Ünnepel a futball Karajanja

A német labdarúgás egyik első klasszikus 10-ese, aki tökéletesen beleillik a nagy karmesterek (Michel Platini, Diego Maradona, Zinedine Zidane) vonulatába.
"Nem volt misztikus nap a számomra, nem hiszem, hogy fenekestül felforgatná az életemet, hogy most már hatvanéves vagyok" - mondta az egyik német hírügynökségnek Netzer, akit sokan a valaha volt legjobb német irányítónak tartanak. Wolfgang Overathot, Lothar Matthäust és mindenki mást megelőzve…
A "Labdás lázadóként" - "Ez picit talán túlzó, túl nagy megtiszteltetés a számomra. Csak túl gyakran ellentmondtam az edzőnek, ami akkoriban szokatlan volt" - mondta erről a becenevéről Netzer - vagy az "európai futball Karajanjaként" emlegetett hajdani klasszis két klubban varázsolt istenigazából: a Mönchengladbachban és a Real Madridban.
A bökelbergieknél a két, bajnoki címmel záruló idény (1970, 1971) mellett különösen az 1973-as búcsúmeccsén alkotott nagyot: az 1. FC Köln elleni kupatalálkozón tulajdonképpen átnyúlt Hennes Weisweiler vezetőedző felett, becserélte saját magát - és a hosszabbításban megszerezte a győztes gólt.
"Ezt egy rendezőnek kellett volna megírnia, de még akkor sem hitte volna el senki a filmjét. Azt nem érdemeltem meg, hogy még ma, harminc évvel később is mutogassák a gólomat. Ráadásul nem is az volt a legjobb meccsünk" - emlékezett vissza arra a találkozóra.
A legjobb mérkőzése ugyanis az Internazionale elleni 7-1-es diadal volt, amelyet a Bökelberg átépítése miatt mindössze húszezren láttak, ráadásul a televízió sem közvetítette. Az utóbbi már önmagában is mulatságos történet volt, hiszen Grashoff menedzser és a WDR azon kapott össze, hogy a 60 ezer márkás jogdíjban benne volt-e a hétszázalékos forgalmi adó vagy sem. Az már csak újabb adalék, hogy Roberto Boninsegna megdobása miatt hivatalosan erre a mérkőzésre sohasem került sor.
Netzer később a Realnál sem tagadta meg önmagát, és nem csupán a pályán (két spanyol bajnoki cím), hanem azon kívül is "hozta magát". Előfordult, hogy a játékosoknak le kellett adniuk az útleveleiket, és csak Madrid 30 kilométeres körzetében mozoghattak. Netzert azonban barátja, Michael Pfleghar rendező rávette, hogy egy meccsmentes hétvégén átrepülje vele az óceánt, csak azért, hogy részt vegyen Frank Sinatra lányának esküvőjén. Az útlevéllel nem volt gond, a játékos szerzett még egyet a német nagykövetségen keresztül, így többek között Dean Martinnal, Sammy Davis Juniorral és Neil Diamonddal együtt ott ülhetett a díszasztalnál. A problémák akkor jelentkeztek, amikor egy héttel később a spanyol tévé is felvételeket sugárzott a szertartásról…
A madridi éra után a Grasshoppersnél még levezetett egy kicsit, majd menedzsernek állt - természetesen szokatlan körülmények között. Még játékos- korában az ő védnöksége alatt adták ki a mönchengladbachi stadionban a Fohlenecho nevű magazint. Visszavonulását követően felajánlotta a hamburgi klub elöljáróinak, hogy ott is szívesen megjelentetne egy ilyen kiadványt, Paul Benthien klubelnök rábólintott az ajánlatra, azzal a feltétellel, hogy Netzer elvállalja a menedzseri tisztséget.
Elvállalta. Branko Zebecet, majd Ernst Happelt csábította el a HSV kispadjára, Franz Beckenbauert pedig a védelem tengelyébe, jöttek az eredmények (köztük a klub történetének mindmáig egyetlen BEK-diadala), majd hirtelen jött a vég. "Úgy éreztem, már nincs helyem a világfutballban. Intenzíven dolgoztam menedzserként, sok mindent átéltem, »prostituált« lett belőlem, aztán hirtelen besokalltam" - indokolta meg az akkori döntését Netzer.
Azóta üzletemberként, illetve az ARD televíziós társaság szakkommentátoraként "tengeti" az életét. A számításai, szavai szinte mindenben beváltak, egyet kivéve.
Hogy nincs helye a világfutballban.