőnöke azt írja a válogatott világbajnoki szerepléséről készített könyvében, még a makaói edzőtábor idejéről: "Figo már jól van! Úgy fut, mint mindenki más, úgy cselez, mint senki más, lő, és rendre betalál. Ha a világbajnokságon nem nálunk játszik majd a világ legjobb labdarúgója, akkor biztosan a világ második legjobb futballistája lesz a mienk – Figo, amikor rosszul játszik." Most, hogy már majdnem két évvel vagyunk túl a vébén, és nyakunkon a portugáliai Európa-bajnokság, talán elárulhatná, melyik Figót is láthattuk a Távol-Keleten.
– Nos, az biztos, hogy Figo volt ott… – válaszolja 2000 aranylabdása.
– De nem az a Figo, akit Portugália és az egész világ várt!
– Nem tudom, melyik Figo volt ott. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy egy futballista lehet akármilyen jó formában, mindig a csapat összteljesítményének van alárendelve.
– A portugál válogatott ezek szerint nem volt jó passzban?
– Rosszul indult számunkra a vébé, és ilyenkor nagyon nehéz visszaszerezni azt az elszántságot és lendületet, amit az első lépésnél elvesztett a csapat.

Nagyon elrontott felkészülés

– Sokat pletykáltak azzal kapcsolatban, hogy nem épült fel teljesen a tornát megelőző sérüléséből.
– Februárban sérültem meg, meg kellett volna operálni, de ez végül elmaradt. Elsősorban a Real Madrid és a nemzeti csapat érdekeit tartottam szem előtt, ezért minél gyorsabban fel akartam épülni. Aztán rá kellett döbbenem, hogy attól még nem feltétlenül egészséges valaki, ha már nem érez fájdalmat.
– Ezek szerint nem volt megfelelő fizikai állapotban?
– Mint kiderült, nem. Ugyanakkor annál jobban voltam, mint amikor befejeztem az idényt a Real Madriddal.
– Mi történt a válogatottal, hogy végül így becsődölt?
– Azt gondolom, hogy nem készültünk fel megfelelően egy olyan horderejű eseményre, mint a világbajnokság.
– A makaói edzőtáborra gondol?
– A makaói felkészülésünk fabatkát sem ért, legfeljebb arra volt jó, hogy a hírnevünkkel ott is villogjunk egy kicsit. Egyszerűen lehetetlen volt az ottani körülmények között felkészülni egy világbajnokságra, a játékosok még át sem öltöztek, de már ömlött róluk a víz. Ha a társaságot, amely hatvan-hetven, kőkemény mérkőzéses idényen van túl, olyan helyre viszik, ahol az időjárási viszonyok ellehetetlenítik az érdemi munkát, akkor ne csodálkozzon senki. Átlagosan ötpercenként meg kellett állnunk inni, nehogy kiszáradjunk, a páratartalom és a hőség olyan elviselhetetlen volt, hogy képtelenség volt bármi előremutatót csinálni. Azt kell mondanom, összességében rossz döntés volt Makaóra menni.
– Tehát a vébét már az első mérkőzésük előtt, a pályán kívül elveszítették?
– Nem tudom, hogy a pályán kívül veszítettük-e el, viszont kitartok amellett, hogy a szervezés és a felkészülés nagyban hozzájárult a történtekhez. Nem megszokott, hogy az első mérkőzésen, egy jóval gyengébb csapat – az Egyesült Államok – ellen tengernyi nehézségbe ütközzön az esélyesebb gárda. Szinte nem tudtunk futni, olyan nehezek voltak a stoplisaink. ---- T ---- &