Szívesen kihagyták volna - a legjobb lett

- Már az is óriási küzdelmembe került, hogy bekerüljek a keretbe, az meg, hogy csapattag lehetek, csupán az utolsó pillanatban dőlt el - mondta Hódi Károly. - Szerencsére a szövetségi kapitány kitartott mellettem, és remélem, nem okoztam neki csalódást.

- Elárulná ki és miért nem akarta, hogy induljon a vébén?
- Nem akarok erről beszélni. Elég annyi, hogy akadt, aki úgy vélte, gyenge, ezért támadható vagyok, pedig nem emiatt húzódom a háttérbe, hanem mert igyekszem alázattal viseltetni a lovak, a fogathajtás iránt…

- Nem lehet, hogy azért bizalmatlanok önnel szemben, mert az utóbbi időben szinte minden évben másik kategóriában indult? Ez valóban nem tükröz határozottságot…
- Ezzel nem értek egyet. Igen, az utóbbi időben mindig olyan fogatot hajtottam, amelynek világbajnokságot rendeztek az adott évben, ugyanis a kisebb versenyek senkit sem érdekelnek. S a jövőben is így fogok tenni.

- Eszerint nem tart ki a kettes fogat mellett, aminek eddigi pályafutása legjobb eredményét köszönheti?
- Már elkezdtem a négyes fogat építését, hiszen jövőre Aachenben a királykategóriának lesz világversenye, és mindent megteszek majd, hogy ott lehessek a magyar csapatban. De továbbmegyek, Magyarország megpályázta a következő kettesvébét, azt sem szeretném kihagyni, és amennyiben lehetőségem lesz rá, egy lóval is bizonyítani akarok.

- A lovak vajon hogy bírják majd ezt a sok váltást?
- A lovaknak nem okoz gondot, a tavalyi négyesből kettő most is szerepelt a fogatomban.

- Na és a tulajdonosok mit szólnak ehhez?
- Mivel a három lónak hárman vagyunk gazdái, rajtam kívül Farkas József és Böröc Pál is tulajdonos, nem tudhatom, egyben marad-e a fogat, csak remélhetem. Mint ahogy azt is, hogy a két segédhajtóm, Szabó László és Kiss Tamás kitart mellettem.

- A segítői a hétköznapi munkából is kiveszik a részüket, vagy csak a versenyeken vannak ön mellett?
- Csak a versenyekre jönnek, hiszen máshol laknak és dolgoznak. A fogathajtás egészében csupán baráti gesztus a részükről.

- Ez azt jelenti, hogy egyedül foglalkozik a lovakkal?
- Igen, napi tizennégy-tizenhat órában. Mókuskerék ez, amiből nehéz szabadulni. Mert ha már ott vannak a lovak, akkor dolgozni kell velük. Eladhatnám őket, de a bejövő pénz sosem lenne egyensúlyban a befektetett munkával.

- Mióta tart ez a megszállottság?
- Éppen tíz éve. Az első versenyem ’95 októberében volt Jászkarajenőn.

- Mondja meg őszintén: előzetesen gondolt arra, hogy ön lesz a csapat húzóembere?
- Gondoltam, mert ugyan elkövettem egy-két hibát a válogatókon, érezhető volt, hogy egyre inkább beérik a fogatom. Így is lett, a lovak fantasztikusan szerepeltek. A díjhajtás után szinte az egész világ nekem gratulált.

- A záró szám előtt még az első helyen állt, ott sem a lovak hibáztak?
- A legkevésbé sem. Túl szűken vettem egy ívet, a kocsi hátsó kereke ütötte le a labdát. Ez azonban még belefért volna, az időtúllépés miatt úszott el az aranyérem. Amiatt pedig csak magamat okolhatom.

- Mérges volt magára?
- Egy kicsit, aztán viszont már tudtam örülni az ezüstnek. Még a csapaténak is. Pedig a triótól aztán mindenki aranyat várt.