Útban a 300 millió felé

Néhány hete Florentino Pérez, a Real Madrid mindenhatónak tűnő elnöke azt mondta, klubja 300 millió eurót is hajlandó elkölteni a nyári átigazolási piacon. Akkor a többség hitetlenkedve fogadta a bejelentést („Fogalmam sincs, honnan jön az a háromszázmillió, amiről Florentino beszélt” – mondta például Xavier Sala i Martín, a Barcelona igazgatótanácsának tagja), most viszont már körvonalazódik, hogyan lesz lehetséges. Azt még mindig nem tudni, honnan jön az irdatlan összeg, de már csak a kirakó néhány elemének kell a helyére kerülnie, hogy újabb álomhatár dőljön le. Amint táblázatunkból kiderül, ilyen őrült költekezést még az „arab” Manchester City és az Abramovics-féle Chelsea sem folytatott az elmúlt években.

A Real eddig 214 (más, Raúl Albiol vételárát hatmillióval többre taksáló források szerint 220) millió eurót szórt el Cristiano Ronaldóra (94 millió euró), Kakára (65), Karim Benzemára (35), Raúl Albiolra (15) és Álvaro Negredóra (5) – és hamarosan Franck Ribéry is bekerülhet a sorba. Márpedig őt Kakánál kevesebbért nem engedi el a Bayern München, akkor pedig csak egy jobb középhátvédért járó 21 millió hiányzik a háromszázas határhoz.

Ribéry érkezése ugyanis lassan nem lesz utópia. A csütörtöki L’Équipe című napilapban már ott virított a francia „szájába adva” a „Real vagy semmi” mondat, és az újság tudni vélte, hogy Ribéry a váltási szándékát az új vezetőedzővel, Louis van Gaallal is közölte. A legnagyobb müncheni nyilatkozó, Uli Hoeness leendő elnök elsőre persze csípőből kontrázott: „Franck a Realhoz akar menni? Na és? Olyan nagyon nem érdekel. Az élet nem kívánságműsor. A Real még nem tett konkrét ajánlaatot, csak a menedzserei jelezték, hogy Münchenbe akarnak jönni. Mi meg visszaüzentünk, hogy semmi értelme, nyugodtan megspórolhatják a repülőjegyek árát. Nem pénzre van szükségünk, hanem Ribéryre.”

Később azonban elismerte, telefonon többször is beszélt Pedro Jimenezzel, a Real „főtárgyalójával”, akivel azt is közölte, ötvenmilliós ajánlat alatt fel sem veszi a telefont. „Megkérdeztem tőle, ismeri-e a Monopoly nevű társasjátékot – árulta el Hoeness. – A Bayern München két éve ebben a játékban megvette a legdrágább utcát, a Schlossallee-t, amelyen négy hotelt épített. Ezektől csak akkor válik meg, ha vészhelyzet áll elő vagy csődbe megy. Ha közben valaki meg akarja kockáztatni valamelyik megvásárlását, az nagyon drága mulatság lesz.”

Ebből inkább már az tűnik ki, hogy a Bayernnél is a „van az a pénz” igazságát vallják, és csak az ajánlattól függ, mikor engedik el Ribéryt. Akkor pedig hiába hangoztatja Van Gaal, hogy „a világ legjobbjaival akarok dolgozni, éspedig közéjük tartozik Ribéry is”. Franck akkor menni fog, és a holland trénert a pénz helyett inkább a honfitársaival lehet megvigasztalni. Mert előfordulhat, hogy a Real nem 70 millió eurót, hanem, mondjuk, Wesley Sneijdert és Arjen Robbent kínálja fel a bajoroknak.