Ali után szabadon

Huszonnyolc óra alatt száz nyolcvan kilométert vitorláztunk és kétszáznyolcvanötödikek lettünk, kategóriánkban meg huszonhetedikek. A százból.

Ezek szerint mégsem tudsz vitorlázni. Az induláskor még dobogót emlegettél.

Ezt te nem értheted. Az élményért is megérte.

Nem unod még a vizet? Csak Hamburgban, ha esik. De azért most egy évig biztosan nem indulok a Kékszalagon. Mert nem lesz.

Az egyik barátjával folytatott „tartalmas” beszélgetés, illetve a fotóskolléga optikájával való „árnyékolás” után, egy „Szétültem a hátsóm a Balatonon, most már kellene mozogni!” felkiáltás kíséretében aztán Balzsay Károly elkezdett dolgozni. Néhány Ali-sasszé („Madár szerint ezt nem kellene erőltetnem, főleg az én tompa lábaimmal, de azért jól mutat” – így Balzsay), karkörzés, egy kis nyújtás, aztán nekilódult a szigetkörnek. „Egy óra múlva itt vagyok” – mondta még búcsúzóul, aztán elindult. Megtette ő már ezt ezerszer, de így még egyszer sem lódult neki. Elsősorban nem a társaságra gondolunk (bár Bandi, a gyerekkori barát és a kedvenc sógornő társaságában azért nem lehet olyan rossz futni), hanem arra, hogy most kellett először úgy megmozdulnia, hogy tudta, ezek a méterek már a világbajnoki címmérkőzés érdekében szükségesek.

Elvegyülni pedig itt könynyebb, mint az edzőteremben, meg aztán a rekortán is kényelmesebb, mint a futószalag. A Margitsziget futótársadalma sok csodabogarat látott (hétfőn éppenséggel Balog Zoltán, a Ferencváros egykori válogatott futballistája is rótta a köröket), Balzsay ráadásul igyekezett beleolvadni a környezetbe. Az universumos póló volt az egyetlen, amely megkülönböztette a hobbistáktól (közülük legfeljebb ha néhányan ismerték fel az élete ütközete előtt álló nagyközépsúlyút), no és természetesen a tempó.

Mert bár saját bevallása szerint az első edzésnapon még nem akart megszakadni, azt azért megállapíthattuk, nála az egy óra nem a filmsorozatból ismert, Láng Vince-i értelemben vett egy óra. Bár ezt már akkor sejtettük, amikor a penzum első felét teljesítette: akkor is jóval szintidőn belül volt, és bár felvetette, hogy a második szakasz jóval kevesebb lesz („Nem lesz ez teljes kör, csupán negyedóra” – jegyezte meg, amivel a rövid levezetésben reménykedő két társát is újabb szakaszra csábította), azért csak újabb huszonöt perc múlva került elő.

„Ez az első olyan edzésem, hogy már kimondottan a világbajnoki meccsre összpontosítok. Nem mondták, hogy kezdjem el, de azt sem, hogy ne. Úgy akarok visszamenni, hogy már van mire építkezni”

– mondta a WBO (Bokszvilágszervezet) világranglista-vezetője, aki reményei szerint (ha a licitálást klubja nyeri meg) szeptember 27-én Hamburgban vívhat meg Jean Pascallal a szervezet nagyközépsúlyú interim koronájáért.

Az Universum Box-Promotion jelenlegi legeredményesebb bunyósánál, Erdei Zsoltnál már megszokhattuk, hogy saját biztonsága érdekében megnyújtja a felkészülést, és úgy tűnik, Balzsay ebben is követni akarja a legjobb és a valaha volt legeredményesebb magyar profi példáját. Nem lehet rossz recept, ha már tíz világbajnoki címvédést eredményezett a most éppen szintén Magyarországon pihenő Madárnak. Fritz Sdunek edző konkrét tervet nem küldött Hamburgból, de nem is kell; tudják ők, mire van ilyenkor szükségük. „Főleg futásra meg erőnlétre – jegyezte meg a bokszoló. – Fritz bácsi tudja, hogy nem csinálok hülyeséget, négy év alatt meg csak ragadt rám valami. Most futok, kedden irány a konditerem meg a súlyzóhegy, aztán megint jövök a Szigetre. A jövő hét végén pedig felpakolom a családot, és megyünk vissza Hamburgba. Rövid volt a pihenő, de a feleségem megérti, miért kell most korábban elindulnunk.”

Tehát vissza Hamburgba, ahol a következő nyolc hétben aztán már nem csupán álmában vagy a futás közbeni képzelgései során láthatja Pascalt. Bár azt már a José Alberto Clavero elleni címvédése előtt sem tagadta, hogy az argentin helyett sokkal inkább az egyesek szerint meglehetősen nagyszájú kanadairól álmodozik, ahogy közeledik a remélt találkozó időpontja, úgy lesz egyre fontosabb minden apróság.

Úgy derül ki egyre több minden Pascalról (vagy az esetleges beugróról, de ezzel egyelőre még várjunk), felesége, Reubl Tünde mellett úgy kap egyre több információt Sdunek edzőtől is a leendő riválisról, úgy lesznek egyre fontosabbak a menedzsereknél, illetve az interneten fellelhető videók, és úgy lesznek egyre fontosabbak a különböző szintidők.

Az elsővel mindenesetre semmiféle gond sem volt.