Ronaldinho és Ronaldo bűnbak, nem próféta

Legutóbb talán hat éve volt olyan egységes Ronaldo és Ronaldinho megítélése kapcsán a brazil sajtó, mint mostanában. Emlékezhetünk rá, 2002-ben a két zseni alapembere volt az ötödik világbajnoki címét begyűjtő válogatottnak (Ronaldo hét mérkőzésen nyolc gólt szerzett, Ronaldinho mutatója pedig 5/2 volt), akkor nagyszerű lábaikkal tartották izgalomban hazájukat, most meg nagyszerű hasukkal. Csak ez már messze nem jelent akkora műélvezetet, mint mondjuk Ronaldinho David Seamannek lőtt szabadrúgásgólja…

A selecaónak nagyon nem megy a világbajnoki kvalifikációkon (hat forduló alatt kilenc pont, csak pótselejtezőt érő ötödik hely), játéka botrányos (még ha a rakkolós Dungától nem is várta senki, hogy kibújjon a bőréből, de azért a legutóbbi három meccsen – Venezuela, Paraguay, Argentína – legalább illett volna gólt rúgni), és a sajtó most érezte úgy, ideje össztüzet zúdítani a felelősök egy részére. A lépést az olimpiai kerethirdetés is befolyásolta, Ronaldinho ugyanis ott van a pekingi utazók között, ami sokak szerint kizárja annak lehetőségét, hogy végre Brazíliának is legyen futballban ötkarikás elsősége.

„Épeszű ember nem vinné ki Pekingbe Ronaldinhót. A selecao nem szanatórium” – mondta például Caio Ribeiro, az egyik helyi televízió elemzője, míg a brazil sportújságírás egyik pápája, Armando Noriega szerint a „sokkoló hasú” játékos képtelen lesz formába lendülni a játékokig hátralévő nem egészen egy hónapban. (Beválogatásához hozzátartozik, hogy nem a szövetségi kapitány Dunga óhajára, hanem Ricardo Teixeirának, a szövetség elnökének parancsára történt.) A megoldást mindenki tudja: klubot kell váltania 2005 aranylabdásának.

„Csak ez mentheti meg, különben elkerülhetetlen az alászállása – írta a Placarban Ronaldinho barátja, Toni Frieros. – A sok arany és kitüntetés után eltűnt belőle a motiváció, hiányzik belőle az elsöprő akarat. Új környezetre és célokra van szüksége.”

Régi környezete (Barcelona) és a játékos is ezen a véleményen van, csak éppen a megoldást nem találja senki. A Barca adná, de csak jó pénzért (bagóért többek között a Milan és a Chelsea is vinné), Ronaldinho menne, de nem akárhova (a Manchester City mesebeli, 200 ezer fontos heti fizetéssel sem tudta elcsábítani), közben meg folyton vitatkoznak egymással. Most éppen az olimpiai kiküldetés a sláger (a katalánok nem engednék, a támadót meg nem érdekli a tiltás), de volt már napirenden az életmódja, a súlya és az egyesek szerint érthetetlenül hosszúra nyúló, immár négy hónapos pihenője is. Csak közben az idő telik, egyre nehezebben hihető, hogy Ronaldinhónak hiányzik a labda (pedig minden sajtótájékoztatóján ezt bizonygatja), hogy ő a világ 38.

legbefolyásosabb embere (holott a Forbes magazin legutóbbi listája ezt mutatta…), sokkal inkább elfogadhatónak tűnik Fernando Calazansnak, az O Globo publicistájának megállapítása.

„Évtizedek óta a mostani a legrosszabb futballgenerációnk” – fogalmazott a szakember.

A tehetségek pazarlása terén feltétlenül igaza van. 28 évesen még csak feltételezni sem lenne szabad valakiről, hogy kiégett, Ronaldinhóról viszont – ha így folytatja – lassan tényként is megállapíthatjuk.