„Az elődöntő két mérkőzése alapján a Manchester United teljesen megérdemelte, hogy a BL-döntőbe jusson” – szólt Arsene Wenger sportszerű megállapítása, amelynek jelentősége nem a gondolat tartalmában lakozott, hanem a beismerés tényében. A manchesteriek Arsenallal szembeni fölénye ugyanis olyannyira szembeötlő volt, hogy ha ennek ellenkezőjéről papolt volna a menedzser, alighanem kinevetik.
Így viszont senki sem mosolygott a 3–1-re alulmaradó klub háza táján, sőt egyenesen gyászos hangulat borult kedden késő este az Emirates Stadionra (természetesen nem a vendégöltözők és vendégszektorok környékére gondolunk). Bár Wengert sohasem önfeledt viháncolásai, harsogó nevetései miatt szerették, az a fanyar és elkeseredett tekintete azonban, amely a 8., de még inkább a 11. perc környékén kiült az arcára, még tőle is szokatlan volt.
„Huszonöt éves edzői pályafutásom legszörnyűbb pillanatain vagyok túl – beszélt a komor kifejezés mögött rejlő érzelmekről az 59 esztendős edző. – A legjobban az fáj, hogy sok ezer szurkoló nagyszerű összecsapásra, fényes sikerre készült, és csapatom teljesítménye mélységes csalódást keltett bennük. Magunkba kell néznünk, hogy megkeressük a hibáinkat. Több mint bosszantó, hogy a sok-sok áldozatot, fáradtságot, amelyet korábban a BL-be fektettünk, egy elrontott mérkőzéssel hiábavalóvá tesszük.”
A sorozatban negyedik idényét trófea nélkül záró Arsenal menedzsere ugyanakkor óva intett attól, hogy bárkit is bűnbakká kiáltsanak ki. Pedig Kieran Gibbs és Manuel Almunia egy-egy hatalmas hibáját elnézve alighanem lenne erre hajlandóság…
„Nem szeretnék senkit hibáztatni – szögezte le a szakember. – Három perc alatt kaptunk két gólt egy olyan együttestől, amely nemcsak remekül védekezik, hanem ragyogóan kontrázik is. Egy olyan csapattól, amely minden egyes megingást büntet, és amely művésze a helyzetek kegyetlen kihasználásának. És akkor még nem is beszéltem Cristiano Ronaldóról, aki különösen megnehezítette a dolgunkat. Hiába hangolódtunk az összecsapásra, alig több mint tíz perc után a meccs elveszítette a tétjét.”