Madár lett a ring magányos farkasa

Bokszol-e még valaha?Bokszol-e még valaha?

Persze. Bár lehet, hogy az idén már nem. Attól függ, hogy klubtársamat, Jürgen Brähmert börtönbe csukják-e, vagy sem. Ha igen, november huszonkettedikén én ugorhatok be Hugo Hernán Garay ellen, és végre címegyesítő meccset vívhatok, ha nem, akkor csak jövőre kerül rám a sor. Állítólag decemberre nincs gálaidőpontja az Universumnak, legalábbis nekem ezt mondta az edzőm.

Nem méltánytalan, hogy a klub így bánik a leghosszabb ideje világbajnok bokszolójával?

Most erre mit mondjak?

Az igazat, ha kérhetném.

Mondhatnám, hogy az, meg azt is, hogy jaj, ne bántsuk szegény Universumot, mert nehéz helyzetben van. De utóbbit nem akarom mondani. A boksz egyéni sport, nekem a saját érdekeimet kell néznem, ezért méltánytalan, amit művelnek. Bár már olyan sokat nem is várok el tőlük. Nézze meg, hogyan bántak el Balzsay Karcsival. Lekötött vbcímmeccse volt, aztán megsérült, és nem elhalasztották a mérkőzését, hanem szereztek egy beugrót. Én sem számítok semmi jóra. De olyan nagyon nem akarok ezzel foglalkozni. A bunyós magányos farkas, teszi a dolgát, és tegye azt a menedzsment is.

El van keseredve?

Mások inkább. Mondogatják, hogy mennyire méltánytalan az egész, hogy mennyire szemtelen az Universum és így tovább. Én meg abban reménykedem, hogy még bokszolhatok, és kapok egy rendes ellenfelet. Annak örülök, amikor nem kell a körítésre gondolnom. A bunyót még mindig imádom, de a körítés nem méltó ehhez a gyönyörű sportághoz, sőt továbbmegyek, a sporthoz sem.

Személytelen?

Most már teljesen. Amikor kikerültem Hamburgba, még sokkal közvetlenebb volt. Amióta az Universumnál átalakult a vezetőség, már mindenkinek az a fontos, hogy minél több pénzt húzzon ki a buliból. Nem az emberek, a bokszolók érdekei a lényegesek, hanem hogy ők mennyivel lehetnek gazdagabbak.

Tolerálja?

Birkatürelmű vagyok. Eleinte felkaptam a vizet, de rájöttem, semmit sem érek el vele. Ma már nem tudnak kihozni a sodromból.

Meddig még?

Segítség! A vacsora mindjárt odaég… Erre más nem jutott hirtelen az eszembe. Illetve még annyi, hogy marad minden az általam elgondoltak alapján. Tudom, mikor fejezem be. Egy perccel sem később.

Sdunek edző mit szól hozzá?

Fritz? Kiakadt az Universumra. De ő is kénytelen a saját érdekeit nézni. Szerdán hívott, hogy ha november huszonkettedike kimarad, akkor január közepén lesz meccsem, és ő megint nem tudja kipihenni magát. Sajnálom szegényt, de ez az ő gondja. Én meg sportoló vagyok, nekem az a fontos, hogy bokszolhassak.

Van kiút ebből az ördögi körből? A klubváltáson nem gondolkozik?

Nekem már nincs arra időm. Túl kevés van hátra a pályafutásomból. Én az Universumnál hagyom abba, különben is, kétezer-tízig ide köt a szerződésem.

Kommunikál a vezetőkkel?

Nem. Fritzcel tartom a kapcsolatot, ő meg a főnökséggel. A közelmúltban egyszer hívtak, de nem volt jó a beszélgetés hangvétele. Akkor azt ígérték, majd jelentkeznek, ha tudnak valamit. Néhányszor próbáltam azért elérni őket, hogy találjanak már ki valamit, mert ez senkinek sem mindegy, és nekem sem jó, hogy nem tudom, holnap vagy januárban kell-e legközelebb bokszolnom. De semmi. Lassan öt hónapja itthon vagyok, és nem tudom, mit tegyek. Eddzek vagy ne edzdzek? Fussak vagy ne fussak? Pihenjek, vagy szakadjak meg? Ha pihenek, aztán hirtelen bevág az atombomba, az nagyon rossz lenne. Így aztán inkább gyakorolok. Az sohasem felesleges.

Mennyi motivációja maradt?

Azért az elmúlt napok nem erősítettek meg. Erre nem jó gondolni. Arra sokkal inkább, hogy ha most abba kellene hagynom, elégedett emberként fejezhetném be. Még akkor is, ha tisztában vagyok vele, többet is ki lehetett volna hozni a karrieremből. Nem rossz, hogy tízszer megvédtem az övemet, hogy januárban ötödik éve lesz, hogy a trónra ültem, de… Bár már azt sem tudom megmondani, van-e bennem hiányérzet, amiért csak idáig jutottam.

Kin vagy min múlt, hogy nem tovább?

Az Universumon. Ha úgy tetszik, a menedzsmenten. Ha anno, amikor világbajnok lettem, jobban foglalkoznak velem, jobban bíznak bennem, és megpróbálnak eladni, lehet, hogy most Amerikában védeném meg az övemet. De akkoriban még nem gondoltam erre. Amikor meg elkezdett istenigazában foglalkoztatni, már késő volt. Utána jött még az a kellemetlen hangvételű interjú a Sport Bildben, amikor megorroltak rám a hamburgiak. Na, attól kezdve végérvényesen megromlott a kapcsolatom a vezérkarral. Nem vagyok feldobva, de teszem a dolgom. A ringben bokszolok, azon kívül bokszoljanak mások, és mindenki gondoljon, amit akar.