A szégyen éjszakája

Karl-Heinz Rummenigge már a banketten tartott beszédében előrevetítette, hogy nem akarnak elhamarkodott döntéseket hozni, így senki sem lepődött meg azon, hogy csütörtökön Jürgen Klinsmann még Bayern-edzőként szállt ki a csapatot Barcelonából Münchenbe repítő Airbusból. Sőt a pénteki foglalkozást is ő vezeti. Arra viszont nem fogadnánk, hogy a 2009–2010-es szezon első bajor tréningjén is ő dirigál majd.

Még ha a világ- és Európa-bajnok egykori klasszisnak ez is a szándéka.

„Folytatom. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a csapattal nagy dolgokat tudok elérni, és még képes vagyok motiválni. Tudom, mikor kell elhagyni a hajót” – jelentette ki a klubedzőként az első idényét taposó Klinsmann. Csakhogy a nagy dolgok ígérete meglehetősen távoli, 2009-ben például csak bajnoki cím lehet belőle, holott kinevezésekor még minden idők legjobb Bayern Münchenjét ígérte a drukkereknek. Meg nemzetközi versenyképességet. Utóbbi mondat cáfolatául álljon itt csak annyi: Barcelona–Bayern München 4–0. De ha 8–0, akkor sem szólhatna semmit. Mert a Camp Nouban nem minden idők legjobb Bayernje játszott, hanem – kölcsönvéve Franz Beckenbauer kifejezését – minden idők legrosszabbja.

A „szégyen éjszakáját” pedig mutatós ígéretekkel nem lehet feledtetni. Már csak azért sem, mert állítólag az együttes Barcelonában akarta feledtetni a szombati, wolfsburgi 1–5-öt. Erre jött a 0–4, ha úgy tetszik, az idény két kulcsmeccsét „sikerült” öt nap alatt két vereséggel és 1–9-es gólkülönbséggel letudnia. Az eredményeknél elszomorítóbb a mutatott játék, s bár azt botorság lenne edzőbuktatónak minősíteni, biztonsággal állíthatjuk: a zsoldossereg nem Klinsmannért futballozott. A Bild osztályzókönyvét ugyan nem érdemes mértékadónak tekinteni (az összes játékos a legrosszabb, a hatos kalkulust kapta), a szakmai alapon bíráló Kickerét már inkább. A legrosszabb (6) jegyet hatan is megkapták (Massimo Oddo, Martín Demichelis, Breno, Christian Lell, Mark van Bommel, Hamit Altintop), a négy gólt kapó Hans-Jörg Butt toronymagasan együttese legjobbja volt a maga négyesével. A Barcából meg Víctor Valdés és Gerard Piqué pironkodhatott a hármasa miatt, főleg az egyessel jutalmazott Xavi, Lionel Messi, Thierry Henry trió előtt.

Ezek ismeretében ne csodálkozzunk azon, hogy a Bayerntől kiszivárgott hírek szerint már látható a Klinsmann-éra vége. Ha a Frankfurt ellen nem nyer a gárda, akkor már a Barcelona elleni viszszavágón új edző ül a padon, ha nyer, akkor majd a nyártól kell új edző után nézni. Mert arany ide vagy oda, az olyan meccsek, mint a Werder (2–5), a Köln (1–2), a Wolfsburg (1–5) vagy a Barcelona (0–4) elleniek néhány hónapon belül nem férnek bele egy Bayern-szintű klub imázsába.

Vagy le kell számolni a világmegváltó tervekkel, és be kell látni, a Bayern nem tartozik bele az európai elitbe, Németországban pedig véget ért az egyeduralma.