Dzsudzsák Balázs igazi csapatember

Végleg elköszönt a Bundesligától?Végleg elköszönt a Bundesligától?

Szerintem igen. Bár edzőként sohasem szabad azt mondani, hogy soha. Már akkor is úgy tűnt, hogy végleg elbúcsúzom Németországtól, amikor eljöttem Kölnből, aztán mégis viszszatértem Hamburgba.

Most meg a PSV-hez tért vissza, igaz, kicsit hoszszabb idő, másfél évtized után.

De sohasem adtam fel a reményt, hogy újra itt dolgozzam. Mindig is ez volt az egyik álmom, ráadásul nem is a feladat, hanem a klub vonzott elsősorban. Tudtam, hogy ha hívnak, jövök, bármire is kérjenek fel. De a tizenöt év nem múlt el nyomtalanul. Eindhovenben mások lettek az emberek, minden sokkal profibbnak tűnik. A mostani edzőközpontunkról például utánpótlástrénerként még csak álmodni sem mertem.

A PSV-től megy nyugdíjba?

El tudom képzelni, hogy hosszú ideig maradok. A családom a városban él, miért ne dolgozhatnék itt sokáig? Bár tudom, hogyan működik a labdarúgás. Kikapunk néhányszor, én meg szedhetem a sátorfámat.

Hol könnyebb dolgozni: Németországban vagy Hollandiában?

Sehol sem könnyű. A Bundesligában inkább az erőnlétre kell figyelni, itthon pedig a technikára és a taktikára.

Németországban azonban sehol sem volt önön eredményességi kényszer, a PSV-nél viszont talán egy trófeával nem is érik be.

Nem igazán zavar a nyomás, mert én mindig sokkal nagyobb terhet raktam magamra, mint a környezetem a csapatomra vagy rám. Tudja, mikor volt rajtam utoljára jelentős nyomás? Amikor még a PSV utánpótlásedzője voltam. Akkor nem csupán jó játékosokat kellett nevelnem a fiatalokból, hanem jó embereket is. Az eredmény sokkal kevésbé volt fontos, a társadalommal szembeni kötelességeim mindent elnyomtak. Idegileg az sokkal megterhelőbb volt.

Sikercsapat lesz a PSV?

Mindent meg akarunk nyerni. Az első benyomásaim jók, remélem, éles helyzetben sem kell majd csalódnom. Olyan erős a keretünk, hogy képes beleszólni az aranyérem sorsába. Aki hozzánk jön, azért jön, mert bajnok akar lenni, és a Bajnokok Ligájában szeretne szerepelni. Játékosként három bajnoki címet nyertem a PSV-vel, jó lenne edzőként hozzátenni néhányat. Dzsudzsák Balázzsal vagy nélküle?

Természetesen vele. Balázst nagyon jó csapatjátékosnak tartom, akinek megvannak a saját erősségei. Jól és bátran cselez, kiválóan ad be. Azt viszont nem lehet kijelenteni, hogy kezdő lesz, mert most még mindenkinek megvan az esélye a csapatba kerülésre.

Más játékot vár tőle, mint az előző szezonban?

Az egész csapattól mást várok. Azt szeretném, ha húsz-harminc méterrel előrébb kezdenénk meg a letámadást. Ehhez remek erőnlétre van szükség, erre próbáltam figyelni a felkészülés során. Ez picit talán szokatlan Hollandiában, mert itt inkább az egyéni képzésre koncentrálnak, de majd megszokják. Tudomásul kell venni, hogy ma egy mérkőzés alatt úgy három percig van egy-egy játékosnál a labda, a többi időt mozgással kell tölteni.

Állítólag nem csupán ezen a téren kemény.

Inkább őszintének és maximalistának mondanám magam. Aki nálam megszegi a szabályokat, vagy a csapat eredményességének útjába áll, velem találja szembe magát. És akkor gondba kerülhet.

A könyörtelen őszinteséggel még a mai világban is lehet érvényesülni?

Meggyőződésem, hogy akikkel szemben őszinte vagyok, azok elfogadnak. Egy edző számára roppant egyszerűek a labdarúgás szabályai. Van huszonöt játékosa, akik közül egyszerre csak tizenegyet küldhet pályára. Az a feladat, hogy a többi tizennéggyel is el kell hitetni, mindig szükség van rájuk. Ha öt percre, akkor annyira, ha öt meccsre, akkor annyira.

Van kedvenc játékostípusa?

Téved, aki azt hiszi, hogy nálam egy irányító vagy egy elősöprögető kiemelt státust élvez. Nekem mindenkit rá kell bírnom, hogy az egyéni képességeit állítsa a csapat szolgálatába. Realista vagyok. Mindig tanulmányozom a keretet, aztán a játékosok tudása alapján kialakítom a stratégiát, ami szerintem eredményre vezethet. Legalábbis elméletben.