Keleti széllel Amerikába

Hétfőn a Showtime televíziós társaság bejelenti, hogy hat bokszoló részvételével nagyközépsúlyú szupertornát rendez. Nem fáj, hogy nincs a meghívottak között?Hétfőn a Showtime televíziós társaság bejelenti, hogy hat bokszoló részvételével nagyközépsúlyú szupertornát rendez. Nem fáj, hogy nincs a meghívottak között?

Igazából nem, mert az amerikaiak csak maguknak csinálnak egy show-t.

Pardon: nem csupán maguknak. Ott lesz a német Arthur Abraham, az angol Carl Froch és a dán Mikkel Kessler is.

Akkor úgy fogalmazok, hogy az Universumnak más televízióval van szerződése, így ha nagyon akart, akkor sem tudott volna betolni a tornára. A klubomnak anyagilag ez nem érné meg. Én meg az ő bokszolójuk vagyok, az ő alkalmazásukban állok, azt csinálom, amit ők mondanak.

A minap a Fejér Megyei Hírlapban a következők jelentek meg: „Mindig a következő meccsre készülök, nem akarom Amerikát meghódítani, nem vágyom tengerentúli karrierre. A soron következő összecsapást szeretném csak hozni.” Ennek fényében nem meglepő, hogy túlságosan nem hozta lázba a szupertorna.

Az embert érik még meglepetések. Nem emlékszem, hogy a napokban ilyet mondtam volna. Sőt régebben sem.

Konkretizáljuk: meg akarja hódítani Amerikát, vagy sem?

Nem mindenáron. De elképesztően jó lenne, és folyamatosan ott motoszkál bennem a kisördög. Ha valaki nagy meccset nyer meg az Egyesült Államokban, teljesen másképp néznek rá az emberek. És ami fontosabb, a szakma is.

Egyetért azzal, hogy az ön szintjén lévő bunyósok, akik még nem sztárok, Európában jobban keresnek, mint a tengerentúlon?

Nem tudom, hogy Amerikában a hozzám hasonló bokszolók mennyit vágnak zsebre, abszolút nem látok bele.

Elégedett azzal, amit az Universumtól kap?

Ön elégedett a fizetésével? Vagy tud olyan embert mutatni, aki elégedett a fizetésével? Mondogatnak itt mindent, főleg a gazdasági válságot, ettől még lehetne más is a leányzó fekvése. Ne értsen félre, nem panaszkodom, de amit most kapok, az még kevés ahhoz, hogy nyugdíjas koromig hátradőljek, és nézegessem a panorámát. Most már tudok félretenni, de még messze vagyok attól, hogy jó pénzt keressek.

Még nem zavarja, hogy elkerüli a legnagyobbakat

Mennyi a jó pénz?

Három-négyszázezer euró. Akár csak bruttóban is.

Ennek a sokszorosát is megkereshetné az említett tornán. Ha azt nézzük, hogy a szervezetektől független rangsorokban általában az első ötben szerepel, simán ott lenne a helye.

Én is úgy érzem. Bár a szervezők Lucien Butét is kihagyták, aki pedig még nálam is jobban áll. Ő kicsit fel is háborodott ezen.

Mert talán így akarta felhívni magára a figyelmet. Nem kellene önnek is legalább hőzöngenie egy kicsit?

Bute sem nagyon hatotta meg az amerikaiakat. Nem jöttek azzal, hogy úristen, itt van ez a Lucian gyerek, inkább vegyük be gyorsan, nehogy megsértődjön. Pedig bevehették volna, mert ő Kanadában közelebb van a tűzhöz, mint én Németországban. Az egyébként nagy dolog, hogy Európából hárman is befértek, az meg még nagyobb, hogy közülük ketten a velünk konkuráló istállóból, a Sauerlandból.

Ha véletlenül jönne egy ajánlat, hogy be kellene ugrania...

Ugranék. Örömömben és nagyot.

Hova helyezné magát az ászok között?

A középmezőnybe. Bár a profi bunyóban nem lehet azt mondani, hogy én vagyok a legjobb, és rajtam kívül más szóba sem jöhet. Elöl már viszonylag kicsik a különbségek, ezért is lesznek nagyon jó csaták a tornán. Az dönt, hogy adott pillanatban ki milyen állapotban lesz, és ki mennyire tud alkalmazkodni a másik stílusához.

Önnek viszont a következő másfél évben be kell érnie csúcskategória alatti bunyósokkal.

Kibírom. Annyira nem zavar. Az elsődleges célom úgyis az volt, hogy ezt az övet védegessem egy ideig. Ha majd ötször-hatszor megvédtem, épp vége lesz a tornának. Addigra hírnévben is eljuthatok oda, hogy Amerikában azt mondják, itt van ez a hamburgi Balzsay gyerek, hívjuk át, nézzük meg, mit tud! Nem olyan sok ez a másfél-két év, mire letelik, én még mindig csak harminckettő leszek.

Öreg vagy fiatal?

Pont jó.

Nem zavarja egyébként ez a túlzott Amerika-központúság?

