A klasszikus tízes

Az interneten azt írták, játékosként klasszikus tízes volt, és most is ragaszkodik a karmesteri pálcához. Hol könnyebb dirigálni?Az interneten azt írták, játékosként klasszikus tízes volt, és most is ragaszkodik a karmesteri pálcához. Hol könnyebb dirigálni?

Azért nem voltam akkora játékos, hogy azt mondjam, a pályán simán ment minden. Az akkori vagy a mai válogatottakkal például nem tudtam, tudnék lépést tartani. De eszembe sem jutott. Jó volt nekem az Altendiezben, már ott is nagyon kemény harc folyt, mindenki a maximumot akarta kihozni magából, hogy ne tegye tönkre a csapatszellemet, és a szó nemes értelmében futballozzon.

Elnökként sem árt, ha tud harcolni.

Itt más fegyverek kellenek. Diplomáciaiak. Ennek sokkal több köze van a politikához. Meg kell teremteni az egyensúlyt a kicsik és a nagyok, a szegények és a gazdagok között, és fontos, hogy a társadalom minden rétegét megfelelően megszólítsam.

Ebben lehet tapasztalata, a nyolcvanas évek végén a CDU színeiben képviselő is volt.

Azért a labdarúgás szebb és könnyebb, mint a politika. A parlamenttől sok olyan lépést is megkövetelnek, amiket egyedül nem lehet elérni, és amikre nincsenek meg a törvényes keretek. Azt várják, teremtsük meg, mindegy, hogyan. Csak ez így nem megy. A sportban szerencsére inkább a teljesítmény és az eredmény áll a központban. Az összhang, a megértés, a csapatszellem sokkal erősebb, mint a politikában, ahol a kormánypárt és az ellenzék szembenállása alapvetően meghatározza a hangulatot. Ráadásul a politikában gyakran rövidebb távon gondolkoznak, mint a labdarúgásban.

Most viszont sokkal nagyobb a felelőssége, mint politikusként, hiszen a legnagyobb nemzeti futballszervezetet irányítja. Érzi a súlyát?

Hozna egy széket? Szeretnék leülni…

Ennyire?

Sportszakmai, gazdasági és társadalmi szempontból is nagy a felelősség, ezekkel naponta kell szembesülnöm. Negyven-ötven millió német szereti a labdarúgást, nem okozhatunk csalódást nekik. Kellenek a jó eredmények, és az, hogy lássák az emberek: tudunk és akarunk dolgozni, nehogy elvesszen a labdarúgás varázsa. Sok más sportágnál elveszett már ez, csak mert az érintettek úgy gondolták, megy minden magától. Egyre inkább nő a társadalmi felelősségünk, és egy demokráciában nem tehetjük meg, hogy csak egyféle utat kínáljunk. Meg kell mutatnunk, hogy védjük a kisebbségeket, harcolunk a rasszizmus ellen, utat nyitunk a nők előtt, és élményként próbáljuk megjeleníteni a labdarúgást. Ehhez pedig rendezett gazdasági háttér szükséges, így meg is van a mi kis szentháromságunk.

Említette az integrációt. Ennek a politikának az eredménye, hogy az U21-es Európa-bajnokság döntőjében a kezdőcsapatból hét németnek is külföldi gyökerei vannak?

De ők nem külföldiek, hanem németek. Olyanok, akiknek a szülei vagy a nagyszülei bevándorlók. Más gyökereik vannak, mint amilyeneket normális esetben elképzelnek a németekről.

És ezt el is fogadják?

Aki ismeri Németország történelmét, el tudja magyarázni, hogy kik az igazi németek? Szerintem mindegy, hogy valaki öreg vagy fiatal, ha betagozódik a társadalmunkba, akkor azt akarja, hogy együtt éljünk és közösen érjünk el sikereket. Aki tehetséges, Németországban született, és azonosulni tud a második világháború után kialakított értékrenddel, a német nemzeti tizenegyben kell futballoznia.

A Bild bulvárlap 2006-ban azt írta, csődöt mondott a bevándorlási politika, katasztrófa, ami a Nationalelffel történik.

