A veszprémi tragédia s az erőszak elleni tiltakozásul, valamint a Dunaferr SE pénteken elhunyt elnöke, Orosz Gyula emléke előtti tisztelgésül gyászszünettel kezdődött a találkozó. Ezután a két együttes vb-n szereplő tagjait köszöntötték, majd a Dunaferrből Szegedre igazoló Zubai Szabolcsot búcsúztatták. A múlt év legjobb ifjúsági játékosának választott Ancsin Gábor most vette át elismerését.
A nehéztüzérek, Vladimir Oszmajics és Milorad Krivokapics remekeltek. A hazai kispadon ezúttal bemutatkozó Predrag Petljanszki edző Mikler Rolandot küldte a helyére. A Dunaferr foghíjasan védekezett, a szegediek kettős emberhátrányban is gólt lőttek Valentin Ghionea révén.
A fordulást követően is parádézott a Szeged, Puljezevics Nenad szinte „olvasta” a hazaiak lövéseit. Már hét góllal is vezettek a szegediek, s kicsit mintha el is hitték volna, hogy győztek. Olykor túlszínezték a játékukat, néhányan pedig el is fáradtak. Petljanszki visszaküldte a kapuba Stochlt, aki ettől kezdve szenzációsan védett.
Az indiszponált Törő Szabolcs helyén meglepetésre a rutinos, negyvenedik évéhez közelítő Bajusz Sándor lett a balszélső, egyben a meccs egyik hőse, aki védekezésben is nagyot alakított. A volt szegedi harcos biztosan értékesítette a büntetőket (az első félidőben Törő és Miss Zoltán is hibázott), majd a szélről is védhetetlen lövésekkel ragadtatta tapsra a nézőket. Játékba lendült Marko Bagaric és Grebenár Gábor is.
Hat perccel a lefújás előtt a remekül küzdő Nagy Kornél révén egyenlített a Dunaferr. Szinte felrobbant a csarnok, az addig csüggedt hazai drukkerek felállva tomboltak. A szegediek már nem tudtak kikecmeregni a jórészt maguk ásta gödörből, a hazaiak ezzel szemben szárnyaltak.
A Szeged a hajráig jobb volt, de ezúttal is krimibe illő dramaturgia szerint alakult a két együttes összecsapásának végjátéka, amelyet a csak dicséretet érdemlő hazaiak megérdemelten nyertek meg. A négy gól pedig a továbbjutáshoz is elegendő lehet a szombati visszavágón.