A Dobó SE versenyzője mindenképp 80 méter fölé szeretne kerülni

A Dobó SE versenyzője remekül kezdte az évet, Veszprémben 81.29 métert ért el, amellyel csaknem két hónapon át vezette a világranglistát, és az idény eddigi legfontosabb viadalán, az Európa-kupán győzni tudott.

Isztambuli szereplésével mégsem elégedett.
Itt is nyolcvan méteren felülre szerettem volna kerülni, de hibáztam, rossz kalapácsot választottam – mondta Pars. – Kipróbáltam egy olyan szert, amelynek fogantyúja szélesebb, mint amilyent használni szoktam. Három ujjammal szoktam megfogni a kalapácsot, így a nyélben túl sok szabad hely maradt, ez megzavart. A választható szerek között akadt ugyan keskenyebb fogantyújú is, de annak a nyele öt milliméterrel rövidebb volt, ezért az első két kísérletemnél nem azzal próbálkoztam. Végül mégis erre váltottam, harmadszorra 78.32 métert dobtam, de a negyedik, egyben utolsó kísérletemet elrontottam.

Az olimpián teljesen új, tehát ismeretlen kalapácsok közül lehet választani. Minek alapján döntik el a versenyzők, hogy melyik szerrel dobnak?
Két-három milliméternyi különbség szokott lenni a kalapácsnyelek hossza között, ami azért befolyásolhatja az eredményt. Ezért szoktuk méricskélni a sodronyok hosszát, úgy, hogy a lábunkat ráteszszük a golyóra, a nyelet kihúzzuk, s megnézzük, melyik a leghosszabb. A másik jelentős különbség a fogantyú szélessége lehet, mert a versenyzők egyik fele három, a másik fele négy ujjal dob.

Ez azt jelenti, előfordulhat, hogy Pekingben is több kísérlet megy el arra, hogy rátaláljon a megfelelő kalapácsra?
Nem, a világversenyeken mindig azt nézem, melyik kalapácsnak a legjobb számomra a fogantyúja. Bár egyre nehezebb eldönteni, hiszen egyre többféle szer van.

Hogyan értékeli az idén eddig nyújtott teljesítményét?
Jól kezdtem, ami azért fontos, mert tavaly év végén műtötték a vállamat, felszabadították a letapadásokat. Hozzá kellett szoknom, hogy újra teljesen ki tudom nyújtani a karomat, amit forgás közben is meg kellett tennem, hogy minél szélesebb pályát írjon le a kalapács. Áprilisi eredményem igazolta, hogy rendben van a technikám. A május végi, hengelói versenyen ugyan nyolcvan méter alatt maradtam, mégis örültem. A dobókör ugyanis nagyon lassú volt, mindenki rosszul dobott – én viszont végre tudtam hajtani a megfelelő mozgást, aminek azért van nagy jelentősége, mert nekem a gyorsaság az erősségem. Győztem, és hét centiméterre megközelítettem a nyolcvan métert. Utána azonban beteg lettem, amire ráment az ostravai és a prágai versenyem. Celjében már jobban ment a dobás, az Európa-kupán pedig megszereztem az első helyet. Ezt követően már keveset indulok, csak két versenyem lesz, majd három, kemény munkával eltöltött hét következik.

A júliusi országos bajnokságon nem is indul?
De igen, csak nem készülök rá, nem könnyítek az edzéseken.

Mi a véleménye az ellenfelekről?
Vannak rejtőzködők, akikről semmit sem lehet tudni. Ivan Tyihon állítólag sérült, egy biztos, eddig nem versenyzett. A másik fehérorosz, Vagyim Gyevjatovszkij nem tűnik jónak, de ez semmit sem jelent. Az orosz Alekszej Zagornij például Hengelóban hetvenegy métert dobott, három héttel később Moszkvában 81.39 métert ért el, az Európa-kupán ismét hetvenegy métert teljesített. Ki érti ezt? A szlovén Primoz Kozmus és a szlovák Libor Charfreitag stabilan versenyez, a lengyel Szymon Ziolkowski is dobott hetvenkilenc métert, de nem tudom, abból mi lesz. A japán Murofusi Kodzsiról azt hallani, hogy sérült, van viszont egy új olasz, Marco Lingua, aki öt forgással próbálkozik.

A többiek hányat forognak?
Az oroszok húsz évvel ezelőtt erőből érték el eredményeiket, és csak három fordulatot tettek. Mostanában a gyorsaságon van a hangsúly, ezért a legtöbben, így én is, négyet fordulunk.

Mire számít Pekingben?
Mindenképpen nyolcvan méter fölé kell kerülnöm, de remélem, hogy a nyolcvanegy métert is elérem. Hogy ez mire lesz elég, nem tudom. Nagyon fontos, hogy a döntőben kell jobban szerepelnem, nem a selejtezőben kell kidobnom magam.