A férfibajnokság egyik legizgalmasabb mérkőzését játszották szombaton a körmendi sportcsarnokban. A megyei rangadót hosszabbításban nyerte meg a házigazda 8279-re a Falco ellen. A hazai győzelemben főszerepet játszott az MTE lengyel centere, Miroslaw Lopatka, aki már a bajnok Paks ellen is maradandót nyújtott.
Unger Tamás
Miroslaw Lopatka (balra) nem törôdött a lábsérülésével, a hosszabbításban pazar játékot produkált
Unger Tamás
Miroslaw Lopatka (balra) nem törôdött a lábsérülésével, a hosszabbításban pazar játékot produkált
A 213 centis, 115 kilós óriás, Miroslaw Lopatka szerződtetése kétségkívül remek húzás volt a körmendi vezetőség részéről. Bizonyságul álljon itt néhány statisztikai adat, amely szemlélteti a lengyel kosárlabdázó szombat esti teljesítményét: 43 perc alatt szerzett 37 pontot, leszedett 19 lepattanót, 16 szabálytalanságot követtek el vele szemben, és kiemelkedő, 60-as IBM-pontszámot ért el. Nem véletlen, hogy a körmendi publikum már a meccsen is éltette, a lefújás után pedig hosszú percekig kórusban zengte a nevét.
– Megható, hogy a szurkolók errefelé mennyire szeretik a kosárlabdát, és persze az is jólesett, amikor engem éltettek – mondta a körmendi VIP-teremben a találkozót követően Miroslaw Lopatka.
– Mielőtt Magyarországra érkezett, hallott már Körmendről? – Lengyelországban a Turówban játszottam, mielőtt légiós lettem. Amikor egymás ellen játszottunk, többször beszélgettem a Sopotban kosarazó Németh Istvánnal, aki említette, hogy a szó jó értelmében vett kosárőrület jellemzi ezt a kedves kisvárost.
– Igaza volt? – Persze. Nagyon jó itt kosárlabdázni. Körmenden mindenkit érdekel a sportág, a csapat.
A center szezonja számokban
 22.2-es pontátlag, ezzel a ranglista 7. helyén áll  12.4-es lepattanóátlag, ezzel vezeti a magyar ranglistát  2.5-es blokkátlag, ezzel is az első helyen áll  36.8 perccel a 7. legtöbbet foglalkoztatott játékos
– Kivel jött Magyarországra? – A barátnőmmel, és ő is nagyon jól érzi magát.
– Volt kitől örökölnie az adottságait, hiszen édesapját annak idején Lengyelország egyik legkiválóbb kosárlabdázójaként tartották számon. – Ha a kommunista rendszer lehetővé teszi, egészen biztosan az NBA-ben játszott volna.
– Ön nem kacérkodik ezzel a gondolattal? – Nem vagyok én olyan kaliberű játékos…
– Pedig egészen könnyedén bánik a labdával. Honnan ez a szinte meghitt líraiság? – A termetem ellenére otthon sokáig a hármas poszton szerepeltem, úgyhogy meg kellett tanulnom jól dobni.
– Melyik feladatot szereti jobban: a bedobóét vagy a centerét? – Centerként sokkal jobb, a mezőnyben sokkal többet kell futni, s az nem nekem való.
– A Falco elleni meccs negyedik negyedében le kellett cserélni, mert húzta a lábát, de aztán visszajött, és mintha mi sem lenne természetesebb, szinte egyedül megnyerte a hosszabbítást. – Egyedül nem ment volna. Nagyon jók a társaim, öröm együtt játszani a sok fiatallal, ráadásul sokat segített a beilleszkedésnél, hogy Tezale Archie-val már játszottam együtt Belgiumban, Antwerpenben.
– Tudta, hogy errefelé mekkora a presztízse a Körmend–Falco párharcnak? – Ha akartam volna, akkor sem tudom kivonni magam annak hatása alól, hogy egy hete mindenki csak erről beszélt a városban.
– Játszott Lengyelországban és Belgiumban is, nálunk a Körmend az első csapata, de magyar játszótársa már volt. – Igen, Strasbourgban együtt kosaraztam Dávid Kornéllal. Kiváló játékost, nagyszerű embert ismertem meg benne.