Szünet után nem volt kegyelem

Sok jegyzetelnivalója nem akadt a holland Ajax Ausztriából érkező megfigyelőjének, a derék osztrák ugyanis többnyire csak bosszankodhatott, mint ahogy bosszankodtak a zalaegerszegi és az újpesti szurkolók, illetve a televízió képernyője előtt ülők is. Alacsony színvonalú, izgalomtól mentes első félidőt láttunk. A pálya közepén alaposan egymásnak estek a csapatok, a rengeteg hiba, pontatlanság miatt azonban folyamatos és veszélyes játék egyik kapu előtt sem alakult ki. Pedig tegyük hozzá gyorsan, a honi bajnokság harmadik és negyedik helyezettje mérkőzött egymással, így joggal várható az átlagnál magasabb színvonal. Annál inkább, hiszen mindkét együttesben a tehetségesnek tartott fiatalok mellett képzett labdarúgók is szerepelnek. A hazaiaknak csupán a 14. percben volt izgulnivalójuk Koplárovics Béla hatalmas helyzeténél, az újpestieknek viszont a 36. percig kellett várniuk arra, hogy reménykedjenek. Akkor is csak azért, mert egy percen belül kétszer is rosszul adták haza az egerszegiek a labdát.

Az Ajax játékosmegfigyelője, aki – mivel közel lakik Zalaegerszeghez – több alkalommal is látta már a ZTE-t, némiképp meglepődött a hazaiak kissé szokatlan hadrendjén. Az eddigiektől eltérően a hazaiak négy védő előtt egy védekező középpályással, kicsivel följebb pedig három támadó középpályással játszottak, s ami még ennél is váratlanabbnak számított, ezúttal két csatár, Waltner Róbert és Rajko Lekics is lehetőséget kapott. Az Újpest hadrendje is hasonló volt, s ez azt sejtette, hogy támadó szellemben játszanak a csapatok.

Ebből persze nem sok minden valósult meg, így maradt a bosszúság mindkét oldalon.

Bár joggal kérhető számon a csapatokon a jó és eredményes játék, úgy tűnik, a közönség győzelem esetén képes a megbocsátásra, elfelejti a hibákat, a pontatlanságokat.

Így történt ez Zalaegerszegen is.

Mert a ZTE nem játszott látványosan, keveset futottak és sokat hibáztak Sebők Vilmosék, de nyertek. S mivel mindez az Újpest ellen történt, szólt a vastaps. Ami miatt dicsérhetőek az egerszegiek, az a fegyelmezettség, valamint az, hogy láthatóan alaposan felkészültek Simon Antal tanítványai az Újpestből. Ugyanez nem mondható el a lilákról, mert bár a taktikájuk támadófutballt sejtetett, végül helyzetekig sem jutottak el Kovács Zoltánék. Súlyos kritikája ez a többre hivatott együttesnek. Igaz rájuk a közhelyszerű mondás: a mezeket kevés kiküldeni a pályára, futballozni is kell a sikerért, mégpedig alázattal.