A bér marad, a keret nem

Carlos Marchena, a spanyol válogatott vezéregyénisége, a Valencia kapitánya kellemetlen feladatra készült 2009 februárjának első hetében: neki kellett tudatnia csapattársaival, hogy az egy hónapos fizetési csúszást nem az ígért pénteki napon rendezi a klub… Nem kis pénzről volt szó, a Valencia játékosainak havi összbére 17 millió euró, emellett 15 millióval tartoznak az új stadiont építő cégnek. Az egyetlen megoldás legjobbjaik eladása lehet, David Villa vételárából azonnal rendezni lehetne az elmaradásokat. De vajon ez-e a megoldás? Egyáltalán: a gazdasági válságban ki tudja kifizetni a világ legjobbjainak vételárát?

Miért van az, hogy a világ legnagyobb (Real Madrid) és harmadik legnagyobb (Barcelona) forgalmát bonyolító klubját felvonultató ligában is csúsznak a fizetések? Vajon ez a világgazdasági válsággal magyarázható? Jelenleg a spanyol profi klubok közül három (Real Sociedad, Levante, Celta Vigo) áll állami irányítás, válságkezelés alatt, a Primera División klubjainak meglévő tartozása az adóhatóságoknak csaknem 200 milliárd forintnak megfelelő összeg, mégis a spanyol futball tartja lázban a világot. Van-e a válságnak olyan üzenete, amelyből magyarként is tanulhatunk valamit?

Először beszéljünk a nemzetközi trendekről: Michel Platini elképzelése szerint a jövőben a klubok teljes költségvetésének legfeljebb ötven százalékát viheti el a játékosok fizetése. Remek elképzelésnek hangzik, de vajon milyen hatással lesz a klubok játékospolitikájára? Véleményem szerint a játékosok fizetését nem lehet hosszú távon csökkenteni, inkább a keretek szűkítése várható. A verseny – válság ide vagy oda – továbbra is megmarad, és nem kérdés, hogy a világ legjobbjai továbbra is a világ legjobb klubjaiban futballoznak. Véleményem szerint a klubok nem csökkenthetik kirakatban lévő sztárjaik fizetését, különben azok kiharcolnák távozásukat, és olyan együttesekhez szerződnének, amelyekben megkapnák addigi járandóságukat. A keretek szűkítésére viszont számítani lehet, a fent említett Valencia példájából kiindulva hosszú távon nem fenntartható, hogy két válogatott szintű futballista küzdjön egy posztért egy csapatban, mint például bal oldali középpályásként David Silva és Vicente Rodríguez, miközben a klub csúszik a fizetésekkel. Tippem szerint egyikük már nem a Valenciában kezdi meg a nyári felkészülést.

Magyarországon a válság csak papíron van hatással a klubok működésére. A klubok eddig sem tudtak nyereségesen működni, így a gazdasági világválság mindössze olyan mértékben érinti őket, mint amilyen mértékben az adott klub tulajdonosának fő üzleti érdekei csorbát szenvednek. A magyar bajnokság szereplői elsősorban a tulajdonosok hobbijaiként tartják fenn magukat, nem hiszem, hogy a válság különösebb hatással lenne a labdarúgásban kifejtett tevékenységükre.

Van azonban egy szempont, amelyet fontosnak tartok a magyar klubok igazolásaival kapcsolatban, és ez a próbajátékok alapján szerződtetett légiósok szerepe. A magyar klubvezetőknek a próbajáték fogalmát el kellene felejteniük, mert ami rövid távon költségcsökkentésnek tűnhet, hosszú távon tönkreteszi a komoly felkészülést. Próbajáték legfeljebb utánpótlásszinten vezethet eredményre, ehelyett még február végén is azt látjuk, hogy egy-egy felkészülési meccsen eddig nem hallott nevek szerepelnek az összeállításokban. Hosszabb távon, ha valóban költségcsökkentésre vágynak a klubok, még a szezon során jobban járnak egy-egy külföldi út beiktatásával, amelyek során a kiszemelt légiósokat élőben is megfigyelhetnék, így elkerülhető, hogy a felkészülés közben akár hónapokig is több tucat játékossal kelljen foglalkozniuk, mire egyetlen használható labdarúgó a horogra akad. Lehet, hogy a spórolás többe kerül, mint a célirányos, eseti befektetés.

A magyar felkészülési időszakra jellemző próbajátékos-özön rövid távon költségcsökkentésre alkalmas megoldásnak tűnhet a szűkös keretből dolgozó kluboknak, de egyrészt behatárolja azoknak a labdarúgóknak a körét, akik közül az egyesületek választhatnak, másrészt rengeteg kiegészítő anyagi vagy személyi költséggel is jár, amely utána a szakmai eredményességen is lecsapódik.