Nem nyomja a 30 millió

Gyerekként mit gondolt a Bayern Münchenről?Gyerekként mit gondolt a Bayern Münchenről?

Viszonylag kevés pozitívat. A Frankfurtnak szurkoltam, így aztán nem is nagyon volt kapcsolatom a Bayernnel. Okochát, Gaudinót és Yeboah-t istenítettem – a bajorok alig érdekeltek. Mostantól viszont annak örülök, ha nyernek.

Harmincmillió euróért hagyta el a Stuttgartot. Nem ijesztő az összeg?

Sokaknak elképzelhetetlenül nagy, kívül van az elképzelhető mennyiségen. A labdarúgásban viszont messze nem a csúcs. Itt más számok uralkodnak, de ez ennek a szakmának a sajátossága.

Ahogyan a sértések is? A VfB fórumain sok mindent a fejéhez vágnak.

Tisztában vagyok vele, hogy sokan csalódottak és szomorúak, mert épp a Bayernt választottam. Megértem őket, de ők meg értsék meg azt, hogy nem azért léptem így, mert fel akartam őket bosszantani. Sokat köszönhetek a VfB-nek, de sokat is adtam neki. Ezért nem kellene most sárdobálásba kezdeni. Sok fals hangot hallottam, de hát a Bayern mindent felerősít.

Senki sem akarta lebeszélni?

Dehogynem! A környezetemben vannak néhányan, akik képtelenek megbarátkozni a Bayernnel. Mostantól azon dolgozom, hogy „áthangoljam” őket.

Mi szólt a Bayern mellett?

Nyerni akarok, a klub két évig küzdött értem, miközben más nagyságok, így például a Barcelona, csak hébe-hóba jelentkeztek. És Jens Lehmann is erre akart rábeszélni.

Micsoda?!

A szezonzáró után, éjjel egykor hívott fel, és azt mondta, mindegy, hogy döntök, ő sok szerencsét kíván nekem. Aztán közölte, hogy megérti, ha nagycsapathoz megyek, annak idején a saját fejlődése érdekében ő is ezt az utat választotta. Bátorságot adtak a szavai.

Mit kérdezett a tárgyalások alatt Uli Hoeness menedzsertől?

Például hogy az enyém lehet-e a harminchármas mez. Azt mondta, valahogy majd megoldjuk…

Mit visz magával még Stuttgartból?

A sípcsontvédőmet. Kabala. Évek óta ebben játszom. Még a szertárosnak sincs vele dolga, mert még az edzések után is hazaviszem.

Nem fél attól, hogy Lukas Podolskihoz hasonlóan kudarcot vall Münchenben?

Lukas rajnai srác, és a magafajták a Rajna mellett érzik jól magukat. Nem félek, inkább nagy kihívást érzek. Tudom, hogy még inkább reflektorfénybe kerülök, illetve hogy a konkurenciaharc és a mindennapi nyomás csak tovább acéloz.

Legdrágább német játékosként egy-egy gyenge teljesítmény után gyorsan kifütyülhetik.

Törleszteni akarok a Bayernnek a lelépési díjamért és a szerződésemért. Nem törődöm a nyomással.

A szövetség menedzsere, Oliver Bierhoff azt mondta, a nyomás mindig belülről jön.

Nem nyom agyon a harmincmillió euró. A terhet a Bayern reményei jelentik, illetve az, hogy az elmúlt hetekben, években én is magasra tettem a lécet.

Mit szól ahhoz a feltevéshez, hogy Miroslav Kloséval képtelenek együtt futballozni?

A válogatottban mutatottak alapján logikusnak tűnik… Miro sok labdát adott, én meg nem tudtam belőni őket. De ő akkor is szerzett gólokat, amikor én a pályán voltam. Remélem, az ősszel mindenkinek leesik az álla, hogy milyen nagyszerű a mi együttműködésünk.

Mi a véleménye új edzőjéről, Louis van Gaalról?

Magában hordozza a győztes mentalitást. Azt a fajtát, amit a bajnoki címmel záruló 2007-es évben, illetve a közelmúltban a Markus Babbel-korszakban én is éreztem.

Az utóbbiról majdnem lemaradt, hiszen tavaly a Manchester City harmincöt millió eurót kínált, a Barca is csábította, a Bayern meg a klubnál érdeklődött.

De semmit sem fixáltam le senkivel. A Bayern és a Stuttgart akkor nem egyezett meg, én meg csak annyit mondtam, ha lehetőségem lesz váltani, megyek.

A Bayernhez?

Akkor még nem döntöttem el. De már abban az időszakban meg akartam tenni a következő lépést, ami ellen viszont a VfB minden erejével küzdött.

És utána?

A szívemre hallgattam, és azt mondtam, rendben, egy évig még mindent megteszek a Stuttgartért.

A Bayern csak köztes állomás?

Majd meglátjuk. Örülök, hogy itt lehetek, de azért továbbra is Spanyolországról álmodozom.

Forrás: Sport Bild