Sokat markolnak

„Ha azt mondom, Kiel, azt mon dod, kézilabda. Ha azt mondom, Tauberbischofsheim, azt mondod, vívás. Ha azt mondom, Bourges, azt mondod, kosárlabda. Ha azt mondom, Friedrichshafen, azt mondod, röplabda.”

És még ki tudja, meddig lehetne sorolni azon európai településeket, amelyek igazából egy sportággal köthetők össze. Idehaza ugyanakkor nagyon nehéz olyan várost találni, amely egy sportágra koncentrál, és azt világszinten is műveli. A megyeszékhelyek és Budapest figyelembevételével készített táblázatunkból kitűnik, hogy mindössze hat olyan nagyobb település (Békéscsaba, Eger, Miskolc, Szekszárd, Tatabánya, Veszprém) van, amely a négy legismertebb labdajátékban összesen egy élvonalbeli csapattal büszkélkedhet (Salgótarján viszont még annyival sem), a többi viszont egyszerre több sportágban is érdekelt. Az első osztályok koncentrációja ennél is érdekesebb képet mutat: labdarúgásban 87.5 százalékban szerepelnek a kiemelt városok együttesei, kézilabdában 50 (férfi) és 58.3 (női), kosárlabdában 71.4 és 83.3, férfi vízilabdában pedig 91.7 százalék a hasonló mutató.

Közben pedig a tudósításokban olyan nézőszámok szerepelnek, mint 200 (vízilabda, FTC– Vasas elődöntő), ugyancsak 200 (női kosárlabda, Győr–Sopron elődöntő) vagy 400 (vízilabda, Dunaújváros–Honvéd női bajnoki döntő). De olyan is csak kevés, magát magas sportkultúrájúnak tartó országban fordul elő, hogy például labdarúgásban vagy női kosárlabdában ne telt ház előtt tartsanak bajnokavatót (utóbbiban Szegeden – a város csapata a sportág történetében először játszott döntőt – félháznyinál nagyobb publikum egyszer sem várta az Euroligában negyedikként záró Sopront). Közben meg az MKB Veszprém kézilabdameccseire hetekkel előbb elfogynak a jegyek.

Mi lehet az oka, hogy különböző sportágak azonos szintű találkozóit ennyire eltérő érdeklődés kíséri? A színvonalkülönbség? A megfelelő szurkolói és háttérbázis felfedezése, eltérő kezelése?

Vagy az eltérő gondolkodásmód? És előfordulhat, hogy a kis területen belüli erőmegosztás vezet az érdeklődés és az anyagi források megosztásához?

András Krisztina, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa szerint ennél összetettebb a probléma. „Mivel a XX. század óta a legfőbb koordinációs mechanizmus a piac, így a társadalom gazdaságon kívüli alrendszerei sem tudtak kívül maradni az üzleti működés logikáján. Márpedig amikor arról beszélünk, hogy egy-egy csapatot működtető sportvállalatnak megvan-e a lokális és ennél tágabb értelmű piaca, ez bizony az üzlet logikája, ami nagyon távol esik a kialakulását tekintve jellemzően nonprofit logikát követő sportágak gondolkodásától – mondta András Krisztina. – Magyarországon ezt erősen konzerválta az a tény is, hogy az állam sokáig mind működtetésében, mind finanszírozásában, mind szabályozásában erőteljesen beavatkozott a magyar sport életébe. Napjainkban is tanúi lehetünk, hogy a helyi politika jól kifizetődőnek tekinti a sport támogatását, finanszírozását. Szavazatok nyerhetők általa, erősíthető a város imázsa, turisztikai vonzerőt jelenthet, az emberek érzelmi kötődését segítheti, hangulatot javíthat, a városmarketing eszközéül szolgálhat. Mindez azt jelenti, hogy eltartó erőül messze nemcsak a hivatásos sport öt nagy piaca, a fogyasztói, a szponzori, a közvetítési jogok, az értéktárgy-kereskedelmi és a játékospiac szolgál. Ezen piacokat jellemzően valóban az üzlet logikája mozgatja, és joggal vetődnek fel a piacméretre, a piac eltartó képességére vonatkozó kérdések.”

És hogy mi lehet a megoldás az érdeklődés növelésére? Kísérletek már vannak, az Alba Volán jégkorongcsapata már nemzetközi sorozatban indul (és az ősztől a farmcsapata sem szerepel a magyar bajnokságban), kézilabdában külföldön akadtak hasonló próbálkozások (a nőknél többek között osztrák, montenegrói és szlovén együttesek részvételével Regionális Ligát rendeztek), és alighanem ez lehet a jövő egyik útja.

„A magyar piac minden tekintetben kicsi, nem véletlen, hogy bizonyos sportágak megpróbálnak regionális bajnokságokban indulva, illetve a nemzetközi kuparendszerekbe bejutva piacot növelni – mondta erre András Krisztina. – Ha ez sikerül, igazán már nem is lényegi kérdés, hogy mekkora a helyi, lokális piac mérete, ereje. Persze a helyi piacok fontossága vitathatatlan, mindennek az alapját jelenti. Ezeket mesterségesen korlátozni, szabályozni akkor lehetne, ha a különböző sportágak működését valóban tisztán üzleti logika hatná át. Ekkor az üzlet (ahogyan az látható a nagy amerikai ligák példáján vagy a Bajnokok Ligájában, esetleg a Formula–1 működésében) nem is engedne, önmaga érdekében nem is engedhetne más szabályozást. De ne feledkezzünk el arról, hogy Magyarországon a sportágak működési logikáját – talán tisztán történeti okokból – nem az üzleti szemlélet jellemzi, nem ez irányítja.”