A riválisok minősítik

A yahoo.com internetes oldal még a Vladimir Klicsko–Ruszlan Csagajev mérkőzés előtt feltette a kérdést: mit nyerhet Klicsko a találkozóval?

Csak a fivére jelent rá igazán nagy veszélyt

Utólag azt mondhatjuk: csak a tekintélyes The Ring magazin világbajnoki övét, minden mást már tudtunk eddig is. Hogy ő napjaink legjobb nehézsúlyú bokszolója, az IBF, valamint a WBO világbajnoka, és legfeljebb testvére, a WBC trónján ülő Vitalij lehetne veszélyes rá. Kettőjük mecscse pedig (egy bulvár jellegű túlkapástól eltekintve bizton állítható) a Nadja mamának tett ígéretük miatt sohasem jöhet létre.

És igazából a mezőny miatt nehéz elhelyezni a minden idők legjobbjait tartalmazó boksztérképen Vladimir Klicskót. Mert ha az egyik legveszélyesebbnek tartott rivális, az üzbég Csagajev csak ennyi gondot okoz neki, az jelzésértékű. Azzal nehéz lenne vitatkozni, hogy még nem volt olyan mérkőzése, amelynek ne ő vágott volna neki favoritként. A legnagyobbak közül Muhammad Ali nyolc Hall of Fame-tag (George Forem a n , B o b

Foster, Joe Frazier, Larry Holmes, Sonny Liston, Archie Moore, Ken Norton, Floyd Patterson) ellen összesen 14 összecsapást vívott, Foremannek négy „halhatatlan” vetélytárs jutott, Fraziernek meg három. Vladimir legutóbbi öt ellenfele (Ruszlan Csagajev, Hasim Rahman, Tony Thompson, Szultan Ibragimov, Lamon Brewster) meg alig éri el az ötvenszázalékos mérleget (11 győzelem, 9 vereség, 1 döntetlen). A Hall of Fame közelébe meg nem is engedik őket.

Középkategóriásoktól szenvedett vereséget

„Márpedig a bokszolót alapvetően az ellenfelei minősítik – írta a fiatalabb KlicskórólKevin Iole, a yahoo.com kolumnistája. – Vladimir egyetlen riválisával szemben sem indult fiftififtiről, mindig ő volt az esélyesebb. Senki sem volt veszélyes rá. A legutóbbi öt kihívójából a közönség vagy a média számára senki sem volt teljességgel hiteles. Ráadásul azt sem lehet rá mondani, hogy elkerülne bárkit is. Akárki jön vele szembe, ő vállalja a harcot.”

Ezek pedig azt sugallják, hogy Klicskót – főleg az Egyesült Államokban – nem a győzelmei, hanem a vereségei alapján ítélik meg. Hiába egyesített legalább két nehézsúlyú vb-övet 1999 óta először (akkor a Lennox Lewis–Evander Holyfield meccsen szerepelt a díjalapban az IBF, a WBA és a WBC koronája), és lett 2008-ban az IBF és a WBO királya, kudarcai emlékezetesebbek. Merthogy azokat szinte névtelen öklözőktől szenvedte el: Ross Puritty 1998-ban a 11. menetben végzett vele, Corrie Sanders 2003-ban a másodikban, Brewster pedig 2004-ben az ötödikben. Ma ők hárman összesen 28 vereségnél tartanak, és egyikük sem azért verte meg Vladimirt, mert hoszszú távon jobb nála, hanem kihasználta fizikai állapotát, illetve „üvegállúságát”.

Utóbbi egyébként a Csagajev-csata utáni sajtótájékoztatón is szóba került, méghozzá úgy, hogy Vladimir hozta elő. Az újságírók azt firtatták, hogy a második menetben miért nem próbálta lefiniselni a padlóra küldött Csagajevet, mire az ukrán így válaszolt: „Minek kockáztattam volna? Tisztán vezettem pontozással, meg aztán üvegállam van, nem?!”

Valujev gátolhatja meg a családi osztozkodást

A szavakat persze nevetés fogadta, alighanem Klicsko sem gondolta komolyan ezeket, ettől még lehetetlen nem észrevenni, mekkora változás állt be a bunyójában emiatt. A korábbi K. O.-király sokkal jobban vigyáz az állára, az Emanuel Steward edző által kidolgozott, az előkészítő balegyenesek fontosságára épülő taktika „ül” – így aztán az ütésálló képességet is sokkal nehezebb tesztelni. Csagajev például mindössze egyszer találta el, ebbe meg nem rokkant bele az ukrán óriás.

Sőt ha a WBA-nél nem lenne akkora az összevisszaság, már most családi tulajdonban lenne a négy nagy szervezet öve. Elvégre Csagajev a WBA bajnoka volt, magával vitte a ringbe koronáját – csak nem tehette kockára.Így még Nyikolaj Valujev, a WBA „másik” királya ellenállhat a Klicsko család hódítási törekvésének.