Akkor inkább az volt a baj, hogy több fiatal Németország helyett Törökországot vagy Szerbiát választotta. Azóta váltottunk, sokkal jobb a helyzet, nem utolsósorban azért, mert mindenki látja, mekkora tisztelet övezi ezeket a fiatalokat. Ők meg elfogadták, hogy szabadon választhatnak, és maguk dönthetnek arról, hol folytatják. Hogy az erős gyökereket választják, vagy úgy érzik, most, németként könnyebb az életük. Ha Németországra voksolnak, érezniük kell, hogy örömmel látjuk őket. Korábban nem tudtuk kifejezni ezt az érzést, most viszont már jó úton járunk. Sőt irányt mutatunk a társadalomnak.

Milyen erős a Nationalelf?

Álszerénység lenne, ha azt mondanám, nem vagyunk igazán jók. Ezüstöt nyertünk az Európa-bajnokságon, előtte bronzot a vébén, ezen a két tornán csak mi voltunk dobogósok. A legjobbak között vagyunk Európában, csak ezt folyton bizonyítanunk kell. Nehezíti a helyzetet, hogy egyre több szövetség fejleszti a gazdaságilag is jövedelmező labdarúgást, így egyre nehezebb lesz címeket nyerni. Sőt még a részvételt is kiharcolni.

A Nationalelf sincs könnyű helyzetben.

Átkozottul nehéz meccsünk lesz Moszkvában. Az oroszok legalább egy szinten vannak velünk.

Egyetért Oliver Bierhoff-fal, aki azt mondta, Németországnak jó együttese van, kiváló csapatszellemmel, csak nincs világklasszisa.

Tiszteletben tartom a véleményét, de neki is tudnia kell, hogy önmagában a világklasszisokkal semmire sincs garancia. Csak a figyelemre. Sokkal fontosabb az erősebb csapat, mint az individuum. Persze nem baj, ha ilyenek is vannak. Úgy érzem, nekünk is van világklasszisunk, Michael Ballack és az utána jövők közül Bastian Schweinsteiger vagy Philipp Lahm is hamarosan ebbe a kategóriába kerülhet. Oliver szerintem inkább arra gondolt, hogy nekünk nincs olyan játékosunk, akiért olyan őrült összeget kínálnának, mint Cristiano Ronaldóért, Kakáért vagy Franck Ribéryért.

Ribéry legalább a Bundesligában játszik.

Ez mellékes. Tavaly a kontinensbajnokságon viszont nem tudott segíteni Franciaországon. Mi meg a Ronaldóval felálló Portugáliát is megvertük. Ezért mondom azt, hogy sokkal szívesebben látok egy erős német csapatot, mint egy vert sereget világklasszissal a soraiban. Az a fontos, hogy a Natio-nalelf mindig minden körülmények között az ország nagykövete legyen. Nem fog mindig nyerni, de állandóan azért kell dolgoznia, hogy nyerhessen.

Csak éppen a kétezres években az arany még hiányzik a kollekcióból. Meglehet Dél-Afrikában?

Előbb jussunk ki! Néhányan már beleestek abba a hiába, hogy a nyakukban látták az aranyérmet, aztán harcba sem indulhattak érte. Moszkva és Baki sem ideális kirándulóhely egy futballcsapatnak.

Említette az őrült igazolásokat. Egyetért velük?

Tisztességtelennek tartom. Ezek olyan összegek, amennyit nem érhet egy ember sem. Sok szimpatizánst elriasztanak. Értelmetlen belemenni az ilyen üzletekbe, de el kell fogadnom, hogy másutt adva vannak ilyen lehetőségek, és hajlandóak ezeket finanszírozni. Nekem csak annyi marad, hogy támogassam Michel Platini ötletét, és segítsek megvalósítani a gazdasági esélyegyenlőséget. Az EU-n belül sportszerű kereteket kell kialakítanunk, és meg kell akadályoznunk az ilyen őrültségeket.

Az is őrültség, ha egy klubcsapatot tizenegy légiós alkot. Ezek szerint a hat plusz ötös szabályt is támogatja?

Egyformán gondolkodunk a magyarokkal. Nem az a fontos, hogy Németországnak vagy Magyarországnak jó legyen valami, hanem az, hogy a futballnak tegyünk jót. Az pedig jó, ha erősek a klubok és a nemzeti szövetségek. A hat plusz ötös szabály pedig ezt szolgálja, mert így nem áll fenn annak a lehetősége, hogy a ligát elárasszák a külföldiek. Most egész Európa azért szurkol, hogy Írország beadja a derekát, és ratifikálják a lisszaboni szerződést. Akkor új törvényi környezet születne, ami sokkal nagyobb esélyt teremtene a racionalizálásra.