Nagy elődök nyomában

A papírforma szerint vasárnap egyenlíthet a PSV az Ajaxszal szemben. Pedig nem is egymás ellen játszanak, csak éppen az amszterdamiak eddig hatszor, az eindhoveniek meg ötször szerezték meg a bajnoki címet az utolsó fordulóban – a papírforma szerint a PSV hatodik sikerét érheti el ily módon, és nem az Ajax ünnepelhet hetedszer. Még akkor is, ha figyelembe vesszük a sport egyik törvényszerűségét, amely szerint a finisben inkább a hátulról érkezőnek áll a zászló. Most az Ajax az üldöző, az elmúlt hetekben folyamatosan dolgozta le hátrányát a címvédővel szemben, de három pont különbség még mindig megmaradt. És ez csak akkor tűnhet el, ha a PSV kikap a Vitesse-től, az Ajax pedig megveri a Heraclest. Utóbbi szinte biztos, előbbire azért kevesen mernének fogadni…

„Én sem tennék rá pénzt – válaszolta felvetésünkre Dzsudzsák Balázs, a PSV magyar középpályása. – Az egy pont is elég nekünk, és ezt meg fogjuk szerezni, még akkor is, ha Hollandiában a többség ellenünk szurkol, és azt szeretné, ha az Ajax lenne a bajnok. Nem baj, vagyunk olyan erősek, hogy elviseljük a terhet.”

Adódik persze a felvetés, hogy a korábbi alkalmakkor min múlott a siker, de ezzel ma már nem érdemes foglalkozni. A PSV már március végén bajnok lehetett volna (Hollandiában ilyen korán még egy csapat sem ért révbe), de azóta is csak vár sorozatban negyedik, összességében 21. aranyára. Fischer Pál, a nagy rivális Ajax játékosa szerint csúnyán elrontotta a hajrát a címvédő, ezt Dzsudzsák sem cáfolta, de elmondta, már kimásztak a gödörből.

„És nemcsak a csapat, de én is – vélte Dzsudzsák. – Beszélgettem Vergoossen edzővel is, aki azt mondta, az Ajax elleni meccs óta érzi, hogy megint olyan vagyok, mint régen. Bírom a tempót, megyek előre, és sokkal többet nem is vár tőlem Arnhemben sem. Ha csak azt nem, hogy még inkább vállaljam fel az egy az egy elleni párharcokat, és ha lövőhelyzetbe kerülök, ne sokat gondolkozzam. Jó érzés lenne bajnoknak lenni, de még nem merek belegondolni, mit is jelent ez majd a valóságban. Jó lenne csatlakozni a magyar elődökhöz, de még nagyon kemény kilencven perc vár rám. Rajtam nem múlik, hogy bővüljön a magyar dicsőséglista!”