Hosszú 90 percre várva

A madridiak múlt iránti bizalmát mutatja, hogy a Roma elleni keddi vereség másnapján fel sem vetődött a Real háza táján, hogy a két hét múlva esedékes visszavágó után az olasz csapat jut be a BL legjobb nyolc csapata közé. Játékosok, vezetők és szurkolók egybehangzóan állítják, amit egykor Juan Gómez González, a népszerű Juanito is: „90 minuti en el Bernabéu son molto longo” – kilencven perc a Bernabéuban nagyon hosszú.

Az optimizmust erősíti, hogy a királyi gárda nem játszott alárendelt szerepet Rómában, és ami mindennél fontosabb, gólt szerzett idegenben: Guti lövésébe Raúl jó érzékkel ért bele, esélyt sem adva Doninak a hárításra. A BL-csúcstartó támadó (115 alkalommal szerepelt eddig a sorozatban, és 60 gólt szerzett) később két helyzetet elrontott, az olaszok viszont némi kivárás után ellentámadásba lendültek, és David Pizarro, majd Mancini révén a maguk javára fordították a mérkőzést.

„A lényeg, hogy rúgtunk egy gólt, ez bizakodásra ad okot. Hinnünk kell a stadionunkban és a közönségünkben” – mondta Bernd Schuster, a spanyolok szakvezetője. Bár kétséges, hogy a német vezetőedző behatóan ismeri a Real történelmét, arra is utalhatott, hogy az európai kupákban eddig a 2–1-re elveszített első mérkőzés jó előjelnek bizonyult a blancóknak.

Az egyetlen esetre, amikor ilyen helyzetből végül az ellenfél jutott tovább, az 1972–73-as szezonban volt példa, akkor a sorozatban harmadik BEK-győzelme felé tartó, Johan Cruyff fémjelezte Ajax állta útjukat az elődöntőben (idegenben 1–2, a Bernabéuban 0–1). Ugyanebben az évadban, a nyolcaddöntőben a román Pitesti azonban nem tudott élni otthon megszerzett előnyével (1–2, 3–1), ahogy az 1979–80-as BEK második körében a Porto sem, igaz, a Real csak idegenben lőtt góljának köszönhette a továbbjutást (1–2, 1–0). Két évvel később hasonló forgatókönyv mellett a Tatabánya sétált be a Bernabéu csapdájába (1–2, 1–0). A mindeddig utolsó áldozat a Bayern volt, a bajorokat Guti és Iván Helguera gólja ütötte el a négy közé jutástól a BL 2001–02-es idényében (1–2, 2–0).

Juanito legendás mondata mégsem ekkor, hanem 1986-ban hangzott el, amikor a madridiak egy másik olasz gárda, az Inter otthonában kaptak ki 3–1-re. A fiatalon elhunyt Juanito a biztos előnyt ünneplő Graziano Binit figyelmeztette így tört olasz nyelven, „90 minuti en el Bernabéu son molto longo”. Nem beszélt a levegőbe, hiszen a Real korábban ledolgozott már olyan hátrányt is, mint a Derby County elleni 1–4 (1975–76, a visszavágón 5–1), az Anderlecht elleni 0–3 (1984–85, 6–1) vagy éppen az Inter elleni 0–2 (1984–85, 3–0). És egy évvel később sem történt másképp, a milánói 1–3 után 3–1 következett Madridban, amelyet a királyi gárda a hosszabbításban újabb két góllal fejelt meg. Ezt a jelenséget nevezte a legendás Jorge Valdano „lámpaláznak”, amire a Videoton az egyik legjellemzőbb ellenpélda, a fehérváriak 1985-ben Májer Lajos góljával győztek a Bernabéuban.

A Roma részéről baljós előjel viszont, hogy az előző kiírásban 2–1-re megnyerte a Manchester United elleni negyeddöntőt a Stadio Olimpicóban, ám hiába lőtt újabb gólt a viszszavágón, hetet kapott válaszként.