Kolonics György ötödik olimpiájára készül - teljes erőbedobással

„Most már túljutottam a legnehezebb időszakon, ami számomra a téli munka első harmada, amikor még oly távolinak tűnik a vízreszállás – mondta a kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok csepeli kenus. – Persze az elmúlt két hét sem volt leányálom: az első héten a futás, a másodikon az úszás dominált. Mit ne mondjak, sokkal jobb a vízen kenuban küzdeni, legyen bár több tíz kilométer is a napi penzum!”

Az idő előrehaladtával Koló legföljebb a kenus technikát tekintve lehet helyzeti előnyben a feltörekvő generációkkal szemben, harminchat évesen már nehezebben tesz szert tökéletes versenykondícióra:

„Hiába vagyok edzésben már jó negyedszázada, az izmok buták, minden évben újra és újra komoly terheléssel kell emlékeztetni őket arra, milyen az ideális edzettségi állapot. Az ízületeim pedig még makacsabbak, minden évben hosszabb regenerálódással és nagyobb fájdalommal válaszolnak a munka gyötrelmeire. Ugyanakkor ésszel helyre tehetők: tisztában vagyok azzal, hogy a kenuzás az életem, és bármilyen szenvedést vállalok a sikerekért; az edzéseket pedig megfelelő koncentrációval, de nem „hűbelebalázs” módjára végzem. Hiába erősködnek körülöttem a fiatalok, én ma már nem csinálok minden egyes tréningből presztízskérdést, mert tudom, ha a résztávokat, futásokat, súlyzózásokat erőn felül teljesíteném, néhány hét múlva sérülten várakozhatnék a felépülésre.”

Kolonics Pekingért folytatott önkéntes szárazföldi inkvizíciója már csak jó egy hónapig tart, hiszen a Dél-Afrikai melegvízi edzőtáborozás előtt még itthon is szívesen vízre szállna: „Februrár 25-én indulunk a melegvízi edzőtáborba, de ha kicsit is jobb lesz az idő, addigra szeretnék már néhányszor itthon is evezni. Az idei felkészülés egyébként harmonikusabb, mint az elmúlt évek alapozásai, hiszen a kezdetektől együtt edzek páros társammal, Kozmann Györggyel, aki eddig máshol végezte a szárazföldi munkát, ám ezt a szezont már Ludasi Róbertnél kezdte.”

Kolonicsék két éve 1000 méteren, tavaly pedig 500 méteren szerezték meg a C-2-es szám világbajnoki aranyát, és megnyugtató, hogy az olimpia évében sem vágynak szóló karrierre.

„Maradunk a párosnál, mert ez bevált. Azt persze ezek után ne kérdezze senki, melyik a jobbik számunk. Április tájékán talán megmondjuk, melyikben tartunk előrébb, de végleges választ mi is mindig a világversenyeken kapunk. Remélem, egyformán remek lesz mindkettő. Ötszázon vb-címvédőként elég a jó Világkupa-szereplés az olimpiai csapattagsághoz, és a hosszabb távon is állni fogjuk a riválisok rohamát, elvégre 2003 óta, mióta együtt versenyzünk, itthon még nem győztek le minket.”