Őrmesterből lett Erdei vetélytársa

„Ha te vagy a legjobb, sokan csak ezért vadásznak rád. Ha pedig nem te vagy a legjobb, és még egy szinten sem vagy vele, különösen veszélyesnek számítasz. Csak mert semmi vesztenivalód sincs” – árulta el egyszer életfilozófiáját az élete első világbajnoki címmérkőzésére készülő DeAndrey Abron. Ha csak ezekből a szavakból indulunk ki, az amerikai életveszélyes lehet Erdei Zsoltra nézve, hiszen kettőjük eredménysorát, képességeit összehasonlítani sem nagyon érdemes. Madárról ugyebár mindent tudunk, megjárt két olimpiát (a 2000-esről bronzot is hozott), nyert világ- és két Európa-bajnokságot, profiként pedig 2004. január 17. óta a WBO (Bokszvilágszervezet) félnehézsúlyú világbajnoka.

A most 35 éves Abron akkor még fejvédős bokszolóként próbált kijutni az athéni olimpiára, nem túl reményteljes perspektívával. Persze már az is csoda, hogy odáig eljutott, hiszen egy évtizeddel azelőtt szinte még azt sem tudta, mi az a bokszkesztyű. A hadsereg katonájaként járta a világot, közben az amerikai futballal is próbálkozott, váltakozó sikerrel. Amikor azonban 1996-ban Mannheimben állomásozott alakulatával, egy tojáslabdás gyakorlás közben kificamodott a válla, és műteni kellett. A rehabilitáció alatt súlyt emelgetett, illetve zsákokat kellett ütögetnie, egy edző meglátta, és bokszolni hívta. Abron hozta az első meccseit, aztán hadseregbajnok lett, és megragadt a ringben.

Az idővel őrmesteri rangot szerző Abron a 2001-es belfasti vb-n már a válogatott egyik csapatkapitánya volt, majd harcba indult az olimpiai kiküldetésért, de az 1998 óta veretlen André Warddal nem bírt. Az amerikai vezetők alighanem jól döntöttek, hiszen Athénból csak ő tért haza arannyal az amerikai bunyósok közül. Abronnak akkor már aláírt szerződése volt a nem túl ismert, mindössze három éve létező Prize Fight Promotion nevű céggel, amelynek színeiben 2004. szeptember 18-án a Joe Burton elleni elsőmenetes T. K. O.-val debütált a profik között. Ismert vetélytárs azóta sem került az útjába, a mérlegében is csak egy hibapont szerepel (2005 decemberében pontozással kikapott Terry Pottertől), mint ahogyan címmeccsből sincs több (a WBO észak-amerikai bajnoki övéért egyhangú pontozással verte meg Shane Benfieldet).

Talán nem véletlen, hogy a közelmúltban a középsúlyú bajnok Kelly Pavlik edzőpartnereként is „csiszolódó” Abron az Erdei Zsolt elleni meccsét tekinti a legfontosabb mérkőzésének.

„Kemény amerikai mecscsekkel érdemeltem ki a lehetőséget – mondta Abron. – Nagyon tisztelem Erdei Zsoltot, már kilencszer megvédte a világbajnoki övét, ami egy igazi bajnok ismérve. Az edzőmmel, Trevor Wittmannal keményen edzettünk a Sziklás-hegységben, rengeteg futással és kemény kesztyűzésekkel. A magasságbeli különbség nem játszik nagy szerepet, mert tudjuk, melyek Erdei erősségei.”

Utóbbi mondatot páran már elmondták. Az ő sorsukat ismerjük.