Megszoktam. Mindig mindenben ez van. A filmeknél, a színházban, az üdítőknél, a gyorséttermeknél. Amit csinálnak, jól csinálják, mert nagy show-t tesznek mögé. El kell fogadnunk, hogy itt, Európában konzervatívabbak, visszahúzódóbbak vagyunk. Nem vagyunk nagyszájúak, nem mondjuk azt, hogy mindent bele, főleg akkor nem, amikor semmiféle tartalom sincs mögötte.

Az idei harmadik párharc után hosszabb pihenő jön

Az óvatosság a menedzselésén is érződik.

Nem mondanám. Ha a legutóbbi három ellenfelemet, Gyenyisz Inkint, Maselino Masoét és most Robert Stieglitzet nézem, akkor semmiképpen sem.

Ha azt vesszük, hogy január óta harmadszor fog bokszolni, igaza is lehet.

Ezért is mondtam azt az irodában a vezetőknek, hogy Stieglitz után legalább két hónapos szünetet szeretnék tartani. Ők csak mosolyogtak, én meg berágtam. Pihenni akarok, utána aztán hozhatnak nekem bárkit.

Meglepte, hogy Stieglitz lesz az ellenfele?

Azt hittem, nem most, hanem egy meccsel később, valamikor a jövő év elején bokszolok vele. Egyszer, évekkel ezelőtt már kerülgettük egymást, gondoltam, hogy valamikor összefutunk.

Ezek szerint jól ismeri. Ilyenkor kell egyáltalán még videózni?

Naná! Bár az is igaz, hogy amikor decemberben klubtársammal, Lukas Wilaschekkel bokszolt, már mint leendő ellenfelet nézegettem. Ettől még előkerülnek a felvételek, de nem hiszem, hogy meglepnének.

Balzsay Károly, az edző mit mondana Balzsay Károlynak, a bokszolónak?

Hogy sok oldalmozgással és óriási erőnléttel őrölje fel.

Tehát nem a kedvenc műfaja, a „telitalpas”, a ring közepén álldogálós boksz következik.

Így jártam. Annyit üt és annyira lendületes, hogy erre esély sincs. Majd előveszem a feltartó jobbegyeneseket, illetve oldalra mozgásból durván visszatámadok. A többit meglátjuk. Masoe ellen is ilyenre készültem, aztán végig csak tekergett a ringben.

Hosszú meccsre rendezkedik be? Csak mert eddig ötször bokszolt egykori szovjet riválissal, és csak egy meccse nem ment végig.

Most is erre számítok.

Fekszenek önnek a keletiek?

Egyre jobban. Régen hihetetlenül nem szerettem őket, mára viszont kiismertem a brigádot. Jókat lehet velük bokszolni, jobbakat, mint az őrült dél-amerikaiakkal.

Van abban valami, amikor szovjet vagy orosz iskolát emlegetnek?

Okvetlenül. Kiforrott stílust jelez, precíz bunyót, és mindent, ami ebbe belefér.

Mennyire volt nehéz visszarázódnia a munkába? Elvégre betartotta, amit ígért, és miután kint halálra dolgozta magát, itthon halálra ette magát.

Azért a pihenő utolsó két hetében már figyeltem is. Meg aztán a gálya előtt, a pesti gála sajtótájékoztatója miatt kaptam további négy-öt nap pihenőt itthon. Jól jött... Aztán kimentem, és nem volt nehéz beállni a sorba. Csak az edzések voltak kellemetlenek, illetve az, hogy másfél hétig izomláz gyötört. Utána már minden a megszokott kerékvágásban zajlott.

Lélektani nyomás nélkül készül a pesti fellépésre

Először vívhat úgy főmeccset, hogy már hónapokkal korábban tudott róla, és nem úgy kell beugrania, mint tették azt Inkinnel.

Nem igazán gondoltam még bele, hogy rám épül a gála. Imádok itthon bokszolni, és tudom, hogy nagyon jó lesz az egész. Nem stresszelem túl magam, inkább amiatt aggódom, nehogy megsérüljek, és elmaradjon az egész rendezvény.

Önnél azért ez benne van a pakliban.

Ezt inkább most hagyjuk abba...

Megszokta már, hogy ha szóba kerül a gála, előbb-utóbb valaki felveti: minden szép és jó, de Erdei Zsolt miért nem bokszol?

Elkeserítő az egész, és nagyon hiányzik Madár. Főleg a felkészülésnél. A Bedák fivérekkel, Zsolttal, Pállal és a most nálunk edző, tizenhárom éves Norbikával edzünk a teremben Artur Grigorjan felügyelete mellett. Jó a hangulat, folyamatosan vihogunk, de hiányzik az ötödik bokszoló közülünk.

Mit gondol, a klubon belül hogy néz ki kettejük rangsora?

Húha. Nem tudom. Nálam biztosan ő van elöl, és ez így is normális.

Az Universum is így gondolja?

Az olyan nagyon nem izgat. De miért változna meg ez náluk?