Csak augusz tus végén rajtol a bajnokság, mégis már a második felkészülési fázist kezdik el. Mire a nagy kapkodás?Csak augusz tus végén rajtol a bajnokság, mégis már a második felkészülési fázist kezdik el. Mire a nagy kapkodás?
Az olimpia tehet mindenről. A hollandok kijutottak, így később kezdünk, emiatt bontottuk meg az alapozást. Kaptunk három és fél hét szabadságot, aztán elmentünk Arubára, ahol összekötöttük a kellemest a hasznossal.
A kellemest még értem, de a hasznost…
Kiszolgáltuk szponzorunk érdekeit. Gyerekeknek tartottunk bemutatókat, meg két edzőmeccset játszottunk a helyiekkel. Nyertünk, de ennél többet ért, hogy harmincöt fokban izzadtunk becsülettel. Az edzéseken labdát alig láttunk… Aztán hazajöttünk, és megint kaptunk két hét szünetet meg egy-egy személyre szabott edzéstervet. A mellkasunkra erősített gépekkel ellenőrizték, hogy mindent elvégeztünk-e. Most meg belevágtunk az újabb penzumba.
Ahhoz mérten, hogy egyre több helyről hallani, a komplett alapozás eltűnt, az NEC-nél eléggé elnyújtják az előkészületeket.
Két héttel többet kínoznak bennünket, de ezt kell elfogadnunk. Tíz-tizenöt előkészületi meccs vár ránk, többek között az Espanyol elleni is, meg Hollandiában is megyünk még edzőtáborozni, úgyhogy megterhelő a program. De a télen nem lesz szünet, most kell megszereznünk az erőt.
Meg lehet szerezni?
Ha abból indulok ki, hogy az előző szezont sérülésmentesen játszottam végig, akkor igen a válasz. Annyit még sohasem futottam, mint az elmúlt hónapban.
Elmenne középpályásnak?
Isten ments! Én már csak a kapuban szeretném kihasználni azt a néhány évet, amely még nekem jut a pályán.
Nijmegenben maradt a futballőrület?
Úgy tűnik. Az első edzésünkön sokan voltak, elnökünk meg elárulta, hogy egy hónappal a rajt előtt már csak ötszáz bérletnek nincs gazdája. Minden meccsünkön tizenhárom és fél ezren lesznek, és szurkolóink úgy várják augusztus huszonkilencedikét, mint a csoda napját. Akkor sorsolnak az UEFAkupában…
Nem rugaszkodtak el kicsit a valóságtól? Az előző idény első felében még a kiesés elől kellett menekülniük.
Kétarcúak voltunk, ez igaz. Elkönyvelték a kiesésünket, aztán meg kiharcoltuk az UEFAkupa-indulást. Az igazság valahol a kettő között van. A pénz nem vet fel bennünket, eddig csak Lasse Schöne jött, a kulcsemberek közül meg elment Brett Holman és Jermain Lens. Jó lenne még két szélsőt venni, de ha nem sikerül, akkor maradnak a fiatalok.
Ezt hallva úgy tűnik, defenzív lesz az NEC játéka.
Azért ez a veszély nem fenyeget. Edzőnk a támadójáték híve, és ezt a vonalat visszük tovább. Ettől még ezután sem fogok unatkozni a kapuban. Hogy a tavasszal sorban nyertünk, nem jelenti azt, hogy én csak ültem a babérjaimon, ahogyan az őszi vereségek sem azt sugallják, hogy a meccsek rajtam mentek el.
Csaknem évtizedes légióskodás után tudnak még újat mutatni önnek a hollandok?
Nem mondhatnám. Sok mindent megéltem, mindenhol beilleszkedtem, és mindig voltak céljaim. A legújabb, hogy a Feyenoord után az NECvel is szeretnék az UEFAkupa csoportkörében védeni. Illetve jó lenne egyszer úgy kezdeni a bajnokságot, hogy van néhány pontunk és önbizalmunk. Eddig mindig lentről kellett kapaszkodnunk, kipróbálnám, milyen az elején is fent lenni.