Bohócok, piranhák, senkiházik

George F. Hemingway péntek reggel elrepült Amerikába. Mielőtt útra kelt volna, a Bp. Honvéd portálján megjelent vele egy interjú, amelyben többek között arra a kérdésre felel: mi a véleménye arról, hogy „…az egyik NB II-es csapat edzője és játékosa Puskás Ferenc-emlékfalat avat vidéken, és utána lovaggá ütik őket?” A kispesti klub tulajdonosa erre a következő választ adta (a kisebb pontatlanságok ellenére szó szerint közüljük): „Nem ez lesz az első alkalom, amikor bohócokat lovaggá ütnek. Én pedig a jövő héten Albert Flórián emlékszobrot fogok avatni Csajágaröcsögén. Ezeknek a dolgoknak igazából nincs jelentősége. Ráadásul, ha foglalkoznánk velük, nem tudnánk a fontos dolgokra időt fordítani. Puskás Ferenc egy nagy ember volt. Halála után, mint piranhák az Amazonas folyóban, minden senkiházi előjött, hogy részesüljön a vélt dicsőségből. Puskás Ferenc a Honvédé és Kispesté, függetlenül attól, hogy hány iskolát neveznek el róla Büdösszékpusztán.”

Aligha meglepő, az elöljáró mondandója nagy vihart kavart – és nem Csajágaröcsögén vagy Büdösszékpusztán… Szögezzük le: a tulajdonos előtt kalapot lehet emelni, hiszen amióta a kezébe vette a XIX. kerületi egylet vezetését, csupa szépet és jót tett vele. Ugyanakkor okos és sikeres üzletember lévén óvatosabban is bánhatna a szavakkal, amelyek hitelességéhez kétség sem férhet: úgy tudjuk, a honlap szerkesztőihez George F. Hemingway titkársága juttatta el a szerző feltüntetése nélkül közölt interjút…

A Honvéd kommunikációs osztályától kapott értesítés szerint a klub első számú vezetője nem Gellei Imrét, Lipcsei Pétert és a Ferencvárost akarta megbántani, csupán jelezni kívánta: Puskás Ferenc halála óta boldog-boldogtalan felbukkant, hogy amíg lehet, hasznot húzzon a legendából. Az egész azzal kezdődött, hogy a temetésből kis híján kihagyták a kispestieket, a kegyeleti bizottságban, például, először nem is jutott hely a klub képviselőjének… Fájlalják továbbá azt is, hogy a minap megalapított kispesti utánpótlásműhely nem vehette fel Puskás Ferenc nevét, ugyanis Felcsúton „gyorsabbak voltak”. Nyilván az sem esett jól nekik, hogy csütörtökön a sármelléki repülőtéren az FTC labdarúgó-szakosztálya vett részt a Puskás Ferenc-terminál avatásán, nem pedig a Honvédé – a történethez hozzátartozik, hogy nem a fradisták jelentkeztek, hanem őket hívták meg, állítólag a légi kikötő vezérkara ragaszkodott a zöld-fehérekhez.

George F. Hemingwayt nem tudtuk elérni, ellenben azt a tájékoztatást kaptuk, hogy amit az interjúban elmondott, azt fenntartja. Gellei Imre viszont reagált a rá és csapatára vonatkozó részletekre: „Először is: nem emlékfalat, hanem terminált avattunk, és nem azt követően, hanem egy nappal korábban avattak minket lovaggá. Mivel Veszprém megye szülötte vagyok, és a jelek szerint megfeleltem a sümegi lovagrend erkölcsi normáinak, nem értem, miért baj az, ha ez a megtiszteltetés ér. Büszke vagyok rá, hogy lovaggá ütöttek, sajnálom, hogy Hemingway úr nem lehetett jelen az ünnepségen. Ami pedig a bohócos megjegyzést illeti, úgy vélem, méltatlan volna hozzám és a Ferencvároshoz, ha ezzel foglalkoznék. Mindenki törődjön csak a saját dolgával, a pénteki Veszprém elleni edzőmeccsen én sem a rivális irányításával voltam elfoglalva. Hemingway úrnak egyébként ezúton is tiszta szívből gratulálok a kispesti munkájához. A magam részéről ezzel lezártnak tekintem az ügyet.”

A Honvéd tulajdonosa egy-két hétig tartózkodik Amerikában, de az „új” Bozsik-stadiont avató Vác elleni mérkőzésen már biztosan ott lesz. Illetve: ahogy az interjú végén fogalmazott, „csak akkor, ha élek…”