A Kelet Hoffenheimje

Ahhoz képest, hogy Lipcse adta az első német bajnokcsapatot (az 1903-as fináléban a VfB Leipzig 7:2-re kiütötte a Deutscher FC Pragot), illetve hogy a város képviselői összesen négy bajnoki címmel (3 össznémet, 1 keletnémet) és hét kupagyőzelemmel (1, 6) büszkélkedhetnek, ma a város legrangosabb futballeseményét egy-egy ötödosztályú bajnoki jelenti.

A szurkolók nehezítették az osztrák megjelenést

Hiába áll az ötszázezer lakosú városban a 45 ezres Zentralstadion, a Lokomotive, a Sachsen és az RB Leipzig csak az Oberliga Nordost déli szekciójában érdekelt. Igaz, ketten is úgy tervezik, hogy ideig-óráig, hiszen a patinás, 1987-ben még KEK-döntőt játszó Lokomotive 2019-re (ennek megfelelően a vezérkar a helyi lapokban közölt nyílt levelekben kérte a lakosság támogatását), az RB pedig nyolc éven belülre tűzte ki a Bundesligába kerülést. Utóbbi esetében biztosan nem utópisztikus az elképzelés, mert ha az RB elnevezés hivatalosan a RasenBallsportot is jelöli, a valóságban a Red Bullt takarja. Csak éppen Németországban a csapatok nevében nem jelenhetnek meg a szponzorok, így maradt a kiskapu. Hatványozottan, hiszen az osztrák italcég nem saját gárdát alapított, hanem „bevásárolta” magát az SSV Markranstädtbe. Dietrich Mateschitz tulajdonos három és fél évig keresgélt, a Düsseldorfnál és a Sachsen Leipzignél is érdeklődött, de a túl sok hagyomány, a túl nagy hatalmi igény („Nem kockáztathatjuk meg, hogy néhány év és néhány millió eurós befektetés után valaki ilyen vagy olyan okból egy köszönömmel elbúcsúzzon tőlünk” – jelentette ki Mateschitz) és a túl nagy szurkolói ellenállás („A Red Bull azt szeretné, ha tárt karokkal fogadnák, nem pedig tüntetésekkel” – állt az eset utáni közleményben) miatt a „könnyebb ellenállás” (és a Markranstädt addigi mecénása, Holger Nussbaum ajánlata) felé ment el.

Ötezres stadionból irány a negyvenötezres aréna

És már a megjelenésével óriási vitát robbantott ki. A „Kelet Hoffenheimje” elnevezés még hízelgő is lehet, de amikor a június közepi bejelentés után előkerült az első transzparens a pálya környékén („El a kezekkel a sportunktól. Lipcsében és mindenhol másutt is!”), majd az egyik országos lap felvetette, hogy a Red Bull beszállása „vagy a keleti futball felemelkedésének nagy esélye, vagy a labdarúgás hagyományokat figyelmen kívül hagyó kommercializálódása”, akkor azért már nem volt olyan vidám a kép.

Még akkor sem, ha a műveletsor valóban tisztán üzleti vállalkozás. A cég az első ütemben 100 millió eurót akar a csapatba „pumpálni” (miheztartás végett: eddig 300 ezer euró volt az éves költségvetése), az idén még a Markranstädt ötezres stadionjában játszik, de a negyedosztályban már a Zentralstadionban szeretne futballozni. Michael Kölmel, a stadion tulajdonosa a csapat és a cég egymásra találásában is segédkezett, mert ez az egyetlen kiút, hogy nyereségessé tegye a vállalkozását. A legutóbbi gazdasági évet nullszaldóval zárta a létesítményt üzemeltető cég, de csak azért, mert a stadion melletti rendezvényközpont szinte százszázalékos kihasználtsággal üzemelt. Maga az aréna évek óta deficites, a Sachsen Leipzig meccsein még a négyezres átlagnézőszám sem jött össze, és az üzemeltető hat számjegyű összeget (euróban) fizetett azért, hogy a csapat itt futballozzon. Most pedig jönne egy együttes, amely rövid időn belül legalább fél házat vonzana, és legalább 2030-ig fizetne a létesítmény névhasználati jogáért.

„Tudom, sokan a labdarúgás kiárusításáról beszélnek, de már Dietmar Hopp is valódi vitát robbantott ki arról, hogy a futballban nem minden a hagyomány – mondta Kölmel. – Amikor fiatal voltam, München legeredményesebb és legismertebb csapata az 1860 volt, nem pedig a Ba-yern. Szűkebb hazámban, Freiburgban pedig az FC volt a nagy szám, nem az SC. Nyugodjanak meg, húsz év múlva a RasenBall Leipzig is nagy múltú csapatnak számít. Ha minden rosszul megy, a klub kétévente vált osztályt. Így nyolc év alatt el lehet jutni a Bundesligáig, ez reális forgatókönyv, és senkire sem helyez nyomást.”

A Formula–1-ben is türelmesen kitartottak

Felvetődött persze az is, hogy a kezdeti buktatók mennyire befolyásolják a Red Bull kitartását (a szász futballszövetség elsőre nem engedélyezte a „kétbikás” logó használatát, mert szerinte annak semlegesnek kell lennie), de Kölmel szerint ezzel sem lesz gond. „Nézzék meg a Formula–1-et, ahol a Red Bull istállót alapított, és sokáig tartott, mire megérkezett a mezőny elejére. Megmutatta, hogy kitartó és fejlődőképes. Senki sem szakította félbe a projektet csak azért, mert az elején rosszul ment” – fogalmazott stadiontulajdonos.

Ha a hasonló szintről induló Hoffenheim példáját követi a csapat, akkor már az elején sem megy majd rosszul.