Felfogta, amikor közölték önnel Kolonics György halálhírét?Felfogta, amikor közölték önnel Kolonics György halálhírét?
Nagyon nehezen. Éppen mentünk haza az edzőtáborból, amikor szövetségi kapitányunk hívott bennünket. Csak a száraz tényt közölte, többet ő sem tudott, de sajnos ennyi is elég volt. Mindenkit alaposan megviselt a hír, nehéz volt észhez téríteni a válogatottat.
Magyarországon sokan azt nyilatkozták, a pekingi olimpia messze nem lesz olyan, mint Koloniccsal lett volna.
Egyetértek velük. György már-már tartozéka volt a játékoknak, ötödször állt volna rajthoz, és tudom, hogy a szép búcsúban reménykedett. Nekem példaképem volt, örömmel töltött el, ha ellene evezhettem. Az pedig mindenkit büszkévé tett, ha őt le tudta győzni.
Minden idők egyik legjobbja volt, vagy csak a közelmúlt kiemelkedő alakja?
Inkább azt mondom, hogy abszolút példakép volt, egyike a legeredményesebb kenusoknak. Ráadásul neki mindegy volt, hogy egyesben, párosban vagy négyesben kellett a hajóba térdelnie. Klassz embert veszítettünk el, aki az egyetemes sportvilágból is hiányozni fog.
Mi róla az első emléke?
Az, hogy fiatalabbként nem is tudtam megközelíteni. Évekkel később egyre közelebb kerültem hozzá, előbb a vízen, aztán magánemberként is. Sportbarátság volt a miénk. A szegedi világbajnokságon közösen buliztunk, más versenyeken sokat beszélgettünk, ő is segített nekem, amikor túl kellett tennem magam Thomas Zereske halálán.
Hogyan lehet feldolgozni ilyen tragédiát?
Úgy, hogy nem adhattam fel. Thomas beteg volt, tudtunk róla, de az elmúlással nehéz szembesülni. Sejtem, min megy most keresztül Kozmann György, de teljesen nem tudom átélni, mert az ő helyzete még szomorúbb, mint az enyém volt. Én mindig tudtam, hogy Thomas valahogyan köztünk maradt. Miatta nem adhattam fel, és úgy éreztem, a sport szellemiségének megfelelően folytatnom kell az életemet. Új motivációt szereztem, és így lettem olimpiai bajnok Athénban.
Mit lehet ilyenkor tanácsolni Kozmann-nak?
Nehéz bármit is mondani. Nekem annyival könnyebb volt, hogy nem edzés közben történt meg a baj. György állapotát el sem tudom képzelni. Nehéz talpra állnia, de fel kell dolgoznia a történteket, és a sport segítségével meg kell próbálnia új életet kezdeni. Keressen új partnert, új kihívást, semmiképpen se kerüljön letargiába. Valahogyan ki kell tisztítania a fejét, csak hát ez nem olyan egyszerű.
Egy pszichológus segíthet?
Talán. Egyedül nehéz feldolgozni az ilyen esetet, de azt mindenkinek magának kell eldöntenie, kihez fordul. Azt viszont nem árt tudni, hogy csak akkor lehet bárkin is segíteni, ha ő is azt akarja. Zereske halála után ezt saját bőrömön tapasztalhattam.
Megtalálta a nyugalmat?
Ma már igen. Akkor viszont nagyon nehéz volt. Bár már nem egy hajóban eveztünk, de a halála után nehéz volt újra felvenni a fonalat. Tomasz Wylenzekkel már tökéletesen ráhangolódtunk az olimpiára, amikor megtörtént a baj. Azóta is sokat beszélgetünk Thomasról, és biztos, hogy Kolonics György esetében sem lesz ez másképp.
Milyen lesz úgy odaállni a pekingi rajthoz, hogy végignéz a mezőnyön, és az egyik nagy esélyes hajót nem látja a rajtnál?
Hihetetlenül nehéz. Mi a Kozmann, Kolonics kettősre készültünk, úgy számoltunk, ezren ők lesznek a legnagyobb vetélytársaink. Meglátjuk, milyen magyar hajó áll majd oda helyettük. De nem csupán annak az egységnek lesz nagyon nehéz feladata, hanem a teljes magyar válogatottnak. Négy éve nálunk is az egész csapatnak fel kellett dolgoznia a tragédiát. Akkor a vízen nem lett negatív hatása a történteknek, és hiszem, hogy most sem. Azt hiszem, óriási lesz az összetartás a magyaroknál, és mindenki összekapja magát. Tudják, hogy teljesítményükkel kell tisztelegniük Kolonics György emléke előtt.