A pénzmasina

Dariusz Michalczewski, a WBO (Bokszvilágszervezet) egykori félnehézsúlyú világbajnoka hajdan azt mondta, minden profi a soros meccsén már a következő fellépti díjáért bokszol, az adott találkozóra ugyanis korábban kialkudta a jussát. Ezen az elven Oscar De La Hoya megint tarthatja a markát, ha a pénz kerül szóba a szeptember 20-ra tervezett, Floyd Mayweather Junior elleni visszavágójával kapcsolatban. Másfél hete végtelenül simán megverte amerikai honfitársát, Steve Forbest, és az utolsó lépést is megtette a reváns felé.

Amely adott esetben minden idők legnagyobb volumenű boksztalálkozója lehet – e tekintetben a tavaly májusban rendezett első De La Hoya–Mayweather csatát kell felülmúlnia. Az említett összecsapás utáni kommentárokat olvasva nehéz feladatnak ígérkezik. „Ez a meccs megsemmisítette az ökölvívás válságáról, haldoklásáról szóló teóriákat. Ha haldokolna a sportág, sohasem érünk el ilyen bevételt. De még egyszer nem is tudunk ekkorát generálni” – mondta például Ross Greenburg, az HBO Sports vezetője. A szervezők akkor csak azt szerették volna, hogy az előfizetők száma meghaladja a nem nehézsúlyban rendezett meccsek között addig etalonnak számító 1.4 millió pay-per-view vásárlót, illetve a 71.4 millió dolláros bevételt (mindkettő az 1999. szeptember 18-án vívott De La Hoya–Félix Trinidad találkozóhoz köthető), ehhez képest az abszolút előfizetői (1.99 millió, 1997. június 28., Mike Tyson–Evander Holyfield) és bevételi (106.9 millió dollár, 2002. június 8., Lennox Lewis–Mike Tyson) rekord is megdőlt. A De La Hoya–Mayweather mérkőzésre 2.15 millióan fizettek elő, az 55 dolláros ppv-konstrukcióból mindent figyelembe véve 120, a jegyeladásából meg 19 millió dolláros bevétel származott, a közvetítést 176 országban láthatták.

De La Hoya ezzel a meccsel lett csúcstartó a ppv-s közvetítésekből származó bevételek terén, a 610.6 millió dollárja 65.6 millióval több Mike Tyson rekordjánál. A hat legnagyobb bevételt hozó nem nehézsúlyú ütközet mindegyikén érintve volt, vélhetően a hetedik is meglesz a visszavágóval – a lista első helye viszont erősen kérdéses. A távolabbi előzmények még sokat ígértek (tényleg vitatható Mayweathergyőzelem; Mayweather visszavonulása, majd reaktiválása), a közelmúltbeliek már kevesebbet. Pedig éppen a piac szélesítése, az új fogyasztók megnyerése miatt De La Hoya hét éve nem látott konstrukcióban, az HBO országos csatornáján, nem pedig valamelyik társaság előfizetéses programjában bokszolt, ráadásul nyolc év után először szűkebb hazájában, Los Angelesben (illetve nem messze tőle, Carsonban). Arturo Gatti ellen volt látható legutóbb a „köznép” számára (de ha Gatti a Mickey Ward elleni trilógiája után vállalja a De La Hoya-meccset, akkor ez is ppv-s mérkőzés lett volna), a Shane Mosleytól elszenvedett veresége óta csak Las Vegasban bokszolt, de a mögötte álló marketinggépezet egyiket sem tudta igazából meglovagolni. Hiába fektetett az HBO 7-9 millió dollárt a gálába, illetve további kettőt a reklámokba, mindössze 2.5 millióan választották szombat esti programnak a De La Hoya– Forbes találkozót. Ennél csak 350 ezerrel kevesebben fizettek elő az első De La Hoya– Mayweather csatára. Jellemző, hogy a mérkőzés nem került be a hétvége kábeltelevízión nézett negyven (!) legnépszerűbb programja közé.

Pedig az amerikai bunyós popularitására továbbra sem lehet panasz, a Forbes magazin által összeállított, a tv-személyiség Oprah Winfrey által vezetett hírességek listáján a 46. helyen áll. A sportolók közül csak Tiger Woods (golfozó, 2.), David Beckham (labdarúgó, 15.), Phil Mickelson (golfozó, 16.), Kobe Bryant (kosárlabdázó, 23.), Michael Schumacher (volt autóversenyző, 24.), Alex Rodriguez (baseballozó, 29.), Ronaldinho (labdarúgó, 31.), Michael Jordan (volt kosárlabdázó, 35.), Roger Federer (teniszező, 38.) és Kimi Räikkönen (autóversenyző, 41.) előzi meg.

Lehet, hogy néhány területen már az amerikaiaknak is fontos lett a minőség, és De La Hoya egyedül már kevés a kassza csilingeléséhez?