Egy sor sportnagyhatalom, dél-koreaiak, olaszok és franciák is mögöttünk

A vasárnap befejeződött XXIX. nyári olimpiai játékokon 204 nemzet vett részt, ezek közül 49 indíthatott csapato(ka)t valamely csapatsportban.

A 14 csapatszám 14 aranyáért (ebben nincs benne az egyaránt amerikai győzelemmel végződő férfi és női strandröplabda!) 160 válogatott szállt harcba; baseballban és softballban 8-8, kosárlabdában kétszer 12, gyeplabdában ugyancsak kétszer 12, a labdarúgás férfiszámában 16, női változatában 12, kézilabdában és röplabdában megint csak kétszer 12, vízilabdában pedig 12 férfi plusz 8 női indulót jegyezhettünk fel.

A magyarok három csapatot indíthattak el: a végül negyedik helyen végző női kézilabda- és női vízilabda-válogatottat, valamint a bajnoki címét – immár másodszor – megvédő férfi vízilabda-együttest. Vagyis mindhárom csapatunk az első négyben végzett a maga számában, ami apropót szolgáltatott arra, hogy utánanézzünk, az egyes nemzetek hány gárdát delegáltak az első négy közé.

Szó, ami szó, érdekes végeredményt kaptunk.

A lista legtetején az egyesült államokbeliek feszítenek, akik a 14 csapatszámból 11-ben volt érdekeltek, s közülük kilencen végeztek a legjobb négyben. Csupán labdarúgásban (férfi) és női gyeplabdában nem játszottak elődöntőt. Övék a legtöbb csapatarany is, női futballban, férfi röplabdában, valamint a két kosárlabdaszámban nyertek.

Ausztráliának és Brazíliának 4-4 együttese került be az első négybe, utóbbi – noha egy számot (női röplabda) meg is nyert – mégsem lehetett maradéktalanul boldog, a Pekingbe a legfényesebb medáliáért utazó férfi futballválogatott ugyanis – Ronaldinho ide vagy oda – csak a harmadik helyet szerezte meg.

A brazil futballművészek által annyira áhított arany a 2004-ben is győztes argentinok birtokába került végül, de a gauchók nemcsak ezért örülhetnek: négyből három csapatuk jutott elődöntőbe. (Az Athénban aranyat szerző férfi kosárlabdázóknak ezúttal be kellett érniük a harmadik hellyel.)

Spanyolország teljesítménye (6-ból 3 a négyben) elfogadható, a hollandoké (6/3) is, sőt: a három elődöntős németalföldi gárdából kettő (női gyeplabda, női vízipóló) megnyerte számát!

A nagy Oroszország nagy csalódás – 7-ből három elődöntő, de aranyérem egy szál sem! –, és a nyolc számban induló németek sem lehetnek büszkék három elődöntős helyükre még akkor sem, ha férfi gyephokisaik nyakába aranyat akasztottak a finálé napján. Az meg különösen ciki (khm…), hogy a világbajnoki címvédő férfi kézilabda-válogatottjuk még a legjobb nyolcig sem tudott elvergődni…

Az olasz (5/1) és a lengyel (3/0) együttesek zöme is betlizett, akárcsak a jugoszláv utódállamok főleg vízilabdában, kézilabdában és kosárlabdában erős válogatottjainak többsége, az olimpiai újonc Montenegró (1/1) viszont rögvest elcsípett egy negyedik helyet férfi vízipólósai révén. Csak emlékeztetőül: a horvátokat éppen a montenegróiak, a montenegróiakat meg a Kemény-legények paterolták ki a medencéből a vízilabdatornán, amelyen – bronzérmének köszönhetően – Szerbiáé lett a kitüntető „Balkán legjobbja” cím. Ennyit a Balkan Gamesről...

Két-két csapatából egy-egy került a négybe Franciaországnak (férfi kézilabda) és Norvégiának (női kézilabda), de az mindjárt olimpiai győzelmet szerzett, ami megsüvegelendő.

Az új-zélandiak, a görögök, a britek és a svédek is hiába próbálkoztak, egyetlen csapatuknak sem jött össze az elődöntő, így az érem sem.

A saját olimpiáján az egyéni medáliákból magát betegre nyerő Kínának a csapatszámokban mindössze 3 – azaz három – elődöntős hely, ezen belül a női röplabdázók (bronz), továbbá a női gyeplabdázók (ezüst) jóvoltából két érem jutott a 14-ből. Nem túl fényes mérleg.

Úgyhogy magyarok, becsüljük meg csapateredményeinket!

Pontosabban: azokat is.