Új seprő

Szenzációra éhes világunkban dicséretes visszafogottsággal nyilatkozik friss szövetségi kapitányként Storcz Botond – megtiszteltetésről, nem várt örömről beszél, így kell ezt, ha valaki tényleg a sportra tette fel az életét. A neheze persze ezután jön, legyen elég csupán Csipes Ferenc véleményére utalnom. A szöuli olimpiai bajnok abban bízik, hogy Storcz a várakozással ellentétben nem lesz báb a szövetségi erős emberek kezében.

Mindenesetre a még aktív világklasszis kajakosok bíznak benne. Vereckei Ákos az új kapitány fényes múltját (három olimpiai bajnoki cím) hozza fel érvként, akárcsak Kammerer Zoltán, Janics Natasa pedig egészséges kíváncsiságával támogatja meg.

Januárban Storcz Botond még arra készült, hogy ott lesz Pekingben az olimpián. Tiszta erőből látott neki a munkának, jellemző, hogy edzője, a kapitányi versenyfutásban most második Bakó Zoltán úgy fogalmazott, hogy „visszaedzette magát a csapatba”, a sífutótábor legszorgalmasabbja volt. Energiája nyilván nem lanyhult, új posztján is kitűnik majd munkabírásával. És az is valószínű, hogy továbbra is ars poeticájának tartja, amit akkor mondott, érdemes szó szerint idézni: „Aki már megnyert három olimpiai aranyérmet, annak egy újabb nekifutásra csak akkor szabad vállalkoznia, ha nem helyezi maga előtt alacsonyabbra a mércét.” És ha már a múltban keresünk bizonyítékokat arra, hogy miért volt jó választás Storcz Botond, érdemes előhozni azt is, mit mondott 1997-ben, abban az évben, amikor három aranyérmet szerzett a világ- és az Európa-bajnokságon egyaránt. Tehát: „Dolgozol egész évben keményen, és nem tudod, hogy az mire lesz elég a versenyeken, ahol nüanszok dönthetnek…”

Az idézetekből kitűnik, hogy az új kapitány a sport oldaláról közelíti meg a teendőit, így aztán sikerre csak akkor számíthat, ha az őt megválasztókat is a kajak-kenu és nem a hivatal, a hatalom érdekei vezérelték elhatározásukban.
Hamarosan kiderül.